Elindítani egy vállalkozást, mindig nehéz feladat. Társak beszervezése, hasznos ismeretségek kötése, a régi kapcsolatok ápolása, valamint a kezdő tőke és a beruházások, mind-mind szerves részét képezik az üzletnek. Szentjánosbogár úgy dönt, belevág egy ilyen nagyszabású tervbe, ám ez az otthonául szolgáló Shyburban egyáltalán nem gyerekjáték. Dörzsölt fickók segítségére lesz szüksége, ha érvényesüni akar, igazi kemény legényekre.
Résztvevők: Szentjánosbogár; Mesélő: Tammis
Szentjánosbogár naplójából
1484. május 15.-17.
Az elmúlt időszakban sok mindenen mentem keresztül. Többször majdnem meghaltam, sírokat fosztottam, emberek haltak meg az irányításom alatt. A küldetések nem olyanok, mint amiket tanítóm mesélt a kiképzésem alatt. Lehet, nem vagyok felkészülve, de szeretnék teljes szabadságot szerezni magamnak. Az utolsó kalandomat ketten éltük túl Néma barátommal, mikor egy elfeledett város ősi csapdájából akartunk élve kikerülni. A csapatom többi tagja nem jutott ki és most ők is a város alatt alusszák örök álmukat. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy én halálosztásra születtem, nem pedig arra, hogy csapatokat vezessek a halálba. Talán én is vezethetném a céhet. Na persze nem ezt, hanem a sajátomat. Így kezdtem meg a szervezkedést, a toborzást és a kapcsolatok kiépítését.
1. nap
Csak úgy nem lehet semmibe belevágni, főleg úgy, hogy ne haragítsam magamra jelenlegi munkaadóm. Felkerestem hát a város egyik Atyáját és vázoltam neki terveimet. Érdekes módon segítőkész volt és támogatta a szándékomat, persze ha nem lépek a lábára. Még néhány új munkát is kínált, amivel jelentős tőkéhez juthatok saját céhem felépítéséhez.
Persze azért nem ugrottam neki a feladatnak, először egy helyre volt szükségem, ahol majd összejárhatok az embereimmel. Először a vadonatúj kaszinóba mentem, hátha van néhány ajánlatuk hová telepíthetném székhelyem. Miután végighallgattam a javaslatokat, úgy gondoltam, hogy a Zöld lámpás kitűnő választás lesz. Az őrség nem igazán jár erre, sok utazó megfordul a helyen így információ is rendelkezésre áll, de a fő ok… A lányok gyönyörűek. Felkerestem hát a tulajdonost, Lujit és elbeszélgettem vele a terveimről. Készséges volt, de nem adta ingyen a jó szándékát. Megkért, hogy intézzek el néhány gazfickót, akik a lányait molesztálják. Több sem kellett nekem, elindultam abba a lebujba, ahol a molesztáló személyek tartózkodtak.
Luji
Egy sötét füstös kocsmát találtam, persze nem a nyilvános fajtából. A hely tele volt olyan fajta gazfickókkal, akikkel még én sem érintkeztem volna szívesen. Leültem a pulthoz és kértem egy italt. Nem tudom hogy a sör szamárhúgyból készült-e, de megkavarodott a gyomrom.
