Hősünknek ezúttal kellő motivációt nyújt ellenfele. Halálos játék veszi kezdetét Shybur utcáin, amelybe fokozatosan egyre többen keverednek bele, mindezek tetjében ott van még az unatkozó nemesnek, az a kellemetlen szokása… "Ha Simon mondja..."
A kaland egyes jeleneteihez inspirációt adott a Die Hard 3. cimű film
Résztvevők: Szentjánosbogár, Mesélő: Tammis
Szentjánosbogár naplójából
1485. november 19. - december 13.
1485 november 19. reggele köszöntött ránk. Damal Victor jelenlétében vizsgálta a testem minden apró porcikáját és figyelte, nincs-e valami rejtett belső sérülésem. Néhány nap már eltelt, mióta Josherrel keresztülsodródtunk a csatornarendszeren, de ennek ellenére sérüléseim túlságosan lassan gyógyultak. Damal úgy vélte, hogy ez a folyamatos stressz miatt lehetséges, illetve köszönhető a fizikai traumának, ami újabb és újabb sérüléseket jelent minden küldetés során. Orvosként és barátként is azt javasolta, hogy vásároljak egy kis házat valami békés vidéken és vonuljak vissza. Júniusban hiába töltöttem be 33. életévemet, hallani sem akartam erről. Pedig ritka az az orgyilkos aki megéri az öregkort. Miután Damal végzett, távozott, így Victorral rátérhettünk az éves értekezlet témájára.
Szó esett a befolyt jövedelmekről, kiadásokról, védelmi pénzekről, felújításról, kaszinóról, szerencsejátékról, kurtizánokról, extra szolgáltatásokról, medencés masszázsról és a leglényegesebb dologról, a fiatalokról. Victor egyesével elmondta mindenkiről a véleményét, külön figyelmet fordítva arra, hogy kiemelje mennyit fejlődtek mióta hozzánk kerültek, ugyanakkor van némi probléma is.
Josher 19 évesen a legjobb tebrusi tolvaj volt, mióta hozzánk került, csak tovább fejlődött. Harci képességei jelentősen javultak, ezt már bizonyította. Az elmúlt időszakban többször is megmentette az életemet, ezért hálából nekiajándékoztam pengeéles kardomat. A többi fiatal is nagyon tiszteli őt, egyszer karizmatikus vezető válhat belőle.
Felrin 20 évesen került hozzánk. A művészi vénával rendelkező fiatal többször bizonyította hozzáértését, hamisítványai mindig kiválóan sikerültek. Bár többé nem térhet vissza a Roem birodalomba, csapatunk tagjai között új otthonra lelt. Victor szerint egy minimális önvédelmet még kéne tanulnia, mert ezen a téren semmit sem fejlődött.
A testvérek okoztak némi problémát Victornak. Gendrel, és az öccse Tuwhan, rengeteg sikeres betörést hajtott végre, ugyanakkor nem lehetett őket olyan széles körben alkalmazni, mint azt Victor várta. Úgy döntöttem később személyesen is beszélgetek a két testvérrel és meglátjuk mire jutunk.
Robard, az utánzóművész is sokat fejlődött. Színészi játékán már nem lehetett mit tökéletesíteni, az álcázásról viszont volt mit még tanulnia. Szerencsére a lányok rengeteg segítséget adtak neki a sminkelés és maszkírozás terén.
Keva még mindig fejtörést okozott Victornak. Én ragaszkodtam a két méter magas fekete fiúhoz, mert méretei miatt tiszteletet parancsoló, testőrként pedig ugyanolyan hasznos, mint vadászként volt délen. Késdobáló technikája igazi ásszá tette, semmiképpen sem váltam volna meg tőle. Javasoltam, hogy Damal beszélgessen a fiúval a múltjáról, hátha rájövünk, mit lehet még kihozni belőle.
Hanna már akkor kedvencemmé vált, mikor először megpillantottam hosszú fekete haját és egészen világos arcbőrét. Bár akkor még nem tudtam mit kezdhetnék egy nemi beteg félelffel, a kurtizánból egy tehetséges orgyilkos jelölt kezdett kibontakozni, a képzésére fordított idő és energia pedig lassan meghozta gyümölcsét.
Morgan ugyanolyan jól megállta a helyét Shyburban, mint Tebrusban. Otthonosan mozog a város legmagasabb tornyai között és nincs olyan zár, ami képes lenne útját állni.
Pesrick 21 évesen már igazi fegyvermesternek számított, sokat segített a többiek harci kiképzésében. Beret százados már többször érdeklődött iránta. Bár a fiú rendkívül lojálisnak bizonyult, szívesen felöltötte volna a Fekete gárda egyenruháját és a hozzá tartozó karszalagot. Úgy döntöttem később beszélek vele.
Nevar szája már közel sem járt annyit feleslegesen, de még mindig oda kellett figyelni, mi bukik ki rajta. Hegymászóként különleges csomók megkötésére képes, a magasság pedig eddig sem okozott neki problémát. Ő az az ember, aki hírből sem ismeri a tériszony fogalmát.
Brent volt a második, aki orgyilkos kiképzésben részesült. A fiú olyan szinten megtanult bánni a késsel, hogy még egy légy torkát is képes lett megborotválni. Alkoholproblémájától sikeresen megszabadult és hasznos tagja lett a csapatnak.
Veshal lett a céh ellátmány felelőse. A feketepiacon mindenkit ismer, tudja mit melyik árusnál érdemes keresgélni. Nincs olyan dolog, amit ne lenne képes megszerezni. Rengeteg ritka és tiltott árut hajtott fel nekünk nagyon kedvező áron.
Konstantin nem váltotta be Victor reményeit. A vallási fanatikus pelorita remekül bánik a fegyverekkel, ugyanakkor Victor mégsem tudott megbízni benne. A pap iránt érzett ellenszenvét képtelen volt racionálisan megmagyarázni, ezért megkértem a néma herceget, hogy ő maga beszélgessen Damallal a problémájáról.
Terka, a problémák legnagyobbika. A lány mesterévé vált az összes fegyvernek, ugyanakkor kiszámíthatatlan és öntörvényű maradt. Bár mindenki tudja, hogy a lány fejével valami nem stimmel, Damal tesztjei szerint teljesen normális. Valahogy képessé vált mindenkit átejteni és lassan beilleszkedni. Szocializálódása annak a kutyának köszönhető, akit ő maga táplált emberhússal, bár lehet, hogy ez az egész csak színjáték. Tudtam, megoldást kell találnom a problémára és ki kell derítenem, valójában hányadán is áll velünk ez a babyloni lány.
Mikor Victorral végeztünk, behívattam a két testvért. Azt hitték el akarom küldeni őket, de megnyugtattam a két fiút, hogy szó sincs ilyesmiről. Megkértem őket, hogy segítsenek betöréseket tervezni és kivitelezni, valamint erre tanítsák meg a többieket is. Ez után Pesrick érkezett egy kis kötetlen beszélgetésre. Elmondtam neki, hogy mennyire büszke vagyok rá és támogatom őt, akkor is, ha a távozás mellett dönt. Ugyanakkor fenntartok neki egy helyet, ha valamiért meggondolná magát és visszahúzná a szíve. A fiatalember biztosított róla, hogy még köztünk marad egy ideig. Eztán Robardot kérettem magamhoz. A fiú szólt, hogy levél érkezett, egy előkelő pecséttel. Nem akarta megzavarni az évértékelőt, ezért felvitte a levelet a szobámba. Megköszöntem a fáradozását, majd rátértem a lényegre. Azt kértem, hogy mostantól Terkával töltse valamennyi őrszolgálatát és derítse ki, hogy a lány valóban színészkedik-e. Egy színésznek nem jelenthet problémát átlátni egy másik színészen, ha már a pszichológiai tesztek csődöt mondtak.
Megfeledkezvén a levélről, leültem beszélgetni kicsit Lujival. A kocsmáros elismerően beszélt az elkészült fejlesztésekről és a hátsó helységekben berendezett kaszinóról. Mint kiderült, hamarosan új lányok is érkeznek, hogy kielégítsék a vendégek legkülönlegesebb „igényeit” is. Bátorkodtam megkérdezni Lujit a lányok életkoráról, ami 17 és 26 év közé esik. Csak nagyon óvatosan és bizalmasan tettem fel a kérdést, hátha Luji tudna szerezni saját szórakoztatásomra egy „jóval” fiatalabb lányt. Luji úgy látszik nem ismer lehetetlent, kért néhány hetet, hogy felhajtson számomra néhány könnyűvérű parasztleányt. Miután befejeztük a beszélgetést, felhajtottuk poharunkat és elvonultunk.
