"Minden konfliktus, ha mélyrehatóan nézzük, egyforma, akár polgári, egyházi, avagy katonai. Van egy ok-okozati rendszer, amely alapján előzményt és lehetséges végeredményt megállapithatunk... Jóval összetettebb felépitésnél ennél részletesbb, elemekre bonthatjuk az adott helyzetet, ezáltal nyilik esélyünk a komolyabb taktikai és elméleti tételek részeltesebb vizsgálatának... A legkritikusabb minndig a megoldási fázis első szakasza, a konfliktusok fordulópontján. Háborús helyzetben ezt nevezhetnénk az utolsó megmérettetésnek, mikor a résztvevő felek átlépnek önön halandóságukon, a végleteken túl egy mindent eldöntő lépésre szánva el magukat..."
Jao tábornok: részlet, A háborúk lélektanának elemzéséből - 1472.
Részvevők: Eryn, Alastaire, Mesélő: Tammis
Eryn naplójából
(1485. november 26- december 12.)
A lesroui vezetés elhagyta Bistont. A nagyobb felmentő sereg a völgyön át jön. Azonban eléggé aggasztó, hogy a fő seregtől, Babylon környékéről és a delta torkolattól is egyre kevesebb információ érkezik. A tél is korábban köszönt be, mintha a természet is haragudna ránk.
Épp véget ért egy tanácsi ülés, ahogy kilépek a teremből egy kiskatona áll elém és jelent. Egy feltűnően nagy embercsoport érkezett a város kapuihoz, főleg öregek, gyerekek és sebesültek. Megparancsolom, hogy engedjék be őket a városba. Majd kiadom azt az embereimnek, hogy tudjanak meg többet a menekültekről. Az irodámba érve elolvasom azt a sok levelet ami érkezett. De csak információ morzsákat, töredék dolgokat tudok kihámozni belőlük. Ekkor Alastaire látogat meg. Nem tetszését nyilvánítja ki arról, hogy 50 embert küldtek a mocsárhoz, azonban semmi hír nem érkezett még felőlük. Rengeteg trollt látott és még több menekültet.
Egy pletyka kezdett el terjengeni, miszerint nem tudjuk megvédeni Bistont, így az erdőbe kell vonulnunk.
Miközben Alastairerrel őrjáratozunk a falon mozgásra leszünk figyelmesek az úton. Egy középkorú nő menekül egy kisebb csapat troll elől, akik csak játszanak vele. Cseppet sem törődve magiszteri kinevezésemmel, azonnal a segítségére sietek, így lóért kiáltok. Sajnos éppen hogy odaérek a lovam elvágódik, én pedig a földre esem. De minden másodperc számít, így lábra szökkenek és megkínálom mind a három troll a szivárvány sugarammal. Ezt a csatát megnyertem.
Bekísérem a hölgyet a város falai mögé, közben érdeklődöm a hogyléte felől. Amíg az ispotály felé tartunk, meg tudom, hogy egy vörös tunikás, fekete páncélzatot viselő katona irányította őt ide.
Az ispotályban kikérdezünk pár embert azok közül akik nemrég érkeztek a városba. Mindenki fél, ami nem csoda háborús időkben. Azonban én inkább megfélemlítést érzek.... régebbi hegeket is látok rajtuk. Ez eléggé aggasztó.
Az embereim jelentést tesznek. A strázsamester elmondja, hogy a trollok kijjebb húzták az ostromgyűrűt. Alastaire a készletek rohamos fogyásáról számol be. Északról továbbra sincs semmi hír.
Ekkor felkeresnek a vezetőségtől és Booman is velük van. Radikális lépésre van szükség. Embereket kell küldeni a deltához és a völgybe, hogy biztosítsák az utat.
Nagyon sokan prüsszkölnek, köztük is legfőképp a magasabb tisztséget élvező személyek.
A Völgybe Trenont javaslom 20-30 emberrel. Egy Őrgróf fennhatósága alatt van az egész. A deltához 100 embert küldünk. Ezután mindenki megy a maga dolgára. Boomannal azonban még megosztom a kis aggodalmaimat.
