Az új év első fele mindig változásokat hoz. Új élet reménye, új barátságok, régi ügyek lezárását... és nem várt események teljes sorát okozhatják.
Valami készül Shyburban. Érezni a levegőben, de előszelei még csak oly gyengék, hogy nem feltűnőek hősünk számára, akinek ezúttal a kormányzati rendnél magasabb körökkel kell bajuszt akasztania, és megértheti, miért a mágia fővárosának nevezik otthonát. Ám az ár, túl nagy érte.
Résztvevők: Szentjánosbogár, Mesélő: Tammis
Szentjánosbogár naplójából
(1486. március 4-6.)
1486. március 4-én tartották Shyburban a tavaszköszöntő fesztivált. A városban folyó építkezések a végéhez értek. Bár jómagam nem akartam részt venni az ünnepségen, hagytam a fiatalokat szórakozni.
Pierre a város felett
Rég nem jártam Amil sírjánál, de most nem egyedül miatta voltam itt. Éppen friss virágokat helyeztem Marco sírjára, mikor Beret százados megjelent a hátam mögött. Segített rendbe tenni a sírokat, majd finoman előadta jövetele célját. Már korábban is tudomást szereztem arról, hogy Pesrick szívesen csatlakozna a Fekete gárdához, de Beret most először hozta fel a témát. A századosnak is elmondtam, hogy már beszéltem a fiúval és engedélyeztem számára a dolgot, de még nem akart elmenni. A százados ezt elfogadta, majd biztosított, hogy egyelőre csak kisebb akciókra kívánná magával vinni a fiút, hogy az beletanuljon a dolgokba. Természetesen részesedést is kínált Pesrick zsoldjából. Rábólintottam, majd a temető kapuján kilépve megkezdtük a leereszkedést a dombról. Elkezdtem az Atyára terelni a beszélgetést és pontosan megtudni, mekkora erőknek is parancsolnak a Feranovák. Beret 82 beépített emberről tudott a városőrségben és a hadseregben, de ez csak azokat jelenti, akiket ő is ismer. Ezen felül még ott volt a Feranovák magánhadserege, valamint a többi céh soraiba tartozó harcosok, tolvajok és gyilkosok tömkelege. A válasz után rögtön tudtam, hogy ha nem állítom magam mellé a többi céhet, esélyem sem lesz az Atya megdöntésére. Ahogy leértünk a városba, óvatosan megkérdeztem Beretet, hogy nem érzi-e azt, hogy Erica már nem olyan erős vezető, mint régen. A százados szerint míg a Feranováknak politikailag erős barátai vannak, felesleges ilyen dolgokról beszélgetni. Mikor Pierreről kezdtem kérdezni, a völgyvidéki tűnt fel az egyik sikátor szélén. Éppen akkor szúrt nyakon egy nagypolgári személyt egy hosszú tű segítségével. Egyáltalán nem zavartatta magát, még akkor sem, mikor felvetettem Beretnek, hogy talán a külhoni urat le kéne tartoztatni gyilkosságért. Pierre elővett egy bőrből készült tekercset, melyben szikét, ollót és különféle fertőtlenítőszereket tárolt. Beret nem akart felesleges bonyodalmakat, így elkísért a helyszínről, míg Pierre nekiállt a holttesten dolgozni.
Pár órával később Hanna, Max, Pesrick és Alto unszolására magam is kilátogattam az ünnepségre. A fiatalok élvezték a piacot, de én nem nagyon találtam köztük a helyemet. Mikor elsétáltunk egy erőművész mellett, úgy döntöttem feldobom kicsit a saját hangulatomat. Öt aranyat tettem fel Pesrickre, aki minden gond nélkül legyűrte az izomkolosszust. A távolban Terka és Veshal tűnt fel az egyik vattacukorárus mellett. Bár a babyloni lány még nem heverte ki a decemberben történt eseményeket, valamelyest jobb volt a kedve. Ekkor egy sárga kendős férfi vált ki a tömegből, majd óvatosan elindult felém. A fiatalok intésemre körülfogták a negyvenes éveiben járó bandavezért. Zodes azért jött, hogy üzletet kössön velem. Egy barátságos, nem vérre menő küzdelemben kívánta eldönteni, hogyan működjünk tovább egymás mellett, békében. Ha az én csapatom nyer, akkor elhagyják a Symerani Magiokráciát, ha ők nyernek, akkor a város szélén kívánják tovább folytatni tevékenységeiket. Mivel ritkán kínálkozik ilyen jó lehetőség, rábólintottam, majd megbeszéltük, hogy ebéd után megejtjük a küzdelmet.