A csaposnak szóltam, hogy a főnökhöz jöttem és üzletet kívánok vele kötni. A csapos leültetett egy asztalhoz és kért, hogy várjak. Kis idő után megérkezett a főnök is, rögtön a tárgyra tért és megkérdezte, mi járatban vagyok. Megkértem, hogy foglaljon helyet mielőtt az üzletre térnénk, de mielőtt kimondtam volna, már le is dobta a seggét a velem szemben lévő székre. Elmondtam neki, hogy területi igényeim vannak, amibe a Zöld lámpás is beletartozik. Finom hangnemben próbáltam üzletet kötni, de nem igazán sikerült a dolog. Nem nagyon tetszett neki, hogy többé nem teheti be a lábát a bordélyba. Miután finom fenyegetést kaptam és távozásra szólítottak, felálltam az asztaltól és tarkón vágtam a főnököt a feljavított új szöges kesztyűmmel. Sajnálatos módon a helyzet nagyon hamar elharapózott. Többen késekkel támadtak rám, majd nyilakkal. Kisebb karcolásokat szereztem ugyan, de semmi életveszélyes sérülés. A csetepaté közben egy alkimista tüzet vágtam a nagy csoport zűrös alak közé. A kocsma nem lángolt fel, de a látvány és az égett hús szaga csodálatos volt. Ekkor viszont olyasmi történt, amire csak várostrom során számít az ember. Egy telepített ballistával támadtak rám. Gyorsan egy asztal mögé vetődtem, ami csak igen rövid ideig állta ki a hatalmas fémnyilak támadását. Elővettem egy újabb alkimista tüzet és célzás nélkül kidobtam az asztal mögül. Egy újabb ballista sorozat következett, ami lebontotta a fedezékként használt asztalt deszkákra. Gyorsan egy másik asztal mögé vetődtem, de látszott, hogy ez sem bírja sokáig a nyilak strapáját. Hirtelen egy fickó jelent meg a fedezékem bal szélén nyílpuskával kezében. A folyamatos ordibálás közepette nem figyeltem mit mondott, csak gyorsan ledöftem a tüzes kardommal, de mondhatnánk úgy is, hogy átégettem a testén. A nyílpuskáját magamhoz vettem és a tömegbe lőttem vele. Ennyi ember között meglepett volna, ha nem találok el valakit.
A Néma érkezése
Egyszer csak nagy robajjal betört az ajtó és korábbi munkatársam, a Néma harcos megkezdte a rossz arcúak aprítását. Eszembe jutott hogyan menekültünk el az elveszett város halálos csapdáiból. Mindegy, nem értem rá töprengeni, együtt vetettük magunkat a harcba. A harc közben Éhes is megjelent a Némát követve és úgy vágott keresztül a jó népen, mint egy tank. Nem használt fegyvert, de ahogy elnéztem hatalmas csonttörő ökleit, nem is volt rá szüksége. Hogy én se maradjak ki a jóból, magam is kipróbáltam hogyan is működik a ballista. Ez a kis könnyű telepített változat, három embert ütött át egyszerre. Miután élő ember nem maradt a kocsmában, gyorsan megköszöntem barátaim segítségét. Éhes segítségével letéptük a telepített ballistát helyéről és a Zöld lámpás mögötti raktárba szállítottuk.
Éhes szinrelép
A Zöld lámpás most már a céhem törzshelye volt. Luji, a tulajdonos elvállalta a logisztikus szerepét, így tudtam, hogy raktáram és a benne tárolt felszerelés megbízható kezekben van. További embereket próbáltam beszervezni a céhbe kisebb-nagyobb sikerrel. A legtöbben szabadúszóként kívántak tovább működni, viszont jelentős kedvezménnyel bármikor fordulhattam hozzájuk. Így tettem szert kovácsra és méregkeverőre. Ezek után már csak az anyagiakra volt szükség, ehhez pedig jó pár nemes megkopasztására. Az Atya már tudatta velem a feladatot. Egy fiatal férfiút kellett elrabolnom, aki igen ambiciózus módon próbált hatalomra szert tenni a politikai elitben. Az apja igen vagyonos és jómódú. A váltságdíj igen csak meg fogja csappantani anyagi és hatalmi helyzetét, valamint a családja befolyását.
2. nap
A célpontunk a saját kis magán szigetükön tartottak nagy estet. Shybur és a környező földek urai és befolyásos személyei mind hivatalosak voltak. Némabarátom eredetileg egy nemes ember volt, így hitelesen alakította a gazdag nemes szerepét. Én magam az üzlettársát játszottam el. Az akció sikeréhez kölcsön kértem Éhest, aki a testőrt alakította. Egy hajó szállította a nemeseket a szigetre. A nemesi álruhának és előadásunknak köszönhetően senki nem gondolta, hogy nem vagyunk tagjai a társaságnak. Estére értünk a szigetre sötétedés előtt nem sokkal. A parton felmértük a terepet és tartottunk egy gyors újraegyeztetést a tervről. Éhes talált egy csónakot a parton, amivel majd elmenekülhetünk. Mivel előzőleg megismertük a sziget földrajzát és térképünk is volt, így tudtuk merre hagyhatjuk el legbiztonságosabban a szigetet. Megkértem Éhest, hogy vigye a csónakot a folyó deltájához, rejtse el, majd nagyon gyorsan csatlakozzon hozzánk.