Az egyik kiskatona akit Alastaire küldött, hogy jelentsen ekkor érkezik. Szegény elkezdett köhögni. Elmondja, hogy ahonnét az emberek jöttek, már korábban lerohanták őket. Többen közölük beszélt vörös tunikás, fekete páncélos katonákról, hogy ők küldték őket ide. Boomannak eléggé ismerősnek tűnik a leírás alapján,de még nem érti ő sem.
Másnap már korán reggel dörömbölnek az ajtómon. Alastaire rángat le az utcára, ahol mindenütt ispotály sátrak állnak. Minden 3. ember köhög és prüsszköl. Csak a menekültek nem khögnek, akiket befogadtunk. Alastaire megosztja velem a félelmeit s a spekulációit.
Booman rohan felénk és szinte meg se áll már mondja is, hogy a Lesroui vezérkar harci ruházatát viselték a katonák, akiket az emberek emlegettek. Eszébejutott honnan volt a leírás alapján olyan ismerős az öltözék.
Majd meglátunk egy nőt gyerekkel a kezében. Feltűnik nekünk, hogy a gyerek egyáltalán nem sír. Így hát odamegyünk és megnézzük mi az oka ennek. Ahogy közelebb érünk és meglátjuk a gyermeket, azonnal értjük. A testén mindenütt hullafoltok, halott. Lila rajzolatokra is felfigyelünk, ami egy igen összetett pecsét, szólít meg minket egy pap:
- Átok!
gyüjtögetés az erdőben
Az egyik katona ekkor kezd el vonaglani, majd hirtelen meghal. Az ő nyakán is felfedezünk lila rajzolatokat. Az átkot én sajnos nem tudom megtörni, de a pap igen. Elvisszük hát a menekültet és a pap leszedi róla. Majd azt mondja szerencsétlen, hogy az egyik katona átkozta el őket. A trollok elfogták és bezárták egy börtönbe, jöttek a katonák és onnantól mintha nem is önmaga lett volna.
Meg kell fékezni a járványt! Postagalambokat indítunk útnak. Tájékoztatjuk Beléniuszt.
Terjed a járvány, sajnos egyre csak nő a hallottak száma. Információ továbbra se érkezik szinte sehonnét. Egyedül a deltától, hogy sok ellenséggel találkoztak. Valamint Trenon csapata elérte a Völgyet. aggasztó fejleményekkel találkoztak, igyekeznek megoldani. Leesett a hó.
Alastairerrel ebédelek és közben átbeszéljük a várost érintő dolgokat. Fogyóban vannak a gyógyszereink és az élelem. A városon belül karantént kell létrehoznunk, ezzel is lassítva a járványt. A halottakat elégetjük. Ebéd után neki is lát az elkülönítéseknek.
Találkozom Boomannal. Jelentést tesz. Elmondja az információit a betegségről. A lappangási idő 1 héttől akár 3-4 hónapig is tarthat, mesterséges betegség, tehát alkímia. A megfékezési kísérletek sajnos eddig sikertelenek voltak. Páran önként kimentek a Biston feletti erdőbe gyümölcsöt, bogyókat szedni. Átnyújtja az orvosi jelentéseket: 317 beteg, a szám lassan, de biztosan növekszik. Eddig 89 halott. Mi alig 3000 vagyunk összesen.
Majd elmegy és felkeres egy alkímistát.
Másnap délután újabb orvosi jelentés érkezik. új betegek, még több halott.
Estére levelet kapok Alastairetől. Minden készen áll a fertőzöttek elzárására. Azonban nem megy zökkenőmentesen a fertőzött emberek összeterelése. De megoldjuk végül.