Mikor beléptem a szobámba, az ágy mellett találtam a lepecsételt levelet. Mielőtt még becsuktam volna az ajtót, a pecsétviasz felizzott, majd egy rúna képe rajzolódott ki rajta. Ez után már csak a vakító villanásra és az erőteljes robbanás hangjára emlékszem. Két hét múlva ébredtem fel a kómából.
Csak foszlányokra emlékeztem a történtekből, nyomott voltam és kába. Nem tudtam eldönteni hol fáj jobban, mert az egész testemet átjárta a kín. Damal gyorsan adott valami fájdalomcsillapítót, amitől újabb hosszú álomba merültem.
Egy újabb hét telt el, mire képes voltam egyedül felülni az ágyban, bár a fejem még ennyi idő elteltével is zúgott a robbanás után. Robard felelősnek érezte magát a történtekért, mivel nem fedezte fel, hogy valami nincs rendben a levéllel. Pihenésemet az Atya váratlan látogatása zavarta meg. Önkéntelenül is fel akartam állni, aminek fájdalmas nyögés lett a vége. Kiderült, hogy Erica már többször járt nálunk, csak nem voltam magamnál, illetve nem akarták beengedni hozzám. Hireket hozott a merénylőről, aki állítólag nagy „rajongója” munkásságomnak és így kívánt bemutatkozni. A neve Simon Herodiel, nemesi származású család sarja, ám kitagadták. Erica szerint valami baj van a fejével és most valahol itt van a városban.
A merénylet után semmire sem vágytam, csak a pihenésre. Kiderült, hogy eddigi munkám nem hozható kapcsolatba a Herodiel családdal, így nem bosszúról, hanem egy unatkozó elmebeteg ténykedéséről van szó. Hamarosan egy levél is érkezett tőle, amiben örömét fejezte ki, hogy túléltem a robbanást és tudatta, hogy szeretne barátilag is bemutatkozni. Bár csapdát akartam állítani ennek az őrültnek, Victor lebeszélt róla. Szerinte ez az ember csak figyelemre vágyik. Feladtam egy levelet a postaszolgálaton cím nélkül Simon Herodielnek, amiben tudattam, hogy hajlandó vagyok vele kettesben találkozni. A Fantomló Vigadó lett megjelölve a találkozó színhelyéül. Victor úgy vélte, ott biztonságban leszek, mivel a helyet kevesen ismerik, de mégis elegen járnak oda. Damal egy kendőt adott át, ami hasonlóan működik, mint az éneklő hangelzáró rúnák. Simon valószínűleg jól ért a rúnákhoz, de ezt a kendős trükköt csak nagyon kevesen ismerik.
Simon Herodiel
Mikor beléptem a szórakozóhelyre, nem láttam semmi érdekeset, de ahogy a pulthoz értem, valaki a nevemet kezdte kiabálni. A kövér férfi vadul integetett egy megterített asztal mögül. Magam is helyet foglaltam, majd kifejeztem nemtetszésemet az „udvariatlan” bemutatkozás miatt. Simont láthatóan nem zavarta iménti megfedésem, inkább tovább falatozott az előtte lévő sültekből és krémesekből. Utoljára Éhest láttam ilyen vadul csirkecsontot szopogatni és az is hasonlóan kellemetlen érzéseket váltott ki belőlem. Simon nagy nehezen a tárgyra tért. Csatlakozni akart hozzám, de mivel ezt azonnal hárítottam, inkább a roemi sakkhoz hasonló játékot javasolt. Mielőtt bármit reagálhattam volna, köddé vált, majd a pincér jelent meg egy zsíros számlával és egy cetlivel, mely szerint Herodiel a futóval megtette az első lépést. Természetesen eszem ágában sem volt kifizetni a számlát, de törlesztés nélkül elengedni sem akartak a Fantomlóból. Némi vesztegetés után átírták a számlát, majd elengedtek.
Otthon Felrin mesélt a roemi sakkról, bár nem igazán sikerült elsajátítanom a szabályrendszerét. Annyit megértettem, hogy két táblán játsszák egyszerre és enyém a következő lépés. Damal meghallgatta azt, amit a kendő rögzített és felhívta figyelmemet, hogy ennek az embernek feltűnési viszketettsége van és túlzottan is vágyik a figyelemre. Mellesleg pedig nem normális. Ez nem volt újdonság, már akkor tudtam, mikor bemutatkozásként felrobbantotta a szobámat és majdnem megölt vele. Mivel nem tudtuk kideríteni, hogy Simon hol rejtőzik, az Atyától kellett segítséget kérnem. Victor eközben új embereket kapott Beret századostól, ezért kért néhány hetet, hogy kiválogathassa a selejteseket és bemutathassa az újakat. A válogatása a legtöbb emberemet lekötötte, így egyedül kellett Simonnal boldogulnom. Úgy döntöttem míg nincs meg a rejtekhelye, játszom a kis játékát.
Másnap estére vacsorára invitáltam Simont a Zöld Lámpásba. Lujival varangyos béka felfújtat készítettünk sült burgonyával gazadagon fűszerezve. A békát borssal, szegfűszeggel, ánizzsal, és frissen fejt kígyóméreggel ízesítettem, míg a krumplit méreg nélkül, fokhagymával és őrölt paprikával szolgáltam fel. Desszertnek tejszínhabos diós süteményt és ínycsiklandó pudingot készítettünk, amibe szintén került némi ételméreg. Miután Lujival elkészültünk a tálalással, a kocsmáros távozott, így egyedül fogadtam a vendéget. Simon egy üveg minőségi Gyémánt Jegenyést hozott ajándékba, amit hamar fel is bontottunk. Bár jómagam nem rajongok a pezsgőfélékért, udvariasságból ittam néhány kortyot. Az italt alaposan megforgattam a számban és csak azután nyeltem le, hogy meggyőződtem róla, nincs benne semmilyen ártalmas méreganyag. Ez után felbontottam egy üveg minőségi Kétputtonyos Symerán Cuvée-t, ami jobban passzolt a főfogás ízvilágához. Ez után nekiláttunk a vacsorának, ami abból állt, hogy Simon gusztustalanul zabált. Én magam csak a krumpliból ettem, de Simon minden fogást végigkóstolt. Talán alattomos dolognak tűnhet méreggel végezni valakivel, de ez számomra nem a becsületről szólt. Egyszerűen végezni akartam ezzel a pöffeszkedő disznóval. Miután unalmas történeteivel és pazarló életmódjáról szóló beszámolókkal sikeresen elvette az étvágyam, még az én maradékomat is betolta. Távozása előtt még megköszönte a vacsorát, majd mint aki számított rá, bevett egy adag ellenmérget.