Odabent megkezdődött az unalmas mulatság. Nyálas zene, elegáns semmit nem mondó, csak fecsegő alakok. Éhest a konyhába küldtem, de előtte hagytam, hogy mindenki lássa, mi testőrrel érkeztünk. Igyekeztünk elvegyülni és mindenkivel beszélgetni, hogy végül eljussunk a fiatalúrhoz. Szerencsére hamar találtunk egy jó kedélyű balekot, aki láthatólag imád a társaság középpontjában állni. A gazdag bankár végül be is mutatott a célpontnak. Mivel tudtuk, hogy gyorsan le fog minket rázni, így olyan üzletet akartam neki ajánlani, amivel megerősítheti a pozícióját a déli régiókban támogatásunkkal. A beszélgetés közben egy privát lehetőséget kínált nekünk, amivel kicsit javíthatunk a hangulatunkon. A konyha felé vettük az irányt, de sajnos akadt egy gyertyatartó is. Itt lett volna az alkalom, hogy elraboljuk, de az a dagadt bankár is velünk jött. Éhes a konyhában szerencsére lefoglalta. A fiatalember elvezetett minket a cselédszállásokhoz, és megmutatta azokat a nőket, akikben a kedvét szokta lelni. Hát sajnos az ott szolgáló vénasszonyok és kiélt szajhák nem nekem valók. Bátorított, hogy válasszunk magunknak, de én inkább az üzletre tereltem a szót. Szerencsére az új ajánlatommal ismét felkeltettem az érdeklődését.
Miután visszatértünk a társasághoz, vendéglátónk egy rövid köszöntőt tartott. Miután letudta a szónoklatot, kivonultunk a parkba beszélgetni. Szerencsére a dagitól megszabadultunk, így minden akadály elgördült az útból. Némával szóval tudtuk tartani, közben arról regélt mennyi pénz volt ezt a parkot kialakítani. Mikor a testőrök már elég messze voltak és éreztük, hogy az úrfi kezd gyanút fogni leütöttem és a csónakhoz vonszoltuk. Éhes már várt bennünket, így beugrottunk a csónakba megkötöztük a kis nyálas szájút és eleveztünk. Még hajnal előtt áteveztünk a tengeren és Shybur városának partjaihoz értünk. A lámpák és fáklyák fényei szerint tudtuk, hogy minket várnak a parton. Változtattunk az útirányon és a csatornák felé vettük az irányt. Egy darabig eveztünk majd a csónakkal a föld alá értünk, ahol eltűnhettünk a kíváncsi szemek elől. Szerencsére a raktáramnak van egy bejárata a csatornák felől, így pont otthon kötöttünk ki a csónakkal. Lepakoltunk, majd a kis szarost láncra vertük és a raktárba zártuk.
"Nyugodt környék ez a Zöld Lámpás..."
3. nap
Másnap az Atyának jelentettem, hogy megvan a kis gané, és bezsákolva hever a raktárházam közepén. Az Atya elégedetten fogadta a hírt, majd egy levelet küldött szerencsétlen foglyom édesapjának. Amíg a hírre vártam, felkerestem néhány új barátomat és tovább mélyítettük jó kapcsolatunkat. Nem időztem sokáig, hamar küldettek értem. Úgy látszik apucinak sokat megért a fiacskája élete, mert pontosan követte a levélben lévő utasításokat.
Az Atyával történt egyeztetés után a foglyot kivittük a megbeszélt helyre és átvettük a váltságdíjat. Csapdától tartottam, de gyanakvásom alaptalannak bizonyult. Az akció ezzel sikeresen lezárult és a pénzzel együtt visszatértem az Atyához. Szép részesedést kaptam a váltságdíjból, amiből még ki kellett fizetnem Éhest és Néma barátomat is.
Néma barátom a fizetségen kívül kapott egy kis extra aranyat is, mert többször megmentette az életemet. Azt hiszem elégedett volt az ajándékommal és tényleg a bizalmába fogadott.
Ez után a régi céhembe mentem, hogy megkérjem a céhvezetőt, Éhest továbbiakban is bocsássák rendelkezésemre jó pénz ellenében. Éhessel is beszéltem és átadtam neki jól megérdemelt fizetségét. Utána a kis Mengheléhezis lementem, hogy érdeklődjek tőle egy titokzatos ital összetevői után, amit egy régi küldetésemről hoztam neki. Sajnos még továbbra sem készült el vele így visszatértem az Atyához, akinek volt még egy feladata számomra…