A közelben lévő bábszínházban akadtam rá Victorra, aki valamilyen kabarét nézett. Már látta ezt az előadást Lesrouban, még mielőtt száműzték volna. Elmondtam Victornak, hogy mit akarnak a sárga kendősök, a herceg támogatta döntésemet. Mivel egész télen kitért a válaszadás elől, most ismét előhozakodtam Erica megbuktatásával. Victor úgy vélte, hogy a dokumentumok önmagukban keveset érnek, a céhek nem fognak mellénk állni. A herceg végül meggyőzött, hogy ezzel még várjunk egy ideig.
Mivel a küzdelemig még mindig volt négy és fél óra, úgy döntöttem megpróbálok lazítani. Rögtön a Lámpásba siettem, hogy kicsábítsam Lujit a pult mögül. A csaposnak sem kellett több, rögtön elhajtotta a kártyázó vendégeket, majd bezárta a boltot. Ideges lettem, mikor kiderült, hogy Crista is elment, ráadásul Terkával. A csapos állította, hogy nem kell aggódni, én ellenben aggódtam. Tudtam, hogy már rég nincs Terkával, mivel láttam a babyloni lányt Veshal társaságában. Sosem bíztam volna rá egy olyan labilis személyre a kislányt, mint amilyen Terka. Luji tovább nyugtatgatott, hogy Szimonetta és a szajhák is velük tartottak, de ettől csak még idegesebb lettem. Mire visszatértünk a bazárba valamelyest sikerült megnyugodnom, de még le kellett vezetnem a felgyülemlett feszültséget. Megálltam az egyik standnál célba dobni, közben fogadás útján begyűjtöttem Luji pénzét a poharak ledöntésével.
A Zöld Mágus nevű cukrászdában sikerült a lányok nyomára akadni. A teraszon üldögéltek, önfeledten beszélgettek, közben pedig süteményt majszolgattak. A társaságban Cristát, Hannát és Szimonettát is felfedeztem, de alig ismertem rájuk. A ruházatuk alapján nagyúri dámáknak néztem volna őket. Magam mögött hagytam Lujit és leültem a lányok közé egy kis kötetlen beszélgetésre. Kiderült, hogy a lányok szabadidejükben varrogatni szoktak, Szimonetta pedig főzni is megtanult, bár elég szégyenlős ahhoz, hogy más is megkóstolja a főztjét. Crista elmondta, hogy nagyon jól kijött Terkával, bár még mindig szomorúnak látja a babyloni lányt. Hiába ajándékoztam neki a Fény ünnepére egy új kiskutyát, még mindig hiányzik neki elpusztult házi kedvence. A lányok kérték, hogy adjak esélyt a babyloni lánynak, ugyanis nagyon igyekszik a beilleszkedéssel. Miután megettük a fagylaltot és a süteményeket, még felültünk az egyik sarkon felállított körhintára.