Következő napon egy újabb levél érkezett Simontól, amire Pesrick és Veshal hívta fel a figyelmemet. A robbantás óta mindenki félve tekintett a Herodiel család pecsétjével ellátott levelekre, így magam voltam kénytelen bevinni a levelet a házba. Pesrick és Veshal is jelen volt, mikor felolvastam a levelet és eléggé lesápadtak annak tartalmától. Simon a felújítás idején már járt a Zöld Lámpásban és egy munkásnak álcázta magát. Akkor elhelyezett egy robbanó rúnát, mely az egész épületet elpusztítja, ha nem találjuk meg 10 percen belül. Hogy nehezítse a feladatot, a rúna akkor is aktiválódik, ha megkíséreljük kiüríteni az épületet, vagy bárkinek is szólunk róla. Nem vesztegettem az időt, Pesrick és Veshal segítségével azonnal nekiláttam az épület átvizsgálásának. A többiek eléggé furcsállták, hogy bármiféle magyarázat nélkül felforgatjuk a szobájukat, kérdéseiket pedig elhárítjuk néhány keresetlen szóval. Több rúnát is találtunk a házban, de ezek a biztonsági rendszert, a medence pezsegtetőjét vagy más hétköznapi dolgokat irányítottak. A robbantás óta először jártam a szobámban, amit még mindig nem állítottak helyre. A legtöbb berendezési tárgy részlegesen vagy teljesen, de megsemmisült. Ugyanígy jártak a tartósított fejek is, amit nagyon a szívemre vettem, de nem értem rá ezen keseregni. Tovább folytattam a keresést, mikor megpillantottam Hannát, amint egy kést próbál Veshal torkának szegezni. A lányt eléggé felbőszítette, hogy az anyagbeszerző az alsóneműs fiókjában turkált, de gyorsan sikerült megnyugtatnom. Nem sokkal az idő lejárta előtt ráakadtunk egy beépített szekrényre, melynek a belseje különös rúnákat tartalmazott. Érintésre egy fejtörő szövege rajzolódott ki a levegőben, mely egy dzsolmani férfiról, annak hét feleségéről és azok macskáiról szóló feladványt tartalmazott. Miután rájöttem, hogy a helyes megoldás a dzsolmani férfi életkora, a megfelelő számkombinációjú rúnával kikapcsoltuk a visszaszámlálást, a rúnákat pedig deaktiváltam. Hogy megakadályozzuk az esetleges újraaktiválást, a szekrényt a rúnákkal együtt felaprítottuk tűzifának.
Délután egy „baráti” levelet küldtem Simonnak, melyben egy férfias feladat elé állítottam. Azt kértem, hogy másnap délben jelenjen meg személyesen a Lámpás előtt, hogy megbeszélhessük a részleteket. Szinte még fel sem adtam a levelet a postaszolgálaton, máris újabb levél érkezett. Megnyugodtam, mikor láttam, hogy ezt a Feranova család pecsétje zárta le.
Eleget téve a levélben foglaltaknak, még aznap megjelentem a Feranova család birtokán. A többi céhvezető már csak rám várt, így kezdetét vehette a megbeszélés. Az Atya Pildon magisztert választotta ki célpontjául, aki egyike azoknak, akik a céhek bukását okozhatják. Pildon likvidálása hosszas előkészületet igényel, a kivitelezéshez pedig Ericának minden szövetségesére szüksége lesz. Ekkor Erica bemutatta az ismeretlen arcokat, akik inkább utcai zsiványoknak és bandatagoknak néztek ki, mintsem céhvezetőknek. Az ismeretleneket egy Pierre nevű férfi vezette, aki tőrével igyekezett kipiszkálni a koszt körmei alól. Nem csak a nevében, hangjában is ott csengett a völgyvidékiekre jellemző akcentus. Az Atya mindenkitől együttműködést várt el a jövőbeli akció sikeres lebonyolításához. Mivel hangot adtam annak a ténynek, hogy még mindig Simon Herodiel köti le a céhem erőforrásait, az Atya elővett egy számlát, amit a Fantomló Vigadóban állítottak ki. Nem tudtam, hogy az Atyának fogják kiutalni azt, amit nekem kellett volna kifizetnem Simon helyet. Az Atya készségesen elnézte baklövésemet, de ezért cserébe szó nélkül engedelmeskednem kellett és várnom amíg szükség nem lesz a szolgálataimra.
Másnap délben Simon eleget tett a meghívásnak. Gyorsan ismertettem vele a küzdelem szabályait, ami egyáltalán nem volt bonyolult. Este hatig tíz ismeretlen hölgyet kellett elcsábítani és ágyba vinni. Szajhákat nem lehetett felhasználni és az erőszakkal való közösülés is kizáró tényezőnek számított. A hölgyeknek este hatkor meg kellett jelenniük a Lámpás előtt, hogy igazolják a csábítást és az aktust. Azé a győzelem, aki előbb gyűjti be a tíz hölgyet, vagy több hölgyet gyűjt be, mint a másik. A feladat nem lehetett különösebben nehéz egy jóképű, izmos fiatalember számára, ám a forradásaimat nem minden hölgy találta vonzónak. Rá kellett jönnöm, hogy már nem vagyok olyan jóképű, mint tíz évvel ezelőtt. Estig így is sikerült magamévá tennem egy öregasszonyt, egy mosónőt, egy kosaras fiatalasszonyt és egy könnyűvérű tinilányt.
A Lámpás előtt várakozva abban bíztam, hogy a kövér hájpacni képtelen lesz teljesíteni a feladatot, ezzel pedig hatalmas csorbát ejthetek a büszkeségén. Sajnos nem így lett. Simon pont este hatkor jelent meg, négy előkelő hölgy társaságában. A hölgyek elég fiatalok voltak, igaz némelyikük kövér, de még így sem lehetett őket csúnyának nevezni. Mindegyikük azt állította, hogy Simon úri modorával levette őket a lábukról és az ágyban is kielégítő teljesítményt nyújtott. A gyomrom nehezen vette be, hogy ez a gusztustalan alak csaknem lepipált, holott nőzés terén mindig verhetetlen voltam.
Az új nap újabb nem várt meglepetést hozott. Egy szekér állt meg a házunk előtt megpakolva különféle hentesárukkal. Bár Luji állította, hogy mi semmit sem rendeltünk, a szállítólevél szerint magam fizettem a húsokért. Mivel a hentes állította, hogy az áru valóban ki lett fizetve, utasítottam Lujit, hogy a húsokat hordja be a házba. Figyelmeztettem a kocsmárost, hogy alaposan vizsgálja meg Simon ajándékát, hátha mérgezett. A vizsgálat kimutatta, hogy a hús friss és nincs benne semmi ártó anyag. Tudtam, hogy valami nem stimmel, de örültem, hogy Simon maga pótolta készleteinket. Mivel volt egy kis időm, kinéztem a tanyára, hogy magam is lássam, hogy halad az újoncok kiképzése.
Nem jutottam a tanya közelébe, ugyanis Beret százados emberei ellepték a területet. Azt mondták, szükség van rájuk, hogy a Victor számára feleslegessé váló embereket visszavihessék a börtönökbe. Victorral csak néhány szót tudtam váltani. Több időt kért tőlem, hogy egy valóban ütőképes csapattal járulhasson elém. A néma herceg szinte elzavart a saját földemről, de bíztam a képességeiben, így visszatértem a Zöld Lámpásba.
Délután Felrin érdekes híreket hozott, mely szerint a város piacáról eltűnt egy szekérnyi hús, a nyomok pedig „véletlenül” hozzánk vezetnek. Minden iraton ott volt a hamisított aláírásom, ezért az eltűnt árút nálunk fogják keresni. Felrin azt javasolta látogassuk meg a húsraktárat, ami a szállítólevélen is szerepelt.
A piactól nem messze ráakadtunk az épületre. A hatalmas csarnok teljesen elhagyatottnak tűnt. Felrin kíséretében beléptem az épületbe, majd végighaladtunk a fagyasztókamrákig. A fémajtó túloldalán három munkás holtteste lógott a kampókon akár a levágott sertések. Felismertem köztük a hentest, akitől átvettem a szállítmányt. Az asztalon megtaláltam az eredeti dokumentumokat és Simon üzenetét. Utasításomra Felrin a fagyasztókamra fémajtaján kívül várakozott, nehogy Simon megpróbáljon csapdába ejteni. Nem láthatta az üzenetet, de hallotta ahogy azt üvöltöm, hogy rohanjon és látta a falakon felizzó robbanórúnákat. Először a holttestek szakadtak széjjel, aztán a fémajtó a hátunk mögött, a kampókon sorakozó levágott disznók, a falak, és a tető. Törmelék zúdult a nyakunkba ahogy kivetettük magunkat a raktár kapuján. Megmutattam Felrinnek Simon üzenetét, mely szerint most ütötte le a futómat. Megértettem, hogy eddig ez az őrült csak szórakozott velünk, de most már ölni akart.
Még aznap küldtem egy „nem baráti” levelet Simonnak. Tudtam, hogy enyém a következő lépés, de időt akartam nyerni magamnak, hogy kissé fellélegezhessek. Azt az egyszerű feladatot adtam Simonnak, hogy béküljön ki családjával és rendezze velük viszonyát. A Völgyvidék jó messzire van innét, így tudtam néhány napig nyugtom lesz tőle. A Herodiel család pazarló életmódja és szégyenteljes viselkedése miatt tagadta ki Simont, nem biztos, hogy visszafogadják. A levél elpostázása után megkértem Veshalt, hogy legyen olyan jó és keressen egy nyugodt vidéki házat vagy kastélyt, ahová majd visszavonulhatok eltölteni öreg napjaimat. Bár nem terveztem azonnal szegre akasztani a pengéimet, előre akartam tervezni a jövőre.