Boomannal az ispotályos háznál találkozom. Egy immáron félkarú fickó Dolac az egyetlen alkímista a városban. Bemegyek hozzá és meghallgatom mit mond. Szerinte talán arkán energiákra reagál. A pap azt mondja az ő hatalma kevés hozzá, mert a betegség folyamatosan változik. Boomannal azon gondolkozunk, hogyan lehetne csak az energiát használni. Így hát úgy döntök átnézem az összes tekercset ami van. Hátha ott lesz a megoldás. Már 4 nap is eltelik keresgéléssel, frusztráltak vagyunk és fáradtak. Egyik este már az utolsó könyveket bújjuk mikor Booman hangosan:
- Feketemágia???
Elvetjük az ötletet.
Szó esik rúnákról, védő és csapdának használatosakról. Vacsorázunk, ekkor Boomam már olyan beteg hogy vért köhög. Nyomasztó lesz a csend.
Reggel jön egy kis katona, jelentést tesz. 1277 beteg, 609 halott. Majd távozik. Ezután úgy döntök, belenézek a feketemágiás könyvbe. Elég ismeretlen ösvény ez nekem. Azonban találok benne olyan leírást ami a pozitív és a negatív életenergiák felhasználásáról szól. Eszembe jut Thor'am mit tesz az élőhalottakkal amikor leveszi a kezéről kötést és kivillan a tetoválása. Van olyan élőkkel ami elszívja az energiákat. Sötét gyógyítás.....
Hívom a papot, hogy összedugjuk a fejünket, mit kéne csinálni és hogyan. Beszélni kezd az előző arkán tanácsról és annak tagjairól. Elmondja, hogy volt közöttük egy nekromanta, aki kísérletezett varázslatok eltárolásával. Létrehozott egy pecsétet, amin ha bárki átsétált, ellenséges alak vagy lény azonnal elszívta az energiákat….enerválta őket.
Miután ezt meghallgattam, úgy döntöttünk, kísérletet teszünk.
1-2 nappal később, sikerül 5 segítő embert találni a kísérletek megkezdéséhez. Öt nagyyon súlyos betegről beszélünk, akik önként jelentkeztek. Felrajzoljuk a szobában a padlóra a jelet, a falra pedi egy tároló rúnát festünk. A padlón lévőt folyamatosan táplálnom kell a saját energiáimmal amíg tart a tisztulási folyamat. A falon lévő rúna is szépen veszi, azonban a pap leállít, sajnos meghalt az ember, az életenergiát szívtam el. Hát kénytelenek vagyunk B tervet alkalmazni. Át rajzoljuk a rúnát úgy hogy én adok energiát és nem elveszek. Azonban ez a kísérlet is kudarcba fullad, mert most meg túltöltöttem szegény jelentkezőt. amit a teste nem tud feldolgozni. Viszont engem is nagyon elfárasztott a művelet, így lepihenek.
Meditálni kezdek, közben beszédbe kezdek Andrassissal:
- „olyan sötét van most…”
Valakit megtámogatni az energiáimmal… igen, a papot kell töltenem az energiáimmal.
Azonal elmondom a papnak az ötletet. 2 napba telik mire átrajzolja a rúnát ennek megfelelően. Ezalatt a város védelmére készülünk. Sajnos az előrehaladott betegek sorra belehalnak, viszont megtisztulnak. Tehát hatásos. A kevésbé beteg embereket, így biztos sikerül megmenteni. 3 napba telik egy óriás jelet felrajzolni a városban a tömeges gyógyításhoz. Sajnos Boomannak nagyon rossz az állpota. A tömeges tisztítás körülbeül 13 órát fog igénybe venni. Sajnos az első nap nem zárul sikeresen. Azonban a második nap sikerül és így 1200-1300 ember gyógyul meg.
Azonnal rohanok Boomanhoz, hogy megnézzem az állapotát. De már csak az élettelen testét találom, zonba kóma állapotába vissza tudom hozni még ha adok neki egy kis életenergiát át. alálok egy papírt kezében, egy levelet nekem. Szerelmi vallomás….
Futárok érkeznek 2 üzenettel. Az egyik Belliniusztól jött, a másik a Völgyből. Trenon erősítést kér.
Azonnal indulok a Völgybe!