Ebéd után a Vizes Kövek terén találkoztunk a bandatagokkal. A vezetői negyednek ez a része igen elhagyatott, így tökéletes helynek bizonyult a küzdelem lebonyolításához. Alto, Pesrick és Terka is elkísért, úgy ahogy azt Zodessel megbeszéltük. Miután sikerült tisztázni a szabályokat, kezdetét vette a küzdelem. Először Pesrick és Alto vívott kézitusát egy két méternél is magasabb szekrénnyel. Míg a küzdelmük tartott, addig Zodessel beszélgettem, közben a saját pipafüvemből kínáltam. Félelmem alaptalannak bizonyult, a bandavezér valóban őszinte volt. Nem volt csapda, csak a megbeszélt barátságos küzdelem. Miután Pesrick és Alto egy közös manőverrel kiütötte hatalmas ellenfelét, cseréltünk. Terkával együtt küzdöttem meg Zodessel és két cimborájával. A küzdelem célja a másik csapat lefegyverzése volt, ehhez pedig a fegyvereink markolatát és a penge lapját használtuk. Belezőkésem segítségével erős hanghullámot keltettem, ami fellökte Zodest, kardja pedig kirepült a kezéből. Mire felkelt a földről, addigra Terka is lefegyverezte rettegő ellenfeleit. A küzdelem után kezet nyújtottuk egymásnak, majd elbúcsúztunk. Zodes elmondta, hogy még részt vesznek a naplementekor tartandó ökörsütésen, majd a reggeli hajóval elindulnak délre. A bandavezér biztosított róla, hogy szívesen vendégül lát, ha egyszer a Vér-öbölben járok.
Este a lányokkal együtt beneveztem a főzőversenyre. Bár nem értünk el helyezést, nagyon jóllaktunk a különféle módon elkészített sültekkel. Az est végén beültem egy kávézó teraszára, szerencsére Josher, Cesar, Keva, Max és Hanna is csatlakozott hozzám. Teljesen elteltünk, így mézsört szopogattunk, hogy segítsen az emésztésben. Beszélgetésünket egy 16 év körüli fiú szakította félbe, aki mindenáron fel kívánt minket bérelni. Elmondása szerint nővérét megerőszakolta egy Perem vadoni elf, aki valamilyen diplomáciai úton járt a városban. Azonnal felálltam, hogy nyugodtan beszélhessek a fiúval, ám Max és Josher láthatóan nem akart foglalkozni az üggyel. Nem tetszett a viselkedésük és az, ahogy a fiatal megbízóval bántak. Ekkor Crista és Terka tűnt fel egy levéllel, melyet Feranova család pecsétje zárt le. Nem olyan régen érkezett a Zöld Lámpásba, így jobbnak látták, ha mielőbb kézbesítik. Megköszöntem a lányoknak a fáradozásukat, majd elolvastam a levelet. Az üzenetből tudtam, hogy azonnal meg kell jelennem az Atya birtokán. Úgy sejtettem, hogy az este folyamán már nem lesz időm semmire, így gyorsan kikérdeztem a fiút a nővérével történt incidens részleteiről. Bár a fiú nem tudta az elf nevét, azt elmondta, hogy ma tért vissza a Perem Vadonba. Fizetségképpen egy aranyzsebórát adott, mint családja egyedüli vagyonát. A fiú megadta a címet, ahol mosónőként dolgozó nővérével lakik, így megígértem, hogy néhány napon belül felkeresem őket és elégtételt veszek az erőszaktevő elfen. Mire visszafordultam a többiekhez, Crista, Terka és Hanna már távozott. Ahogy a fiú is elment, Max és Josher közé léptem. Kihangsúlyoztam, hogy jól pihenjék ki magukat, ugyanis kettejüknek hajnalban különleges erőnléti edzésen kell részt venniük a farmon. Az edzés után kétszer is meggondolják majd, hogy ellentmondjanak nekem.
Ahogy beléptem Feranova asszony dolgozószobájába, megpillantottam az Atyát, amint az ablakon keresztül a várost figyelte. A gyertyákkal megvilágított dolgozóasztal két oldalán egy orvos és egy bérmágus várakozott. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, az Atya megtörte a csendet, bár tekintetével még mindig a várost figyelte.
- Ez a sok ember... Mily boldogok és annyira örülnek az életnek. Felemelő érzés, hogy ilyen lázba lehet hozni a várost egy apró jóindulatú gesztussal. De a legjobb az, hogy nem látnak a dolgok mögé. Nem tudják, hogy ez az egész nem miattuk van, hogy az egész fesztivál csupán elterelés. Nem nekik, ők csak asszisztálnak. A legfontosabb dolog ahhoz, hogy az erőegyensúlyok végre a helyükre billenjenek. Vetkőzzön Janus!
