A népeket már a középkor eleje óta érdekelte a tudomány és a világ megismerése. Viszont amekkora Hreeyn és amennyi különböző kultúra lakja, nem könnyű az egyetemes tudás összeszedése.
Az oktatás minden nép számára a fejlődés egyik legfőbb alappillére. Hogy milyen módon teszik ezt, az már változó és sokszínű lehetőségeket takar. A legtöbb helyen a céhes iparok fejlődése és a szakmai tudományuk tovább örökítése a legegyszerűbb, vagy éppen az egyetlen lehetőség, ha valaki komolyan kezdeni akar valami hasznosat az életében. Minden országban akadnak viszont magasabb tudásszintet hirdető intézmények, ahol komolyabb tudást lehet összeszedni.
Az ilyen tudás birtokosai egyes esetekben csak bizonyos nemzet tagjai közül kerülhetnek ki, példa erre a Cherey Gondolkodók Háza, vagy éppen a Roemi Hadiakadémiák egyike. A nemzetközi iskolák a kezdetektől az adott terület sajátosságát próbálták megmutatni, mint a Faulxi Zeneművészeti Akadémiaés a Tudományok Háza, amely szintén itt székel. Híres és neves intézmények, ahova messziről is érkeznek tanulni vágyók. Fontos azonban leszögezni, az adott kultúrkör sajátosságai ütköznek ki leginkább az oktatáson, a tanítási módszerek és tananyagok, hosszú ideje nem változtak. Rövid beszélgetésből egy rutinos kérdező leszűrheti akár, hogy a partnere hol tanulhatott, és így a tudásának mértékére is fényt deríthet.
Összességében, ahány hely, annyiféle módon tanítja ugyanazt. Pontosan ezért találták ki, hogy legyen egy egységesen elismert tanulmányi központ, ahol a közös tudásanyag bővítése a legfőbb cél, és hogy azok, akik idejönnek biztosan ráleljenek arra amit keresnek. Ez 917-ben vált igazán fontossá.
Korábban alakult tudományos intézmény csak a Symeráni Magiokráciában volt, ez pedig a Shyburi Magitórium. Az időszámítás szerinti 2. évbenalapították azzal a céllal, hogy kiképezzék a jövő varázslóit, majd 9 évvel később bővítésre került a sor, amikor is megnyitották az alkimista műhelyeket is. Mindent, amit a mágiáról tanulni lehetett hosszú ideig csak ott lehetett megtudni. A 917-es évben kezdődtek meg a nagy felfedezési hullámok, hogy oda is eljussanak, ahová előtte még senki, vagy csak nagyon régen. Ez év nyarán néhány tudós összefogásában, hogy a symerán mintára egyetemes tudásanyagot gyűjtsenek megalapították a Hreeyni Tudományos Akadémiát. Egyik tagjuk, a nemesi származású híres tebrusi Magas Vadonkutató Claudo Lehn felajánlotta otthonát, hogy a többi felfedezővel ott gyűljenek össze és ott helyben tárolják gyűjteményüket. 919 telén aztán átvették a helyi iskoláktól a tanítást szintén ebben az épületben, így máig a Lehn villa nyújt otthont a Földtörténészeti karnak. Az itteni oktatás leginkább a földrajzra, kőzettanra és ős-Hreeyni földtani jelenségek kutatására terjed ki.
Később 920-ban két új karral bővült a Tudományos Akadémia, a Történészeti karral, ahol a növendékek megismerkedhetnek kezdve Hreeyn történelem előtti múltjával egészen a mai politikai ismeretekkel és végezhetnek kutatásokat a régi korokból ránk maradt eszközök után, vagy azok megismerésére. A másik új kar pedig a Néptudományi kar volt, ahol a különböző népek, fajok sajátosságait, kultúráját igyekeztek oktatni, a kultúr történészek pedig minden ismert anyagot megpróbálnak összegyűjteni. 967-ben Megalakul a Természettudományi kar, viszont ez, a telek méretéből kifolyólag egy régi, átalakított használaton kívüli plébániára költözött, majd később kapta meg a mai helyét, Tebruszi Állat és Növénykerttőszomszédságában.