Másnap lóra ültem és az Atya utasításának megfelelően felkerestem egy bizonyos polgári házat. Mikor leszálltam hátasomról, bevezettem az állatot a legközelebbi sikátorba, ahol már Pierre várt rám. A völgyvidéki most is a körme alját tisztogatta tőrével, nem nagyon foglalkoztatta érkezésem. A területen az Atya emberei is jelen voltak, alapos megfigyelés alatt tartva az út túloldalán álló többszintes házat. Hogy teljen az idő, beszédbe elegyedtem Pierrevel, de ő elzárkózott az ismerkedés elől. Ekkor feltűnt az informátor is, akit az Atya emberei már jó ideje figyeltek. Pierre azonnal akcióba lendült, az informátort pedig néhány perc alatt elfogták. Az akció lebonyolítása után a többiekkel tartottam a kikötőnegyedben lévő céhházba, de nem értettem mi szükség van a jelenlétemre.
Menhgele különféle igazságszérumokat és hallucinogén szereket adott az informátornak, ám az nem oldotta meg a nyelvét. Mivel legszívesebben otthon töltöttem volna az időt valamelyik szajhában, felgyorsítottam a kihallgatást. Nemsokára megeredt az informátor nyelve, de ehhez ki kellett húznom néhány metszőfogát. Az informátor elmondta, hogy Pildon magiszter négy nap múlva elhagyja a Magitóriumot, hogy kilátogasson egy építkezésre. Erica Atya szerint ekkor kell végezni vele, de nem lehet balesetnek álcázni. A Herbert tanácsnokkal történt tragikus események után túlságosan gyanús lett volna egy újabb baleset. Erica egy öngyilkos tervvel állt elő, mely egy híres kalóz után a Blackford-manőver nevet kapta. Mikor a törvény hadi gályái csapdába csalták, a kapitány kettéválasztotta legénységét. Úgy rendezte az eseményeket, mintha zendülés tört volna ki a hajón. A csel következtében legénysége fele meghalt, a másik fele viszont vele együtt megmenekült. Az abszurd terv végighallgatása után hazatértem és este Szimonettában leltem némi örömet.
Két nap telt el békésen, ráadásul a régi szobám helyreállítása is befejeződött. Mikor Nevar szólt, hogy elkészültek a fáradságos munkával, megtekintettem a helységet. Frissen festett falak és új bútorok fogadtak, az ágyon pedig néhány előkelő ruhába öltöztetett holttest. Nevar esküdözött, hogy néhány perce még nem hevertek hullák az ágyamon, tudtam ez Simon újabb beteg játéka lesz. A mellékelt üzenetből kiderült, hogy sikeresen rendezte viszonyát szüleivel, akik most megbékéltek nem csak vele, de egész földi életükkel. A hullákon talált levélen volt egy újabb ostoba feladat is vagy inkább egy újabb játék ahogy „Simon mondja”. Ha nem játsszuk végig az ostoba játékát, akkor egy szaftos levelet juttat el a hatóságokhoz, ami nem csak az én céhemet fogja kellemetlenül érinteni. Nem tudtam mi lehet ez az információ, de nem vállaltam a felesleges kockázatot. Utasítottam Nevart, hogy tüntesse el a Herodiel család maradványait a szobámból, majd maradjon és gondoskodjon a Lámpás védelméről. Én magam Josher, Hanna és Brent társaságában elindultam a belváros felé.
A szöveg szerint 12 percünk volt elérni a belvárost, ez azonban gyalogszerrel lehetetlennek bizonyult. A Lisztőrlők utcájában elkötöttünk egy üres szekeret és azzal indultunk tovább. Valahol fél úton járhattunk, mikor az előttünk feltorlódott szekerek elzárták az utat. A távolban látszott, hogy egy lezuhant léghajó roncsai hevernek az utcán. Nem értettem, hogy nem takarították el Herbert tanácsnok halála óta, de nem is érdekelt. Gyorsan kifogtuk a lovakat a szekér elől, majd a hátasokon megosztozva tovább vágtattunk a belváros irányába.
Hamarosan megtaláltuk azt a hirdetőtáblát, amit a levél is említett. Egy újabb fejtörő szerepelt rajta, aminek a megoldásához előbb az elrejtett bombákat kellett hatástalanítanunk. A feladat megoldásához csapatunknak szét kellett válnia. Josher magával vitte Hannát, hogy átnézzék a közeli bérházakat, én addig Brenttel a szemközti parkban vizsgálódtam. A park tele volt játszadozó gyerekekkel, el sem akartam képzelni mit találnak majd a szüleik a robbanás után. A közeli szökőkútnál végre ráakadtunk a szerkezetre, amely egy súlyérzékelővel volt felszerelve. A park kiürítése most sem volt járható út, így maradt a szerkezet hatástalanítása. A súlyérzékelő kikapcsolásához pontosan 4 gallon vizet kellett a szerkezetre helyezni, ehhez pedig egy 3 és egy 5 gallonos edény állt rendelkezésre. Rövid pancsolás után a szerkezet inaktiválódott, mi pedig hozzáfértünk az itt elrejtett kazettához. Bármennyire is próbálkoztunk, a fémzár kinyitása lehetetlen feladatnak bizonyult. Hamarosan megérkezett Hanna és Josher, akik egy különös kulcsot találtak a bérházak közt elrejtve. A kulcs segítségével hozzáfértünk a doboz tartalmához, melyben egy újabb bomba helye volt megjelölve.
Az operaház előtt szálltunk le hátasainkról. Tudtuk, hogy este előadás lesz, így nem volt kizárható, hogy ekkorra lesz időzítve a robbantás. A „nem megfelelő” öltözetünkre hivatkozva a portás nem akart minket beengedni, ezért kénytelenek voltunk átöltözni. Előbb a portást vetkőztettünk le, majd a segítségére érkező jegyszedőket. Hiába tiltakoztak, az ő ruhájukban már gond nélkül léphettünk be az épületbe. Az előtereken, folyosókon és a nézőtéren sehol sem akadtunk robbanó rúnákra, viszont az egyik előkelő páholyban felfedeztünk valami rendellenességet. Ismertem ezt a páholyt, már korábban is jártam itt. Ez a hely Andrej Feranova számára volt fenntartva, a rúnák pont a széke alatti tartályon helyezkedtek el. Miután mindegyik rúnát inaktiváltuk, a legnagyobb óvatossággal felnyitottuk a különös tartályt. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy semmi veszélyes nincs benne, csupán juharszirup.
Aznap beszámoltam Ericának a történtekről és arról, hogyan akarta Simon az öccsét, Andrejt nevetségessé tenni Shybur nemessége előtt. Beszéltem a Zöld Lámpásban talált Herodiel tetemekről is. Az Atya kihangsúlyozta, hogy a hullák még véletlenül sem kerülhetnek elő. Biztosítottam Ericát, hogy Terka kutyája hamarosan friss emberhúst fog kapni vacsorára. Miután az Atyával mindent egyeztettem, újabb levelet küldtem Simonnak, melyben egy az egy elleni párbajra hívtam ki.
A hájpacni másnap délben megjelent a Zöld Lámpás előtt. A területet saját embereim biztosították, így tudtam, hogy senki nem zavarhatja meg a küzdelmünket. A pökhendi Simon szóra nyitotta a száját, de az utóbbi pofátlan húzásai teljesen kiakasztottak. Azonnal lángoló suriken varázslatot küldtem felé, amit ő puszta kézzel semlegesített. Ez után tisztázni kívánta a küzdelem szabályait, ami újabb bosszantó perceket okozott nekem. Miután megegyeztünk abban, hogy csak vágófegyvert használunk, a küzdelem pedig utolsó csepp vérig tart, elkezdődött az összecsapás. A hájpacni ügyesen forgatta rapírját, ami több sebet is okozott rajtam. Mikor végül bevittem egy halálos szúrást, a hájpacni kidurrant és leeresztett mint egy lufi. Simon még most is szórakozott velem. Egész idő alatt egy bábként irányított léggömb ellen küzdöttem. Az eset után már mindenki az arcátlan hajpacni halálát kívánta. A délután hátralévő részében azon törtük a fejünket, hogy vajon mivel fog előállni legközelebb.