- Parancsol?!
- Derékig legyen szíves! – rámutatott a szoba közepén elhelyezett támla nélküli székre.
A kirurgus azonnal nekilátott a vizsgálatoknak, miközben az Atya tovább beszélt. Bár az orvos korábbi sérüléseim miatt alkalmatlannak ítélt a feladatra, Erica ragaszkodott eredeti elképzeléséhez. Nem igazán tudtam követni miről is van szó, de az orvos szavaiból sikeresen leszűrtem, hogy nem biztos, hogy túlélem. Mikor szikéjével metszéseket akart ejteni testemen, felrúgtam az orvost, majd felugrottam a székről. Erica igyekezett megnyugtatni, majd elmondani, miért van szükség arra, hogy különleges fémötvözetet ültessenek a bőröm alá. Feladatom bejutni a Magitóriumba, ott információkat gyűjteni Fueran főmagiszterről, Garitt és Loeris magiszterekről, majd likvidálni őket. Végső lépésként pedig feltűnés nélkül kell elhagynom a Magitóriumot. A beültetett fém segít rejtve maradni a Magitórium riasztórendszere előtt, valamint folyamatos telepatikus kapcsolatot tartani az engem információkkal ellátó bérmágussal. Erica azt mondta, hogy ez az én feladatom, de további három ember is részt vesz az akcióban. Biztonsági okokból egyikünk sem tudja, mi dolga a másiknak, így akkor sem tudnánk semmit mondani, ha vallatóra fognák egyikünket. Mikor végre megnyugodtam, a kirurgus óvatosan nekilátott a beavatkozásnak, míg Erica ismertette a részleteket. A Nagy Arkán Tanács ma éjjel Tebrusba utazik egy konferenciára, ezért kell holnap végrehajtani az akciót. A belém ültetett különleges fém aktiválás után 20 órával elveszti az erejét, így nem lehet késlekedni. A bérmágus feltöltötte a testembe ültetett fémrudakat, amik kék színben kezdtek világítani a bőröm alatt. Figyelmeztettek, hogy ez a feltöltés után halványodni fog. A küldetés elvégzése után gyalogszerrel kell menekülnöm, ugyanis a Magitórium területén a térmágia nem használható.
Szívességképpen kértem némi információt egy Perem vadoni elf nemesről, aki nemrég hagyta el a várost. Az Atya azt mondta, hogy a neve Zarakin Hofelin, igen fontos személy. Tevékenysége politikai stabilitást jelent a Perem Vadon és a Symerani Magiokrácia között. Elf létére igen bohém és előszeretettel szórja a pénzt.
Miután Erica átadott egy raktárjegyzéket, lementem az alsó szinteken lévő raktárba. Az ott lévő írnok elvette tőlem a papírt, majd néhány rúnát aktiválva elkísért az asztrál síkra rejtett hatalmas teremhez. Itt polcok végeláthatatlan sora húzódott, beleveszve a sötétlő mélységbe. Az írnok öt védőgyűrűt adományozott, ami használat esetén megsemmisül. A sárkánytitánövet is elvittem, ami képes felfogni a csapások jó részét. Természetesen ez sem tart örökké, a csapások idővel meggyengítik és tönkreteszik az övet. Az írnok két kérges bőr italt is ajánlott, ami harc esetén nagyban javítaná túlélési esélyeimet. Ez után a legerősebb gyógyitalokat is összeszedtem, ami raktáron volt, majd öt üveggel távoztam.
