„Nem olvastam Mauris professzor írásait. Nem volt rá szükségem ahhoz, hogy átutazzak egy számomra ismeretlen területen és megfigyeljem az itt élőket, az őshonos állatokat. Nem akartam, hogy megzavarjon és befolyásoljon az álltala leírt feljegyzés a tapasztalatairól. Ellenben ha bármilyen kétes, nem megfelelően alátámasztott hipotézissel állt volna elő, kora egyik megbecsült tudósa, majd segítek rendezni a vitát. Hiszen tudjuk, hogy a Tudományos Akadémián azt nagyon szeretnek... vitázni.”
A Magas-Vadon ritkábban látogatott középső területein, az Ugari-tótól keletre magasodik egy nem túl nagy terjedelmű, de tekintélyes méretű és impozáns sziklaképződmény, a Ködhegység. A geológiai vizsgálatok szerint, ez a csaknem 14,3 négyzetkilóméter alapterületű mészkővonulat valamikor régen, egyetlen nagy hegy lehetett, amit az időjárás megkezdett, és napjainkra egy kanyonokkal tarkított, magas és különálló szikabércekből álló hegységrendszert hozott létre. Ezek a magas ormok 2300-2700 méteres magasságokba kúsznak fel, közöttük nehezen járható szurdokvölgyekben változatos élővilág talált helyet.
Merik Azred Magas-Vadonban tett látogatásakor rávilágított arra az érdekes természeti jelenségre, hogy itt, ahol a dinoszaurusz félék nagyobb számban előfordulnak, a közismertebb állatok erre a nehezen megközelíthető vidékre húzódtak vissza. Több ismert faj különálló egyedei lelhetőek fel itt, ám ami az őrült utazót érdekelte, az a helyi macskaféle.
A Ködhegység nevét onnan kapta, hogy a bércek között folyton megül a pára a nap szinte bármely szakában, állítólag csak az éjszakai órákban tisztul ki egy időre. A folytonos félhomály és a nehéz látási viszonyok miatt az állatok is alkalmazkodtak, ám amelyikük ezt a legmagasabb szinten érte el, az a Ködi oroszlán. Ez a macskaféle csak annyiban tér el hreeyni más nagytestű rokonaitól, hogy bundázata szürkés és fekete foltok vagy csíkok árnyalataiban változik, valamint a méretei valamivel kissebbek. Összehasonlítás képpen, a nyugati régiók szavannáin élő és közismertebb oroszlán 3 méter hosszú és magassága hozzávetőlegesen 145 cm. A Ködi oroszlán ezzel szemben 110 cm magas és alig 2 méter hosszú. Külső jegyei mind a helyi viszonyokhoz változtak meg. Az állandó félhomályban igen jól lát, de őt magát nem könnyű észrevenni rejtő bundázata és lassú, kimért mozgása miatt. Ösztönösen lassan mozog, szinte mindig, hogy véletlenül se vegyék észre, azonban vadászat közben ha közel kerül a prédájához látható, hogy igencsak fürge is tud lenni. Az oltalmazó köd ellenére többnyire éjszaka vadászik, itt mutatkozik meg a természet furfangja, ugyanis a rejtő színei még éjszakai viszonyok mellett is tökéletes álcát nyújtanak számára.
A Ködi oroszlán nem fél a víztől, sőt kifejezetten szereti, azonban mászni nem tud. Ennek ellenére a rejtekhelyei főleg nehezebben megközelíthető sziklás helyeken vannak, amiket egy jó fizikumú ember még viszonylag könnyen elér. Az odúik már kicsik a méretük miatt, és sok bejáratuk van. Ha veszély lenne az egyik bejáratnál akkor a többit használják. Itt fontos megjegyezni, a Ködi oroszlán termete ellenére is igen agresszív. Ha háborgatják a barlangját, akkor a többi oroszlán más és más járatokon jön ki a szabadba és hátba támadják a gyanútlan betolakodót. Ezt követően a tetemet nem eszik meg, elhurcolják más helyre, hogy ne csaljon oda senkit. Igazság szerint bármit és bárkit megtámadnak. Merik Azred szerint a hegység lábánál portyázó kisebb és közepes termetű dinoszauruszokat is megtámadják akik a ködbe merészkednek.
A Ködi oroszlán más fajta társaihoz hasonlóan falkában él, körülbelül 20 és 40 egyedből áll egy átlagos falka. A falkát mindig a legidősebb és legerősebb hím vezeti, ennek ellenére a hímek csak a kölykök és a terület védelmével foglalkoznak, a nőstények dolga a táplálékszerzés. Átlagban 5-6 utód jön a világra félévente, ebből ínségesebb időkben is legalább 4 megéli a felnőtt kort. Túlnépesedés azonban nem fenyegeti őket, mivel egy Ködi oroszlán csupán 28-30 évet él.
Amit még érdemes tudni erről a fajról és amit sokáig csak az őrült tudós képzelgésének tudtak be, hogy a Ködi oroszlánnak különleges hangképző képességei vannak. Voltak akik komolyan vették Azred ezen butaságát és hosszú évekig tartó kutatásba kezdtek, mígnem 1409-ben bebizonyosodott, hogy a Ködi oroszlán valóban énekel.
Ezt a tevékenységét álltalában naplemente után szokta folytatni és többnyire 1-2 órán át. A farkasüvöltéstől eltérően hosszan és hangszínben változtatva csinálja, ha pedig több példány egyszerre rákezd, egyedi koncertet hallhat a megfigyelő. Egyszerre megdöbbentő és hátborzongató, hogy ilyenre képesek. Volt példa, hogy befogtak egy-egy példányt, de nem élte túl a fogságot. A közegéből kiszakított Ködi oroszlán nem táplálkozik, inkább éhen hal, ha nem tud a fogvatartóira rátámadni, hogy megszökhessen. Tebruszban mesterségesen etetve egyszer 4 hónapig életben tartottak egy példányt, aki egész nap csak feküdt és nem mozdult. A történet gyönyörű de igen szomorú véget ért, a gondozók és az akkor jelenlévő látogatók hallhatták az állatot énekelni, majd amilyen hirtelen elkezdte, olyan hirtelen abba is hagyta, majd lefeküdt és elaludt örökre.
Bármennyire is különleges, ez az állat szigorúan védett. A nemzetek valamennyi hatósága erre kényesen ügyel, hiszen kevés olyan természeti csoda létezik, ami ennyire múlandó és ezt óvni kell. Ettől függetlenül a Ködi oroszlánt igen komoly kutatómunka övezi természetes élőhelyén, az állat megóvása érdekében, a jövő generáció számára. Hogy miért is?
A ködhegység egy mészkőképződmény, amit a helyi klíma, a folyamatos esőzések és magas páratartalom folyamatosan rongál. Vizsgálatok szerint 150-200 évenként a hegység szurdokai tágulnak 1-1,5 métert, de volt olyan év is, amikor 2 méteres eróziót állapítottak meg. Ez egy távlati esemény, de valamikor a távoli jövőben eljöhet az a nap, mikor a Ködhegység bércei elvékonyodnak annyira, hogy maguktól leomlanak, nem lessz ami megtartsa a párás, ködös életteret, és a hegység teljesen eltűnik. A ködi oroszlán pedig kényes állat. Ha elveszíti a saját megszokott életközegét, könnyen elpusztul. Amíg lehet igyekeznek megoldást találni erre a tudósok, addig is ha valaki a Magas-Vadonban jár és az orráig sem látó ködben egyszercsak énekhangot hall, bármennyire is szép, jobb ha fut, különben ez lehet az utolsó dallam az életében.