Elérkezett a Blackford-manőver napja. Erica emberei és új szövetségesei mind összegyűltek, hogy megfelelő álruhát öltsenek. Mikor mindenki elkészült, egy dobozt hordtak körbe, melyből mindenki húzott egy színes kendőt. Én magam a sárgát húztam ki, amit azonnal felkötöttem a nyakamba. Úgy láttam, Pierre is a sárga kendőt húzta ki, így tudtam egy csapatba kerülünk. Körülbelül 60-an lehettünk, 30-30 ember a sárga és a vörös bandában. Az Atya még egyszer figyelmeztetett minket, hogy a bandák közti csatának valóságosnak kell tűnnie, de azért igyekezzünk minimalizálni a veszteségeinket.
Gyalogszerrel, más-más útvonalon érkeztünk az építkezés helyszínére. Körülbelül 15 tanácsőrt számoltunk össze, így tudtuk, jelentős ellenállásra számíthatunk. Miután Pildon magiszter megszemlélte az építkezést, beszédet intézett a jelenlévő munkásokhoz. Ekkor megkaptuk a jelet és berohantunk az építési területre. A magiszter rövidesen két banda közti összecsapás közepén találta magát. A harcba bocsátkozó tanácsőrök nem tudták megfelelően védelmezni a magisztert, aki a csata közepén hamar egyedül maradt. Két tanácsőr ugyan megpróbálta kimenekíteni őt a tömegből, de Pierrevel hamar elintéztük őket. Ez után Pildon már egyedül nézett velünk szembe és rövidesen átvágott torokkal zuhant bele egy pocsolyába. A magiszter halála után a két banda tagjai szétszéledtek.
Egy sikátorban megszabadultam álcámtól és sárga kendőmtől. Ez után már nyugodtan sétálhattam végig a Zöld Lámpás felé vezető főutcán. Lassan gyalogoltam, mikor egy kovácsolt hintó állt meg mellettem. Túl jól ismertem már ezt a kocsit, ezért nem álltam meg, hanem tovább haladtam. A hintó ajtaja végül kinyílt, tulajdonosa pedig megkérdezte, hogy hazafuvarozhat-e. Nem tudtam mit akarhat tőlem megint, de minden rossz érzésem ellenére beültem Sikátor mellé.
A fehér hajú nő mézes hangján próbált elbájolni, de nem volt eredménye. Rövid beszélgetés után a lényegre tért és elmondta, hogy a vízimalmos eset után kénytelen volt pótolni a helyemet, az új talpnyalója pedig Simon lett. Sikátor annyit kért, hogy ne tegyek semmit, kerüljem Simonnal az összetűzést. A nő hirtelen kibújt csizmájából és mezítelen lábát végigsimította lábszáramon, térdemen, majd a combomon. Mikor már majdnem felért az ágyékomig, lábujjai segítségével kihúzta az ülésem alatt lévő fiókot és kivett belőle egy zsák pénzt. Még egyszer kihangsúlyozta, hogy ezt a 11000 aranyat azért kapom, hogy ne tegyek semmit. Figyelmeztettem, hogy ha Simon nem provokál minket tovább, akkor megfeledkezünk eddigi kellemetlenkedéséről. Sikátor a szavát adta, hogy leállítja új védencét és talán egyszer még ágyba is bújik velem. Búcsúzásképpen megcsókoltam a fehér hajú nő mezítelen lábfejét, majd kiszálltam a hintóból. Próbáltam hinni abban, hogy Sikátor állja a szavát, de úgy éreztem Simon még vissza fog térni. A nap hátralévő részében megpróbáltam kitisztítani az elmémet és kikapcsolódni egy kicsit.
Másnap levelet írtam Strahd von Zarovich bárónak. Egy csomagot is küldtem, mely a levágott vámpírfejet tartalmazta. Arra gondoltam, így újra felkelthetem a báró érdeklődését és talán ad valami munkát is. Azt kértem Veshaltól, hogy úgy időzítse a csomag és a levél feladását, hogy az a Fény ünnepén érjen Zireckbe. A levélben külön kiemelve jó étvágyat kívántam az ünnepi „lakomához”.
Victor befejezte az újoncok válogatását, így üzent értem, hogy végre megtekinthetem a jelölteket. Azonnal lóra ültem, és kiügettem a farmra. A Fekete gárda tagjai is jelen voltak, igaz, nem olyan nagy számban, mint néhány nappal korábban. Az egyik tiszt elmondta, hogy a néma úr kérésére vannak még jelen, de hamarosan távoznak. Örültem a kéretlen válasznak, így nem kellett feltennem következő udvariatlan kérdésemet.
Miután beléptem az épületbe, Victor intett, hogy üljek le. A pimasz mozdulatot nem tudtam szó nélkül hagyni, ezért megjegyeztem, hogy a néma uraság úgy viselkedik velem, mint egy igazi herceg. Victor nem fortyant fel, de éreztette csípős megjegyzésem súlyát. Miután helyet foglaltam Victor mellett, jelzett az őröknek. A herceg megnyugtatott, hogy a kiválasztottak mindegyike ember, ugyanakkor idősebbek a korábbi eresztésnél. Továbbá felhívta figyelmemet, hogy mindegyikük börtönviselt, ezt vegyem figyelembe.
Konrád egy 24 éves, Perem vadoni, borostás fiatalember volt, aki 15 évesen került először börtönbe gyilkosságért. Az első gyilkosságára nem derült fény, az valamivel korábban esett meg, mikor valaki kigúnyolta kövér húgát.
Marco 23 éves, 17 éves korában kezdett testőrként és sofőrként dolgozni egy nemes udvarában. Gondatlanságért került börtönbe, mivel a rá bízott úrfi belehalt egy lovasbalesetbe.
Nárcisz... Először azt hittem a név alapján, hogy egy nő az illető, de aztán kiderült, hogy nem. A nyámnyila 22 éves fiúcska a seregben volt szanitéc. Victor azért választotta ki, hogy valaki segíthessen Damalnak a komolyabb orvosi beavatkozásoknál. A gyámoltalan fiú mindig iszonyodott a fegyverektől és képtelen volt bárkinek is ártani. Parancsmegtagadásért és dezertálásért ítélték el, mikor képtelen volt végezni egy sérült hadifogollyal.
Max 26 éves, fekete hajú, kecskeszakállas fiatalember. Igen magabiztos, állítása szerint ő a tökéletes személy, akire feltétlenül szükségem van. Victor azt mondta, csak azért láncolták meg, mert állandó gesztikulálása nagyon idegesítővé vált. Max orgyilkosként kezdte a szakmát, mester nélkül. Többször is elkapták, de mindig megszökött. Kérésemre egy perc alatt megszabadult béklyóitól. A fiatalember nagy mesélőnek bizonyult, de történetét illetően egyszer sem hazudott.
Alto egy 24 éves, szőke, izmos, nagydarab parasztgyerek volt. Mikor megemberesedett, katonaként kezdett szolgálni, ám egy küldetés során a feje megsérült, a beszéde pedig megváltozott. Akarata ellenére menesztették a seregből, ő pedig ezt képtelen volt megemészteni. Egy kocsmai verekedésben megsebesített három katonát, akik nehézkes beszédén gúnyolódtak. Bár a legény együgyűnek látszott, első szóváltásnál kiderült ennek ellenkezője.
Imre 23 éves és egy Perem vadoni kereskedőcsalád gyermeke. Matrózként szolgált egy hajón, mely rendszeresen szállított árút a Holdfény-szigetek és a Perem Vadon között. A legénység egyszer kifosztott egy sérült vitorlást, annak védtelen utasaival együtt. Mivel Imre nem értett egyet társai tettével, a zsákmányt a tengerbe dobta. Társai bosszúból őt is a tengerbe vetették, ám Imre csodával határos módon öt nappal később kiúszott a partra. A viharvert, éhező matrózt azután tartoztatták le, hogy rossz zsebbe nyúlt némi élelem reményében.