Mikor fáradtan visszatértem a Zöld Lámpásba, Crista várt rám a szobámban. A kislány még nem aludt, azt akarta, hogy folytassam a történetet, amit elkezdtem. Mielőtt belekezdtem volna, arról kezdett faggatni, hogy miért világít a bőröm. A gyermeki kíváncsiságnak ezúttal sem sikerült gátat szabni, így tudtam, egyhamar nem fogom álomra hajtani a fejem. Bár jól esett kipróbálnom magam az „apa” szerepében, rájöttem, hogy egy kíváncsi gyermek sok energiámat felemészti. A lépcső felől dübörgést hallottam, majd Brent törte ránk a szoba ajtaját. Közvetlenül mögötte érkezett Pesrick és Josher.
- Mester! Van egy kis problémánk... Hanna elment. Azt hiszem a múltjáról lehet szó. Túlságosan szívére vette a kölyök nővérével történteket. Szóval összepakolt és elment. Van egy sanda gyanúm, hogy egyedül akarja megoldani.
Már tudtam, hogy egyáltalán nem fogok aludni, így lementem a nagyterembe. Már mindenki talpon volt és felkészültek, hogy Hanna után menjenek.
- Mi megoldjuk ezt, te foglalkozz a másik dologgal! Visszahozzuk. – Victor szavai megnyugtatóan hatottak.
Átadtam a Zarakinról megszerzett információkat Victornak, majd figyeltem, ahogy a csapat tagjai lóra ülnek. Tudtam, hogy az idegességtől már képtelen leszek átaludni az éjszakát, így leültem és hajnalig meditáltam.
Reggel 7-kor találkoztam az informátorral a Süveges sétányon, pont a Magitórium falai alatt. A közeli kútból kifolyó víz egyszer csak vízgömbé vált, majd az informátor emberi alakot öltött. Elmondta, hogy a falon van egy szellőzőnyílás, jóval a fejünk felett, valahol 70 méter magasan. A három célpont képességeiről nem tudott semmit, viszont azt elmondta, hogy odabent merre induljak. Az informátor átadott még néhány tekercset, melyek segítségével áttörhetek a belső erőtereken és deaktiválhatom a csapdákat. Az informátor figyelmeztetett, hogy csak az érzékelők előtt vagyok láthatatlan, szabad szemmel bárki észrevehet. Miután végeztünk, informátorom magamra hagyott, majd beleolvadt a talajba.
Nagy nehezen nekiálltam megmászni a Magitórium falát. Mire félúthoz értem a szél felerősödött és nagyon elfáradtam. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy végre elérjem a szellőzőt, ott azonban egy erőtér állta utamat. Az egyik tekercs segítségével áttörtem a pajzson, majd bekúsztam a szellőzőbe.
Egy jó órába telt, mire sikerült keresztüljutnom a labirintusszerű járatokon. Ez persze a bérmágusnak köszönhető, aki az informátor térképeivel folyamatos útmutatást adott. Mikor kiértem a szellőzőből, a személyzeti szállásokon találtam magam. Az itt található riadórúnákat sikeresen deaktiváltam, majd elosontam a területet őrző szellemek között.
Őrszellem a magitórium folyosóin
A főfolyosóra kiérve aranyozott márványlapokat és előkelő vörös szőnyeget találtam. Meghatározott távolságonként mintás faliszőnyegek szakították meg a széles folyosó egységes mintázatát. Ahogy haladtam előre, egyre többször hallottam vasalt bakancsok dobogását, ilyenkor kisebb beugrókban rejtőztem el a masírozó tanácsőrök elől. Megállapítottam, hogy a folyosó körülfutja az egész Magitóriumot, de nem jöttem rá merre juthatnék el a magiszterek szállására. Rövid konzultálás után a bérmágus egy felvonóhoz irányított. Míg elértem a liftet egyre többször botlottam tanácsőrökbe, de mindig sikerült rejtve maradnom előttük. Egy kisebb teremben találtam egy védőpajzsot, amit a falon lévő rúnákkal sikerült hatástalanítanom. Ahogy átléptem rajta, az erőtér visszakapcsolt. Az itt lévő rúnaplatform rákapcsolódott az agyamra, majd elvitt a 24. szintre.
