A jó munkát megfizetik, főleg ha megfelelő szakember végzi. Ám ha arról van szó, hogy meg kell védeni a város polgárait egy titokzatos elmebetegtől, aki szóba jöhet, mint segítség csak kalandozó lehet.
A három női társaság nélkül maradt jóbarát, Thor’am, Eru és Trenon kapva kap az alkalmon, hogy egy kicsit belekóstoljanak a városőrök életébe, és szembenézzenek egy olyan ellenféllel amilyennel eddig még nem volt dolguk.
Résztvevők: Thor’am, Eru, Trenon; Mesélő: Tammis
Thor’am naplójából
1484 Június 12.-13.
Hárman mentünk tovább, Eryn már elment Tebrusba. Valami mágiát akar tanulni Tebrusban vagy micsoda.
Igazán, jól éreztük magunkat. Az ő társaságában azért viselkedni kellett, kicsit elengedhettük magunkat. Ahogy beértünk a közeli városba, feltűnt, hogy a város őrség, gyatra munkát végez, csak az nem ment be, aki nem akart. Ezen inkább csak meglepődtünk, hiszen nem ehhez voltunk szokva, de legalább hamar bejutottunk. Trenon valami plakátot nézegetett, aztán szólt, hogy valami ideiglenes városőrséget toboroznak, a városvezetőségen kellett jelentkezni. Egy kis pénz mindig jól jön, gondoltuk miért is ne?
Dicső városőrök...
Bementünk és előadtuk jövetelünk okát, be is invitáltak, majd kicsivel később egy jól szituált, barátságos középkorú úr fogadott minket, elmondta, hogy az ideiglenes városőr feladat és hatás körét. Azt is elmondta, hogy vélhetően merénylet készül egy befolyásos személy ellen. Mi rábólintottunk. Azzal neki is láttunk a feladatunknak. Elsőnek a városba jövők ellenőrzését szigorítottuk meg. Aztán kapott információ alapján, a raktárakat néztük át, mivel gyanítottuk, hogy a merénylő, amennyiben tényleg készül valami, akkor már itt lehet. Az utolsóban találtunk egy meggyilkolt és megcsonkított kecske tetemet. Elfogott az az érzés, hogy jó nyomon vagyunk…
Ahogy a körutunkat jártunk megtudtuk, hogy a városban van egy Pelor templom, azonnal az atyához siettünk és elmondtuk mi járatban vagyunk, mellé is adtunk két álcázott városőrt a biztonság kedvéért. A helyieket kérdeztük kit tartanak fontos, kiemelt személyeknek. Ekkor mondták, hogy a város kereskedője, aki egyben mecénás is, köztiszteletnek örvend. Ergo lehetséges célpont, ezért elmentünk a házához, hogy őt is figyelmeztessük és ott is hagytunk két városőrt, mivel sosem lehet tudni. Ekkor a még velünk lévő városőr, mondta, hogy neki van egy informátora, egy helyi hajléktalan, Trenont állítottuk rá a feladatra, hogy beszéljen vele, mi még egy két apróságot megvitattunk a kereskedővel. Ahogy mentünk Trenon után, látjuk, hogy egy kétségbe esett hölgy beszél egy városőrrel. Odasiettünk hozzá Eruval, hogy mégis miben tudunk segíteni. Ő elmondta, hogy helyi születésű, de már nem itt lakik és a férjével jöttek látogatóba az ünnepségre. De amikor a férje elment a piacra nem tért vissza, ennek vagy 5 órája… Rögtön elindultunk a piacra kérdezősködni, de nem jártunk sok sikerrel, azon kívül, hogy megvettük a vacsorának valót.
