Mindenki máshogy mesél és máshogyan is játszik. Éppen ezért másfajta játékélményt keres magának minden ember, mikör összeül a barátaival egy asztalhoz, és alakitja a karakterét, ahogyan folyik a történet. Ezért is régi és sok vitát kavaró a kérdés, kampány, vagy életút játék legyen?
Nem kivánok állást foglalni egyik félnél sem, és nem kivánom elemezni a kérdés mélyrehatóbb pszichológiai lényegét, azt azonban, hogy saját tapasztalataim alapján mikre gondolok, azt véleményezném. Első, és szerintem legfontosabb minden társaságnál, a kommunikáció. Eléggé közhelyes, de tulajdonképpen ez az igazság. A megfelelő kommunikáció, ugyanúgy fontos ilyenkor is, mint az élet bármely területén. Ha nem ülünk le beszélni arról, hogy mik a gondolataink, terveink, vagy éppen a véleményünk a játék indulás előtt, akkor a kalandmester sem fogja tudni, hogy mire van valójában szükségünk, illetve magának a mesélőnek mik az elképzelései.
Volt olyan tapasztalatom, hogy meséltem egy játékosnak egy egyszerű kalandot, egy teljesen átlagos paraméterekkel, alacsony szintű karakterrel. Miután végeztünk a történettel, kérte, hogy ugyanezzel a karakterrel mehetne-e egy másik kalandban, mert úgy érzi, hogy eléggé jól megszokta és kiismerte az erősségeit. Természetesen nem állitottam elé akadályt, de azért én is kihasználtam karaktere gengeségeit, szó se róla, dehát, kell a kihivás a játékos számára is. Aztán a már hallott kérdés felmerült ennek a kalandnak is a végén, majd a következőnél és az utána levőnél is... Végül elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy felmerültek háttérbeli hiányosságok, mint például világkép, vagy éppen a karakter élőélete. Ilyenkor nincs mit tenni, in-game módszerekkel a játékos és a mesélő is közösen összeboronálják az eddigieket és némi újabb információt, valami egészen újjá. Mi is lett az eredmény? Egy körülbelül, valós időben 2 és fél éven át tartó életút játék, rengeteg mellékszereplővel és számtalan kisebb egymásba fonódó kalanddal, amik egymásra visszahatva rengeteg konfliktust és izgalmas játékélményt biztositottak számunkra.
Szóval, van olyan amikor az igény határozza meg, mit is játszunk. Egy egyszeri kalandmodult, amit épp letöltöttünk az internetről, vagy rengeteg munkával összehozunk több egymásba fűződő történetet, amik együtt adnak ki egy kerek egészet.
Két elképzelésem van tehát a dologról. Ha a játékos, vagy éppen pont a mesélő bizonytalan abban, mit is akar kihozni, érdemes egy egyszeri játékalkalomra való történetet kreálnia. Ezek sokat segitenek abban is, hogy megismerjük a játékosokat, milyen helyzetben mit szeretnek jobban alkalmazni, ki melyik kaszthoz húz jobban, vagy pont melyiket esik nehezére megszemélyesiteni. De természetesen ugyanez a kalandmesterre is igaz, önmagáról is tud véleményt alkotni. Lehet, hogy van egy nagyszabású ötlete, de az ilyen alkalmak bebizonyithatják, hogy nem teljesen lenne képes visszaadni azt, amit szeretne, ezért kell neki még némi tapasztalat, vagy segitség, rutinosabbaktól. Kérdezni sosem szégyen.
A másik, és szerintem a járható út az egész témában, az egy köztes megoldás. A legtöbb szerepjáték kiadó manapság bevezettte az úgynevezett "Adventure Path" rendszert, ami tulajdonképpen egy, a saját vagy harmadkézbe való játékvilághoz tartozó kalanmodul gyüjtemény 4-6 vagy éppen több történetből összeálló kampány. Ezeket többnyire a kiadók havonta jelentetik meg, igy lehet hogy egy ilyen elhúzódik egy évig is. Ezek a kalandsorozatok önállóan is képesek megállni a helyüket, de tulajdonképpen mégis összetartoznak, egy nagyobb főküldetésen keresztül, ami eléggé hézagos és laza ahhoz, hogy ne érezzen senki kötöttségeket, vagy éppen azt, hogy nem tud mit kezdeni magával egy sandbox jellegű játékban. Az ilyen és ehhez hasonló megoldások, tehát a néhány kalandból álló nagyobb sztorik kellő kihivást és lehetőséget kinálnak ahhoz, hogy az érme mind két fele jól szórakozhasson.
Ez természetesen, mint már korábban mondtam, magán vélemény. Lehet egyetérteni, vagy másképpen látni, mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy számára mit jelent a szerepjáték, alkalmanként összeülni és mindig valami mással elütni az időt, vagy több energiát belefektetve elmerülni a részletekben és elsodródni addig, amig a játéktér kereteit valamilyen módon el nem érjük. A döntés a miénk...