Ahogy kiléptem a liftből, egy kör alakú teremben találtam magam, ahonnan további három termetes szárnyas ajtó nyílt. Ekkor az egyik ajtó kinyílt és négy magiszter lépett ki rajta. Egy pillanatig csodálkozva néztünk egymásra, majd Fueran főmagiszter, Garitt és Loeris magiszterek megtörték a csendet. Sejtették miért vagyok itt, de mivel egyiküknek sem volt kedve foglalkozni velem, rábíztak Hayone tanácsbiztosra. Egy rövid, sötét hajú, 14 év körüli fiúcska volt, hosszú, vékony pengéjű karddal az oldalán. Célpontjaim az egyik ajtón keresztül távoztak, majd egy erőtér lezárult mögöttük. Mivel képtelen voltam áttörni rajta, az engem néző gyermekhez fordultam. Rövid beszélgetésünk alatt igyekeztem mindent megtudni Fueran tervéről. Kiderült, hogy a főmagiszter akarja irányítani a shyburi alvilágot, de ehhez előbb a céheket kell elpusztítania. Fueranék egy új Árnytanácsot akarnak létrehozni, hogy irányíthassák a Magiokráciát. Ám ehhez még el kell tüntetniük egy előttük álló „akadályt”. Hayone is fontos szerepet játszik a terveikben. A fiú elmondása szerint 10 évig szolgált a tanácsőrségben, így tudtam, sokkal idősebb, mint amennyinek látszik. Elővette kardját, majd egy pillanatra eltűnt a szemem elől. Ekkor hallottam mögém lépni, de mire megfordultam már egy vérző seb éktelenkedett a vállamon. Hayone nagyon büszke volt déli múltjára és az elfeledett harci technikákra, amiket ő mesterszinten képes űzni. Úgy vélte méltó ellenfele leszek a küzdelemben. Kardja vibrálni kezdett, majd villámok törtek elő belőle. Kitértem suhintása elől, majd szablyámmal válaszoltam a támadására. Ahogy kivédte a csapást, kardjából villámok csaptak felém. Az övem megvédett ugyan, de így is megrázó élményben volt részem. Mivel tudtam, hogy a kardja igen veszélyes, óvatosabban indítottam meg következő támadásomat. Hayone kinézete folyamatosan becsapta az elmémet, így nehezen sikerült úgy kezelnem, mint egy felnőtt ellenfelet. Kihasználva ebből fakadó előnyét, azonnal támadásba lendült. Súlyos csapására az egyik gyűrű szétrepedt az ujjamon, de felfogta a támadás teljes erejét. Hayone újabb támadást indított, ami egy újabb gyűrű elvesztésével járt. Kihasználva pillanatnyi előnyömet, mögé kerültem, majd véreztető pengémmel súlyos sérüléseket ejtettem a hátán. A fiú megtántorodott, majd kardja fénykarddá változott. Így indította meg következő csapását, amit az egyik gyűrűm fogott fel, majd a sárkánytitánöv nyelte el az újabb szúrást. Sajnos ezt csak részben sikerült, így a fénykard a gyomromba égette magát. Lángoló suriken varázslattal igyekeztem távol tartani magamtól a déli fiút, aki egy pillanatnyi nyugtot sem hagyott nekem. Ismét elveszítettem egy gyűrűt, de legalább az életem megmaradt. Előreléptem, ezzel áthatoltam a fiú védelmén, majd teljes erőmből lesújtottam. Vér csapott elő a fiú testéből, majd féltérdre rogyott. Kardja a padlóba fúródott, így sikerült talpon maradnia. A fiú hirtelen óriásira nőtt, kardja pedig újra villámlani kezdett. Az óriás csapását az utolsó gyűrűm fogta fel, ami szilánkokra tört az ujjamon. Újra lesújtott, ám kardommal kivédtem a hatalmas erejű csapást. Hayone a folyamatos vérveszteségtől visszaalakult gyermekké, még mindig előttem térdelt. Elégedettséget véltem felfedezni az arcán, ugyanis ezt a csapását még senkinek sem sikerült kivédenie. Már képtelen volt tovább küzdeni. Úgy vélte, valóban méltó ellenfele voltam, így hagyta, hogy elvegyem az életét. Ahogy feje messzire gurult teste többi részétől, az ajtókban lévő erőterek lekapcsoltak. Kíváncsiságképpen még bepillantottam a tökéletesen tiszta, kör alakú tanácsterembe, majd a három magiszter után eredtem.
