Óvatosabban avval a tekercsel! Csak a papír több mint ezer éves. Igen, tedd csak szépen vissza…Úgy. Nézzenek oda… mai fiatalok, csak rohangálnak össze-vissza, nem törődnek semmivel… Dehogyisnem! Már a lépcsőről hallatszott, hogy futkározol, már attól féltem, hogy leborítod az ajtó melletti polcot, most raktam rendbe. Tulajdonképpen hogy jöttél be? A könyvtár csarnokában mondták, hogy gyere fel? Dehát minek, itt csak a lerégibb és legértéktelenebb fóliánsok, tekercsek és könyvek egész halma porosodik…mit mondasz, hogy ismerek-e meséket? Miért ne ismernék, úgy nézek ki, mint aki nem ismer egy mesébe illő történetet sem…Persze, szemtelenkedj csak. Hidd el, ha te is megéled azt a kort amit én, te sem leszel jobb bőrben. Ezekkel az öreg szemekkel olyat láttam, amit el sem vagy képes hinni, evvel a két ráncos kézzel pedig olyan helyekre bejutottam, amit álmodban sem láttál még.
Még mindig szemtelenkedsz? Hát… Hogy mondod? Hogy meséljek neked valamit azok közül amiket ismerek. Tudod, nagyon sok itt a dolgom és…jól van, jól van, meggyőztél. Nézd, ott! Az alatt a könyvkupac alatt. Igen, pakolj le arról a székről és ülj le. De óvatosan, mert az is nagyon régi. Nos, mit is meséljek…
Na várjál csak…Tisztázzunk valamit először is. Olyan mesét, amit édesanyádtól hallhattál az ágyból, lefekvés előtt, olyat ne kérj tőlem. Olyat se, amivel ti ifjak egymást ijesztgetitek. És olyan meséket sem tudok neked mondani, amiket bármelyik utcai dalnok megénekel. Hogy miért? Hát azért, te csibész, mert az én meséim az életről szólnak. Átlag emberekről, akiknek az élete nem úgy alakult, ahogyan azt ők tervezték, mégis kihoztak belőle mindent. Olyan vidékekről és tájakról szólnak a meséim, amiket a képzelőerő is megért. És ami a legfontosabb kisbarátom, az én meséim komorak. Olyan korról szólnak, mikor az igazságtalanság és káosz erősebb volt, mint ma. Mikor a világban még éltek olyanok akik önös érdekeiket egymás hasznára fordították, nem egymás ellen. Nem törekedtek arra, hogy nevüket emlegesse a történelem, nem vágytak hírnévre, csak a maguk módján akartak érvényesülni, egy elnyomott borús korban. Így is hallani akarod őket?
Remek! akkor hát…Mit? Mit mondasz? Hogy honnét tudok róluk ennyit? Azért barátom, mert ott voltam…
A nevem, Kalandmester.
