Erburg már közel, ám az időjárás hálátlan fordulata folytán hőseink kellemesnek induló útja rohamosan változik. De nem csak ők jártak így, egy szekér ácsorog a sárban, a gazdája pedig hiába erőlködik, nem mozdul. A különös támadók, ezzel szemben igen aktívan ostrom alá veszik őt és a szekerét is. Vajon megússza?
A kaland alapjául szolgáltak: Strange Shelter (Farland kalandmodul), Bleeding Edge 1. – Mansion of Shadows
Résztvevők: Thor’am, Trenon, Eru; Mesélő: Tammis
Eru naplójából
1484 július 14.-18.
Thor’am, Trenon meg én folytattuk uticélunkat Erburg felé, bár az idő nem éppen volt alkalmatos a kalandozáshoz. Kisebb eső állta utunkat, így hát én megpróbáltam sátrat verni, és átvészelni az időjárást. Társaim, nem messze, úgy fél órás járóföldre megláttak egy romos épületet, ők afelé vették az irányt. Én azért csak megpróbálom felverni a sátramat, nem rémiszt meg egy-pár esőcsepp.
A kunyhó biztonságában
Tévedtem… sokadszorra is. Az eső, percről percre egyre viharosabbá, végül viharrá változott, így fel kellett hagynom tervemmel, és csatlakoznom barátaimhoz. Amire beértem őket, igen viharvert lettem, alig vártam, hogy pár fal védelme mögött tudhassam magamat, meleget vágytam, kandallót, vagy valamit.
Thor’am főzött nekem teát, meg más valamit… amiről nem akarom tudni mi volt… azt mondta, mutat nekem valamit, így hát igyam szépen üresre, amit főzött. Így is tettem, aztán arra kért, hogy a 4-5 lábra tőlem lévő kardomat hívjam magamhoz… “Hogy mi?!” “Ez megőrült!” -gondoltam magamba, de megpróbálkoztam vele. Igencsak sokadjára sikerült megcsinálnom, amire a társam kért. Én sem hittem a szememnek, kezemnek. Állítólag ezek a szerek, amiket Thor’am készített, felerősítik a képességet, amivel a kard álltal rendelkezem. Hát meleg nem volt, de a széltől védve voltunk, így nem csoda, hogy gyorsan rám tört az álmosság.
Egy csapatnyi ork támadott meg minket… zűrzavar, káosz… megvédtünk valakit…
…egy nőt, ki magyarázott, mutogatott nekünk, egy hatalmas ládára, amit kinyitva drágakövet leltünk…
És felébredtem. Folytattuk utunkat, esett, fújt… mi meg egy folyót követve haladtunk tovább, mígnem egy lerobbant kocsira leltünk, utunkat állva, egy nemessel, ki a segítségünket kérte. Fura, általam még sose látott démoni?! lények támadtak meg minket. Számomra balszerencsés küzdelem volt… talán a meglepetés, és a döbbenet tehetett róla, de nem sokra használhattak az utitársaim. Az öregnek volt még egy kérése. Segítsünk megtisztítani az otthonát is.
Baljóslatú nemesi ház
Könnyű volt, hisz csak közel száz paraszt próbálta meghiúsítani a tervünket, itt se voltak hasznomra bajtársaim úgy igazán. Szánalmasan kétbalkezes voltam… és fáradt.
Szerencsénkre az öreg szállást ajánlott nekünk, hogy tőle folytassuk utunkat Erburg felé.
A házat uraló démonok