Cesar 25 éves és meglehetősen izmos, borostás férfiú. Jobb karján egy hatalmas tetoválás található, mely a zsoldoshadseregben betöltött rangját jelzi. Zsoldosként megtanult lovagolni, valamint hajító és szálfegyvereket használni. Fegyelmezetlensége miatt felettesei hamar rájöttek, hogy képtelenség vele csapatban dolgozni. Egyik küldetés végrehajtása közben társa alaposan átverte őt, ennek köszönhetően elkapták és később elítélték.
Rövid egyeztetés után Victorral úgy döntöttünk, hogy mindenkit felveszünk a céhbe. Nem tudtam, hogy a régi tagok hogyan fogadják majd az újakat, ezért azt találtam ki, hogy egy barátságos szkandermérkőzéssel segítem elő a beilleszkedésüket. Victornak tetszett az ötlet, így azonnal fogadtunk is.
Este rengeteg piát bontottunk, hogy oldjuk a feszültséget. Rögtön kihirdettem, hogy Alto fog szkanderezni Kevával, aztán pedig Cesar Pesrickkel. Többen is fogadtak Alto és Keva 12 percen át tartó mérkőzése alatt, amit éppen hogy, de a fekete bőrű fiú nyert meg. Victor úgy fizette ki a nekem járó aranyat, mintha az egyik fogát húztam volna ki. Ez után Cesar és Pesrick következett. A hosszú mérkőzés alatt mindkét fiú keze begörcsölt, így a mérkőzés döntetlennel zárult. Ez után Victorral együtt fizettük ki Lujit, aki döntetlenre fogadott. Az este ezzel nem ért végett, a szkanderezés folytatódott. Szívesen megnéztem volna Hanna és Terka mérkőzését, de fontosabb dolgaim voltak. Luji elmondta, hogy érkezett egy újabb levél Simontól, illetve vár egy „csomag” a szobámban, aminek biztosan nagyon fogok örülni.
A Simontól kapott levelet az utcán bontottam ki, elkerülve egy esetleges újabb robbanást a házban. A levél szerint Simon nem örült annak, hogy belekevertem az „anyukáját” a játékba. Holnap új feladatot fog adni, amiből a saját „anyukámat” is ki kell majd hagynom. Megértettem, hogy Sikátorra és Erica Feranovára céloz, ezért az „apukámhoz”, Victorhoz fordultam.
Victor éppen valami erős italt töltött magának, mikor elmeséltem, hogy tegnap Sikátor ismét megkeresett és 11 ezer aranyat adott azért, hogy ne tegyünk Simonnal semmit. A herceg érthető okokból nem örült a fehér hajú nő visszatérésének, de úgy vélte, 11 ezer aranyért ezt a szívességet megtehetjük volt munkaadónk kedvéért. Elmondtam, hogy a pénzt kénytelenek leszünk visszaadni, ugyanis újabb levél érkezett Simontól három kártyával. A 10-es Konstantin, a Király Morgan, az Ász pedig Nevar nevét tartalmazta. J, Q, K, Á, ezen lapok közül kellett kiválasztanom hármat a következő napi feladathoz. A levél szerint három lépés és mattot kapok, ez pedig azt hiszem a halálos ítéletemet jelentené. Elfáradtam, magam mögött hagytam a mulatságot és felmentem a szobámba, ahol egy kislány várt rám.
- Üdv! – mondta mosolyogva az ágyon ülő lányka.
- Szia! Te vagy a...
- Crista vagyok, de úgy hívhatsz, ahogy csak akarsz.
- Ezek szerint tudod miért vagy itt? Luji elmondta, hogy miért hozott ide? – kérdeztem óvatosan a lányt.
- Azért, hogy a kedvedre tegyek. Kicsit izgulok az első alkalom miatt. Levetkőzzek?
- Igen. Vagyis, hogy nem. Mielőtt még beléptem az ajtón, jó ötletnek tűnt. Hány éves is vagy?
- Tizennyolc.
- Szerintem még a 14-et sem töltötted be.
- Két hét múlva már betöltöm. Luji azt mondta, ha bárki a korom felől érdeklődik, mondjam azt, hogy már legalább 18 éves vagyok.
- Luji igen előrelátó. Hogy győzött meg erről?
- Nem nagyon kellett győzködnie. Szerintem már elég idős vagyok, hogy tudjam mit akarok. Ezért is akartam eljönni otthonról. Te talán később indultál útnak?
- Én jóval fiatalabb voltam, mikor arra kényszerültem, hogy elhagyjam az otthonomat.
- Kényszerültél? Ez érdekes. Miért, mit tettél? Valami rossz dolgot? Mesélj róla! Kíváncsi vagyok te milyen gyerek voltál. – Crista érdeklődve tekintett rám az ágyról.
- Azt akarod, hogy meséljek neked?! – nem is értettem, miért lepődöm meg egy gyermek egyszerű kérésén.
- Igen! Biztosan rengeteg érdekes dolgot csináltál és közben izgalmas kalandokba keveredtél.
- Nem hinném, hogy azokban az időkben bármi olyat tettem volna, ami kicsit is érdekes lenne számodra. – leültem Crista mellé az ágyra.
- Luji az mondta az élet is csak egy kaland. Van olyan érdekes, mint egy jól megírt színházi darab, a lényeg az előadáson múlik. Mesélj nekem!
- Most komolyan nincs jobb dolgod, mint engem nyaggatni?!
- Te akartad, hogy itt legyek. Ennyit igazán megtehetsz értem, ha már mást nem csinálunk. Hallani szeretném a történetedet. Kérlek... – Crista olyan kérlelően nézett csillogó szemeivel, hogy képtelen voltam megtagadni gyermeteg kívánságát.
- Nem bánom... 1467-et írtunk, még csak 14 éves voltam. A vidéken tombolt a háború...
Másnap reggel megkérdeztem Lujit, hogy hol akadt rá a kislányra. Elmondta, hogy egy árva a Szabad földekről és gyakorlatilag megvásárolta nevelőszüleitől. Luji szerint a lány ki akart törni a paraszti életből, ő pedig lehetőséget kínált neki.
- Mégis mit mondtál neki, Luji?
- Az maradjon az én titkom. De igen meggyőző tudok lenni.
- Kezdem elhinni, hogy nincs előtted lehetetlen.
- Nagyon köszönöm, ezt bóknak veszem. Az arcodból ítélve jól telt az éjszakád, tudtam, hogy a szüzeket szereted. Finom volt?
- Nagyon jól telt, de hiszed vagy sem, egy ujjal sem értem a lányhoz. Sokáig beszélgettünk és mesét mondtam neki.
- Ez már a te dolgod. Megvásároltam, azt csinálsz vele, amit csak akarsz.
- Megtartom őt ágymelegítőnek. Kezdenek hűvösek lenni az éjszakák. Amúgy is szeretné hallani a történetem többi részét.
Délben Konstantin, Morgan és Nevar társaságában kisétáltam arra a főútra, amelyen Simonnal kellett találkoznom. Csapata az út túloldalán várakozott. Az egyikük egy nő volt, ő lehetett a Dáma. A verőlegény volt az Ász, így kizárásos alapon a Nevar által jól ismert piti bűnöző a Jumbó szerepét kapta. Simon egy táblára mutatott, melyen azonnal megjelent a feladat szövege. Tíz percet kaptunk, hogy elérjünk az út végéig és ott hatástalanítsunk egy újabb robbanó rúnát. A feladatban Simonék szerepe a mi megállításunk volt. Mivel legalább 40 perc ezen az utcán végiggyalogolni, azonnal elkötöttünk egy üres szekeret. Nevar külön szállt lóra, hogy a szekerünk előtt haladva megpróbáljon utat nyitni nekünk. Simon csapata sem tétlenkedett, azonnal a nyomunkba eredtek. Utasítottam Nevart, hogy maradjon le és zárja el mögöttünk az utat. A fiú így is tett, hátratekintve keresztbe fordult szekereket láttam az úton. Üldözőinket nem sikerült sokáig feltartóztatnia, hamarosan újra a sarkunkban loholtak. A nő két nyílvesszőt lőtt ki ránk, de ezek szerencsére mind célt tévesztettek. Konstantin számszeríja segítségével kilőtte a verőlegény alól a lovat, de a többiek még mindig követtek minket. Ekkor egy újabb nyíl húzott el a fülem mellett, ám ez robbanó nyílvessző volt. Mikor becsapódott, pánik tört ki az utcán, a szekerünk pedig felborult. Mivel Konstantin komolyabban megsérült, hátramaradt, hogy időt nyerjen nekünk. Morgan és én kilöktünk két lovast a nyergükből és hátasaikon tovább indultunk. Mikor elértünk az út végéhez, az egyik hatalmas járólapon megtaláltuk a robbanó rúnát. Azonnal nekiláttam a hatástalanításához, míg Morgan igyekezett távol tartani Simon csapatát. Mikor a rúna inaktívvá vált, összetörtem a hatalmas járólapot. Ekkor a szomszédos járólapon a „Gratulálok!” felirat izzót fel Simon elismeréseként. Három bábja hirtelen kővé változott, majd elporladt. A maradványok között csontokat és néhány varázscetlit találtunk. Végül Konstantin és Nevar is megérkezett, így mindannyian visszatértünk a Zöld Lámpásba.