A tudásvágy, robbanásszerűen terjedt szét akkoriban, és a 11. századbantetőzött ki, amikor a Magitóriumot ez okból bővíteni kezdték Történészeti karral 1109-ben, majd Metafizika-Fizika tudományi karral (1418), Filozófiai karral (1430) és Kirurgia és Természettudományi karral(1430).
Ez alatt Tebruszban a hercegtől a Tudományos Akadémiának ajándékozott kastélyokban megalakul először a Csillagászati tanszék 1103-ban, ahol a hajdani sámánkirály Yo’karull felfedezéseitől kezdve a déli istenkirályok tudásáig mindent tanítanak az asztrológiáról. Később, 1106-ban megalakul az Alkímiai tanszék is, hogy új anyagokat kísérletezhessenek ki, és feljegyzéseket készíthessenek a természetben előforduló kemikáliákról.
A technikai fejlődés eredményeképpen, és hogy a tudósok és a tanítványok ne utazgassanak kontinensnyi távolságokat 1213-ban Dél-Hreeyn legnagyobb kulturális központjában, Babylonban megnyitották a Tudományos Akadémia Mechnakika-Gépészeti karát. Évekkel később innen futottak ki az első léghajók is, és manapság is sokan fordulnak meg a falai között.
A 12. század derekán a két központ közös kutatásba kezdett, melynek eredményeképpen 1270-ben Babylonban megnyithatták a Művészeti kart, Tebruszban pedig a Lingvisztikai tanszéket. Utóbbi helyen ezt követte 1271-ben a szabadon látogatható Irodalom történeti Tárlat, valamint 1273-bana Művészeti Tárlat Babylonban. A két karon a kezdeti időkben a létszám közel 1000 fő volt, mára ez már normalizálódott és stabilan ötven körüli lélekszámban végeznek a művészeti területeken.
Ezt követte ugyanitt a Filozófiai Tanszék 1302-ben, majd aKultúrtörténeti múzeum megnyitóünnepsége 1346-ban, majd a Hreeyni Levél és Irattár Tebruszban 1354-ben. 1371-ben újabb bővítés történt, a tebruszi Felsőváros adományozásából új ingatlanban nyithatta meg kapuit a Kirurgiai Tudományok kara, ahol az orvostudomány fejlődése kezdett fellendülni.
A 14. század elejére a gyűjtemények és kutatások sokasága lehetővé tette egy újabb beruházás megkezdését, ami aztán 1404 végére elkészült, ez volt a Hreeyni Őstörténeti Múzeum. 1411-ben megnyitották a Metafizikai kart, majd 1414-ben, a Vallástörténeti és Invokációs tanszéket, mely utóbbinak kezdetben a Szent Cuthbert katedrális adott otthont közel húsz éven keresztül. 1423-as év egy jubileumi évnek számított a Tudományos Akadémia számára, ezt pedig nem ünnepelhette meg mással, mint a bővítéssel. Innentől kezdve Tebrusban a Biológiai kar, Mentál tudományi kar, Fizika tudományi kar és az Arkán Biológiai tanszék is üzemelt, míg Babylonban a Hadászati tanszékkel bővült a sor. Később már csak a Magasmágiai karTebruszban 1425-ben, és az Építészeti tanszék Babylonban 1428-ban lett megalapítva. Ezek után bővítésre ár nem került sor, és valószínűleg egy eléggé hosszú ideig nem is lesz változás e téren. Természetesen fejlesztések és épületrestaurálások, illetve karbantartások szinte minden évben előfordulnak, de minden kar jelenleg a legmegfelelőbb állapotú és neki való épületben székel.