Mivel esteledett úgy véltük, eszünk már. Amikor benyitottunk a szálláshelyünkre láttuk, hogy az ajtó nyitva van, ezt gyanúsnak találtuk. Óvatosan benyitottunk, ekkor egy emelvényt láttunk egy koponyával, és egy testet rajta, megkötözve. Ahogy közelebb léptünk láttuk, hogy már nem él. A hölgy leírásából következtettünk, hogy a férje. Majd a padlót vizsgálva valami idézetet találtam, Nerul könyvéből. De csak valami kigúnyolása volt, morbid módon. De legalább meg lett a férj, sovány vigasz és még a padlónk is össze lett vérezve, tragikus…
Én elindultam, hogy szóljak a városőrségnek, hogy nem szükséges, már az illetőt keresni, ahogy mentem, bele is botlottam kettőbe, akik nagy serényen mondták, hogy éppen minket keresnek. Mondom ez fantasztikus, mert én meg őket. Elmondtam, hogy meg van az illető, mondjuk nem egészen úgy, ahogyan elképzeltük. De hát nem lehet minden tökéletes. A válaszuk csak annyi, hogy azonnal a városházára kell mennünk, láttam rajtuk, hogy sürgős. Mondom, jó összeszedem a csapatot és mehetünk is. Ők elintézik a holttestet mi meg rohantunk a városvezetőségre. Ahogy meg érkezünk már löknek is be a városvezető szobájába, ahol ül szerencsétlen fehér arccal és mutatja, hogy az ajtaja belső oldalára, megtalálta azt a kecskefejet, aminek mi a torzóját délelőtt a raktárban. Összeáll a kép, ő a célpont.
A városvezető mondja van itt még valami, ekkor már nem őszinte a mosolyunk. Eltűnt a szolgálólánya…Trenont a gyorslábú társunkat ugrasztjuk, akkor nézd már meg nincs e újabb ’vendégünk’.
Mi eközben elkezdjük kihallgatni az őrséget, hiszen nonszensz, hogy 4 őr mellett hogy volt lehetséges végrehajtani, főleg ilyen gyorsan, hiszen az elmondás alapján alig 10 perc alatt történt…
Egyesével hívjuk be őket, mindenki szakszerűen jelent, amivel nem vagyunk beljebb. Viszont az utolsó mond egy használható infót. Van egy nem használt fűtő szoba.
Rögtön megnézzük, ekkor már Trenon is velünk van, nem talált semmit. Semmi nyom, viszont a nem használt szellőző üreg feltűnően tiszta. Konzekvenciát vonunk, rendkívül hajlékony és vékony is az illető… Nincs mit tenni, haza kísérjük a városvezetőt. Rá az éjszaka emelt számú őrség vigyáz. Másnap reggel kezdődik az ünnepség, két társam az emelvény két oldalán foglal helyet és egy épület tetején, hogy szemmel tarthassam a területet. Látom, ahogy Trenon átvizsgálja az iskolát az átadás előtt, nehogy váratlanul ott találjuk a szolgálólányt, vérbe fagyva…
Elkezdődik, pattanásig feszülnek az idegeink, már tart egy ideje, amikor csörömpölést hallunk, majd a mellettem lévő ház emeleti ablaka kitörik és a megkötözött szolgálólány repül rajta ki. Túl gyorsan történik, nincs idő megmenteni. Eru védőpajzsának hála a kísérlet sikertelen, a lövést közvetlenül az alattam lévő szoba ablakon adták le, én azonnal mászom lefelé és látok egy teljesen feketébe öltözött alakot iszkolni, utána eredek. De tényleg gyors és valami hihetetlen ügyességgel menekül, már majdnem utolérem, mikor hirtelen eltűnik. Pár pillanat múlva Trenon füttyentését hallom a közelből, irányt váltok. Mire odaérek látom, hogy a társam a földön, elég ramaty állapotban van, de a támadó után eredek. Mikor át akarna ugrani a szomszédos ház tetejére célba veszem és egy léleklándzsát a hátába hajítok ő a levegőbe megfordul és rám lő, pechem van, robbanó nyíl.
Majd iszkol is tovább, én meg seggre ülve átkozódom…
Egyesével nem sok az esély
Erut látom elfutni, erőt veszek magamon én is a nyomába eredek. A városfalnál már megközelítjük, de gyorsan átveti magát rajta. Mi is átkecmergünk, látjuk, hogy már nem sokáig tudjuk üldözni, valami véletlen szerencsének köszönhetően, megbotlik, itt a kínálkozó alkalom, éppen lecsapnék rá, mikor nagy lila köd kíséretében eltűnik. Csak súrolni tudtam csalódottak vagyunk. Visszafordulunk, hiszen végül is a küldetés sikeres, a támadást meghiúsítottuk, meg azért meg is sérültünk. Ahogy visszaérünk a pap azonnal ellát minket, a városvezető meg rendkívül hálás, meg is jutalmaz minket. Estére még maradunk, hiszen egész nap rohangáltunk és kimerültek vagyunk…Másnap tovább állunk…