A többiek már beléptek az ajtón, mikor egy fiúcska hangját véltem hallani a hátam mögül.
- Bogár bácsi! Ezt át kell adnom. – a levél átvétele után a fiú egyszerűen köddé vált.
A levélben Simon újabb feladatot adott. Elvileg most nekem kellett volna lépnem, de úgy látszott Simon gyorsabban le akarja zárni a játékot. Egy csomagot kellett megtalálnom az utazónegyed egyik kocsmájában, ráadásul minél hamarabb. Nem tudtam, hogy ez mekkora időkorlátot jelent, így azonnal indultunk. Terka jól ismerte a számításba vehető három szórakozóhely környékét, ezért maga kísért el az útra.
Az első két helyen nem jártunk szerencsével, így azonnal indultunk a harmadik kocsmába. Először nem jöttem rá, mi olyan furcsa ezen a helyen. A kopasz, kigyúrt csapos feltűnően méregetett, amitől igen csak fenyegetve éreztem magam. Figyelmeztettem Terkát, hogy ne vonjuk magunkra jobban a csapos figyelmét, ám ő pont az ellenkezőjét tette. Azonnal leordította a kopasz, kigyúrt férfit, aki sértődötten legyintett, majd nőies hangon közölte, hogy nincs hozzászokva ehhez az elfogadhatatlan durva viselkedéshez. Miután duzzogva elvonult, nekiláttunk a csomag felkutatásának. Az első szinten találtam egy paravánfalakkal elválasztott helységet. A paravánokba lyukakat fúrtak, de nem tudtam ezek mi célt szolgálhatnak. Gyanútlanul átnéztem az egyik nyíláson, ami egy olyan élménnyel gazdagított, amit inkább jobb volna elfelejteni. Egy hatalmas eres húsdárda majdnem kiszúrta a szememet, de még időben feleszméltem és elhúztam a fejemet. Terka ekkor jelent meg és nem titkoltan magyarázatot várt arra, miért térdelek ott ahol. Tovább haladtunk a következő szobába, ahol megtaláltuk a csomagot. Mikor kivettem a lezárt ládából, rúnavonalak futottak végig a falakon, majd a robbanás elől kivetettük magunkat az emeleti ablakon. A zuhanást megúsztam néhány törött bordával, de még mindig jobb volt így, mintsem újra felrobbanni.
Miután megnéztük a csomag tartalmát és végigolvastuk a mellékelt levelet, azonnal hazarohantunk. Simon megmérgezte a vacsorát, így csak, reménykedtem, hogy még időben odaérünk az egyetlen fiolányi ellenméreggel. Mikor beléptünk a Lámpás ajtaján, azonnal megszakítottuk a többiek étkezését. Gendrel, Keva és Veshal gyomorgörcsökre kezdett panaszkodni, így tudtam, hogy ez nem egyszerű gyomorrontás lesz. Utasítottam Hannát, hogy azonnal vizsgálja meg az ételt és kezdjen ellenmérget gyártani. Damal megnézte a három fiút, de azt mondta, hogy nem tűnik mérgezésnek. A levél miatt tudtam, hogy az orvos téved. Mivel a fiola csak egyetlen személynek volt elég nehéz döntést kellett meghoznom. Mérlegeltem minden lehetőséget és végül Veshalnak adtam az ellenmérget. A három fiú nem tudta, hogy megmérgezték őket, úgy gondoltam így talán könnyebb lesz mindenkinek. Ahogy teltek az órák, Veshal görcsei elmúltak és érdekes módon Keva sem produkált további tüneteket. Sajnos Gendrellel nem ez volt a helyzet, a fiú egyre rosszabbul lett. Egyetlen lehetséges megoldásnak azt láttam, ha valahogy kipucoljuk a mérget Gendrel szervezetéből. Míg Damal összekészített néhány hashajtó főzetet, beszédbe elegyedtem a megmérgezett fiúval. Nagy nehezen elmondtam, hogy Simon megmérgezte őt és lehet meg fog halni. Tuwhant is odahívtam, hogy lehetősége legyen elköszönni szenvedő bátyjától. Damal rossz szagú löttyöt kezdett letuszkolni Gendrel torkán, mikor Hanna megjelent a friss ellenméreggel. Miután a fiú megitta, vártunk és reménykedtünk, hogy nem fogja kihányni Hanna főzetét. Néhány perc múlva intenzív gázképződés formájában a méreg távozott Gendrelből, aki hirtelen sokkal jobban lett. Az eset után két napig kellett szellőztetni, hogy bárki is képes legyen megmaradni a házban, de ezzel egy picit előre szaladtam. Kintről Victor hangját lehetett hallani, akit majdnem elgázolt egy szekér. A nyitott ajtón át én is jól láttam az esetet és felismertem a kovácsolt hintót.
Másnap sikerült a tulajdonos nyomára bukkanni, hála Beret századosnak. Nem gondoltam, hogy Sikátor fog elvezetni Simonhoz, de végül így történt. A százados emberei lezárták a környéket, míg jómagam Gendrellel és Tuwhannal felmásztunk az épület oldalán. Foszlányokat hallottunk csak a kiszűrődő beszélgetésből, de néhány fontos részlet tökéletesen kivehető volt. Simon ellentmondott Sikátornak, mikor a fehér hajú nő arra utasította, hogy ne kezdjen ki velem. A nő hatalommal ruházta fel Simont, aki úgy vélte, elpazarolja a nő mellett új erejét. Mikor elvonultak a szomszéd szobába szeretkezni, bemásztunk az ablakon és átkutattuk a szobát. Egy paksamétában bányarészvényekre bukkantam, ami igazán érdekesnek bizonyult. Rájöttem, hogy ebből a bányából származott az a kristály is, amit Sikátor általam kívánt megszerezni. Az iratok további lapozgatása közben világossá vált, hogy egy átlagos symeranita férfi jelentéseket küld a fehér hajú nőnek. Miután mást nem találtunk, távoztunk, ám előtte grafit és egy üres pergamen segítségével másolatot készítettem az itt található anyagokról. Gendrel és Tuwhan hátramaradt, hogy megfigyelés alatt tarthassák a házat.
Menhgele boltjába indultam, ugyanis érdekelt, hogy a gnóm fel tudja-e törni a lopott tanácsőrfénykard védelmi mechanizmusát. A kis gnóm sem járt sikerrel, viszont 25 aranyat fizetett a kard alkatrészeiért. Menhgele közölte, hogy az Atya utasítására hosszabb időre el kell hagynia a várost, ezért vásároltam tőle néhány igen erős gyógyitalt. Kérdésemre nem sok mindent árulhatott el, csupán annyit mondott, hogy Pierrevel kell északra mennie.
A Zöld Lámpásba visszatérve azon törtem a fejem, hogy vajon mire készülhet az Atya. Annyira eddig sem érdekelt mit forgat a fejében, de most úgy tűnt, mintha az összes régi szövetségese helyébe ezt a Pierret próbálná állítani. Gondolataimat visszafordítottam jelenlegi problémámra és tollat ragadtam. Levelet írtam Terkios Coratlyne nyomozónak, Tebrusba. Csatoltam a Sikátornál talált dokumentumok másolatait és a neki végrehajtott küldetéseim részleteit. Úgy véltem a nyomozó még később a segítségemre lehet és talán értékelni fogja ezeket az információkat.