A tudományok otthonai azóta is rengeteg hallgatót fogadnak, hreeyn szinte valamennyi pontjáról, ezzel is elősegítve a folyamatos fejlődést és a népek tudásvágyának kielégítését. Az Akadémia tanszékeiről pedig a történelem során igen csekély létszámú növendék távozott keserű szájízzel, szinte mindenki megtalálta a számára megfelelő utat az életben, amit aztán követhetett, s gazdagíthatta a közös tudást.
A Tudományos Akadémia szervezeti felépítettségre eléggé kuszának tűnhet, valójában viszont a folytonos változtatások miatt lett ilyen, de könnyű eligazodni rajta. A karok többségben a régi alapító tagok otthonaiban, vagy a herceg, vagy más nemesek támogatásából felújított kúriákban székelnek, mind a Felső Város több pontján.
Az itt tanuló fiatalokat, akik alap tanulmányokat végeznek, növendékneknevezik, de akadnak olyanok is akik csak egy bizonyos ismeretanyag miatt érkeznek ide, amolyan vendég tanulók, főleg nyelvtanulás okán fordul elő, őket a kar által meghatározott professzor oktatja, viszont komolyabb térítés ellenében.
A növendékeket legalább 9 éves korukban fogadják, és vándorolva járnak egyik kar épületéből a másikba, hogy mindenütt a megfelelő tudásalapokat tanulhassák. 11 éves kortól változik a helyzet, vizsgát kell tenniük, hogy melyik karon szeretnék folytatni a mélyebb tanulmányokat. Onnantól kezdve, az az épület a második otthonuk, hiszen a tanítás kora reggeltől naplementéig tart – heti 4 napon keresztül – közben természetesen 2 órás szünettel étkezés és egyéb elfoglaltság tekintetében. Amint a tanuló betölti 17 életévét választás elé kerül. Két lehetősége van: Vagy elindul a kar számára egy fontos, 6 esztendős kutatóútra, és igyekszik a legteljesebb feljegyzést és beszámolót készíteni, amit aztán visszatértekor szakdolgozat címen a tanszék rendelkezésére bocsát. Így, ha a professzorok megfelelőnek találják a gyűjtőmunkáját, mester titulussal jutalmazzák. A másik lehetőség, hogy keres egy tapasztalt mestert a karon, aki nem alapjába véve tanít, és megkéri hogy a személyes tanítványa lehessen. Elkíséri mindenhova, és ellesheti a gyakorlati fortélyokat. Ő aztán felkészíti a professzorok által adott direktíva segítségével a már említett vizsgára. Akármelyiket is választják, mindegyik lehetőség végén a mester címmegszerzése a tét. Ezek után eldöntheti, hogy marad-e a Tudományos Akadémia szolgálatában és több éves kutató és felfedező utakra megy, hogy aztán tudásával az akadémiát gyarapíthassa, hogy később munkássága okán professzori kinevezést kaphasson. Vagy, elhagyva az intézményi köteléket, saját maga kezd boldogulni a megszerzett tudása segítségével.
A másik nagy múltú nemzetközi iskola, a Magitórium is hasonló felépítettségű. Itt ugyan csak mágikus tárgyakat lehet tanulni, de épp olyan fontos a képzés, mint bárhol máshol. Átlagban 9 és 11 éves koruktól kezdve járnak a shyburi Magitórium diákjai varázslást tanulni, hogy az alapokat elsajátíthassák és megismerkedhetnek a különböző mágiaformákkal. Ez 6 évet foglal magában, minek végén vizsgák egész sora következik, hogy tanoncból tanítványokkáváljanak és mágikus irányultságot válasszanak maguknak. Egy 4 esztendőnyi tanítványi státusz után az Arkán Tanács kinevezettjei szint felmérő vizsgának teszik ki őket, hogy láthassák ki képes már saját maga boldogulni, és kinek kell még tanulnia tovább. A sikeresen levizsgázó ifjú varázslók onnantól a Tanács egy meghatározott területére kerülnek és elkezdhetik karrierjüket.