Másnap még mindig nagyon büdös volt a házban, ezért az udvar kertjében töltöttük a napot. Jómagam Victor és Beret társaságában folytattam megbeszélést, míg a fiatalok egymás között szórakoztak. Kiderült, hogy a további megfigyelés eredménytelenül zárult, ugyanis Simon az éj leple alatt észrevétlenül távozott a bérházból. Mivel nem volt újabb nyom, amin elindulhattunk volna, úgy döntöttünk, hogy várunk. A fiatalok nem zavartatták magukat, jókedvűen élcelődtek egymással. Terka a pottyantós felé indult, miközben Gendrel megjegyzéseket tett arról a tevékenységéről, amit a lány végezni készült. Terka néhány keresetlen szóval viszonozta Gendrel szavait, majd becsukta a budi ajtaját. Néhány pillanattal később az egész építmény szétrobbant. Döbbent csend támadt, miközben a faszilánkok beterítették az udvart. A romok között Terka holttestének nyomát sem leltük, ám hamarosan egy kéz nyúlt ki a pottyantós helyén tátongó pöcegödörből. Megnyugodtam, mikor láttam, hogy az öntörvényű lány legnagyobb baja az lett, hogy teljesen elmerült bélsárban. Úgy véltem ez megint Simon egy kis „tréfája”, ami kivételesen igen jól sikerült. Terka biztosan nem osztotta volna véleményemet, ezért azt megtartottam magamnak. Veshal néhány gúnyos megjegyzést tett Terka új parfümjének illatára, mire a lány szájon csókolta az anyagbeszerzőt. Veshal ez után képtelen volt magában tartani feltörő örömét, így a mellette álló Josherre ürítette gyomra tartalmát. A felkavaró, ámde komédiába illő jelenetet Pesrick szakította félbe, aki egy holttestre bukkant a farmon. A jelenlévők kíséretében azonnal a tanyára indultam, hogy rájöjjek, megint milyen üggyel állok szemben.
A tanyán egy üresen álló szekeret találtunk, amitől nem messze egy szétmarcangolt test hevert. A helyzet nem szorult magyarázatra, valaki betévedt a farmra és Terka kutyája végzett vele. Átkutattuk a tetemet, hogy rájöjjünk, ki lehetett az áldozat. A táskájában megtaláltuk egy aukciósház szelvényeit, a szekérről pedig betöréseknél használatos eszközök is előkerültek. Egyre jobban örültem a borjú nagyságú eb jelenlétének a farmon. Victor úgy vélte, a betörőt Simon küldte ide azért, hogy készleteket raboljon tőlünk, majd azokat licitáláson próbáljam visszavásárolni tőle. Terka házőrzőjének köszönhetően lépéselőnyre tettünk szert Simonnal szemben és ezt ki is használtuk.
Miután Damal kiérkezett a tanyára, nekilátott a szétmarcangolt férfi arcának újraalkotásához. Kis idő múlva már volt egy kész formánk, aminek segítségével új álcát készítettünk Robardnak. Miközben az utánzóművész magára öltötte a halott véres ruháit, addig Terka kutyája eltüntette a helyszínen lévő „bizonyítékot”. Mivel már nem volt több dolga, Damal visszatért a Zöld Lámpásba. Az épületet az új tagok biztosították, de Victor azt mondta megbízhatok bennük. Ezután mindannyian felszálltunk a szekérre és elindultunk az aukciósház felé.
A terv tökéletesen működött. Mielőtt elértük volna az aukciósházat, a többiek leszálltak és körülvették az épületet. Én elrejtőztem a szekér hátulján lévő ponyva alatt. Simon semmit sem sejtett, ezt tudtam, amint megpillantottam az arcát. Azt hitte a lopott készletek lesznek a ponyva alatt, ám helyette engem talált ott. Szeges kesztyűmmel úgy arcon töröltem, hogy el kellett volna törjön az állkapcsa, ám ez nem történt meg. A többiek bekerítették a hájpacnit, aki elismerően konstatálta, hogy erre a lépésemre igazán nem számított. Miután előhúztam szablyámat, kegyetlen harc vette kezdetét kettőnk között, de a többiek sem maradtak ki belőle sokáig. Egy percig úgy éreztem fölényben vagyok Simonnal szemben, ám hamar rájöttem mekkorát tévedtem. Simon büszkén kérkedett új erejével, amit én is megkaphattam volna. Az ereje nem evilági volt, felfogni is alig tudtam a történteket. Mikor földre kerültem, valami megváltozott. A tárgyak és az épületek kék szellemképpé változtak körülöttünk és rájöttem, hogy két világ közt ragadtunk, valahol az anyagi és az asztrális sík határán. Valamilyen láthatatlan energiamező mozdulatlanságra kárhoztatott és egyáltalán nem engedett minket megmozdulni. Simon indulatosan kiabált valakivel, amiért közbe mert avatkozni. Felismertem Sikátor negédes hangját, aki hamarosan fizikálisan is alakot öltött.
- Megmondtam, hogy ne kezdj ki Szentjánosbogárral!
Simon dühös volt és nem titkolta haragját. Nem értette, miért olyan fontos Sikátornak és a megbízóinak a testi épségem, holott szerinte egy értéktelen senki vagyok. Éreztem, hogy bántja, hogy nem ő van a figyelem középpontjában.
- Ugyan mivel jobb ő mint én?! Mije van neki, ami nekem nincs?!
Sikátor egy darabig hallgatta a hájpacni siránkozását, majd miután megelégelte, visszavette az erejét. A vörös színű felhő elhagyta Simon testét és visszaszállt Sikátor tenyerébe.
- Neki helyén van a szíve.
A fehér hajú nő saját erejét felhasználva valahogy megfosztott fegyvereimtől, majd feloldotta a béklyót. Fegyvertelen voltam, de újra tudtam mozogni. Most, hogy Simon újra egyszerű halandóvá vált, Sikátor engedélyezte, hogy befejezze, amit elkezdett. A nő arckifejezéséből megértettem, hogy a küzdelem már eldőlt kettőnk között, bukott szolgájának pedig vesznie kell. A kövér hájpacni felé léptem, majd egyetlen rúgással térdre kényszerítettem. A háta mögé léptem majd karommal átfogtam a torkát. Erősen kellett szorítanom, nehogy levegőhöz jusson. Mikor már teljesen kifulladt és nem maradt ereje, elengedtem és figyeltem ahogy elterül a földön. Mozdulatlanságra ítélt tanítványaim gyűrűjében Simon megkapta azt a figyelmet, amit úgy vágyott. Az utolsó lélegzetvétele sípoló hanggá vált, ahogy vasalt bakancsommal ráléptem a ziháló alak torkára. A reccsenő hang jelezte a küzdelem végét. Hirtelen újra az anyagi világban találtuk magunkat. Odaléptem Sikátorhoz, majd visszaadtam neki az aranyát. A nő szerint Simon nem becsülte meg a tőle kapott erőt, ezért pedig meg kellett bűnhődnie. Azt mondta még egyszer meg fog látogatni, hogy találkozhassam a megbízóival. Valahogy olyan érzésem támadt, hogy az a nap lesz az utolsó az életemben. Sikátor még egyszer elmondta, hogy egyszer lefekszik velem, de a Simonnal töltött éjszakája után már nem volt hozzá gusztusom. Mikor a nő eltűnt, egyesével mindenki odalépett Simon holttestéhez. Egymás után rúgtak a tetembe, hogy elégtételt vegyenek az elmúlt hetek kellemetlenségeiért.
Mikor visszatértünk a farmra, leszedtük Simon testét a szekérről. Jó barátságba akartam kerülni Terka házőrzőjével, ezért magam fektettem a kutyája elé az „ételt”. Az állat vicsorgó morgással reagált közeledésemre, ezért nem kívántam közelebbi barátságba keveredni ezzel a döggel. Az etetés további részét ráhagytam Terkára. Ahogy a kutya enni kezdett, a többiek visszatértek a Zöld Lámpásba. Rajtam és Terkán kívül senkinek sem volt gyomra végignézni azt a véres jelenetet, ahogy Simon teste elenyészik a kutya hatalmas állkapcsai között.