Elit tanácsőr tiszti vértezet
Hogy enyhítsem fájdalmamat, megittam régi gyógyitalaim közül hármat, amik legalább olyan hatásosak voltak, mint az új készítmények. Biztonság kedvéért egy raktárjáraton folytattam az utamat a bérmágus utasítása szerint. Tudtam, hogy már a terv harmadik fázisa lépett életbe, miszerint végeznem kell a három magiszterrel. A folyosó felől lépések zaját hallottam, így azonnal elrejtőztem egy közeli szellőzőben.
- Belibus magiszter úr! – kiáltotta egy újabb közeledő hang.
A két férfi pont a szellőző előtt állt meg.
- Igen Galno tanácsnok?
- Hallottam, hogy nem sikerült a szavazás. Nagyon sajnálom.
- Miről beszél? Még nem is volt a szavazás.
- A fejlesztési és a gazdasági tanácsot Fueran főmagiszterhez csatolták.
Kihallgatva a további beszélgetést, megértettem, hogy Fueran megpróbált nagyobb hatalomra szert tenni a Magiszteri Tanács felett, méghozzá sikeresen. Belibus értetlenül állt a történtek előtt, észrevételeit a másik férfi paranoiaként fogta fel.
- Kérem Belibus, legyen körültekintő.
- Nekem valami nagyon nem tetszik. A nyomozati tanácshoz fogok menni, most.
- Én nem dühíteném magamra Fueran főmagisztert.
Belibus azonnal elsietett, míg én a szellőző rejtekéből igyekeztem követni. Megfordult a fejemben, hogy felfedem magam Belibus előtt, hátha kölcsönösen segíthetünk egymásnak Fuerannal szemben. A bérmágus üzent, hogy Erica szabad kezet adott a harmadik fázis végrehajtásához, így Belibus nyomában maradtam. Egy idő után elvesztettem a nyomát, de a bérmágus útbaigazításának köszönhetően végül eljutottam egy tetőteraszhoz. A falon végigmászva elértem a megfelelő ablakhoz. Szerencsére nyitva volt, így minden szót halottam.
- Sajnálom magiszter úr, nem tudom miről beszél. Ilyen légből kapott feltételezések miatt nem tudok semmiféle nyomozást indítani vagy raktárellenőrzést tartani. – mondta a bent ülő nagydarab férfi öblös hangján.
- Gilorenma magiszter! A helyzet az, hogy Fueran készül valamire, ebben biztos vagyok. Vagy talán ön is benne van ebben az egészben?!
- Fogalmam sincs róla miről beszél Belibus! A feltételezéseit pedig tartsa meg magának!
Belibus hevesebben reagált a szóváltásra, mint azt egy magisztertől elvártam volna. Az agresszív szócsata közepette az elménk egy pillanatra összeért Belibussal.
- Mi az Belibus?! – kérdezte a nyomozati tanács vezetője.
- Semmi. – kezével a háta mögött valamilyen rúnajelet rajzolt a levegőbe.
- Ha végre tud valami kézzelfogható bizonyítékkal szolgálni, akkor szívesen meghallgatom.
- Erről jut eszembe. A lakosztályom alatti raktárban a fejlesztési csoport milyen kísérleteket végez? Mostanában elég frusztráltak az álmaim emiatt.
- Sajnálom Belibus. Fogalmam sincs miről beszél, az a raktár üres.
Belibus magiszter
Miután sikerült eligazodnia a térképen, a bérmágus elvezetett Belibus három szinttel feljebb lévő rezidenciájára. Úgy döntöttem, kihasználom a kínálkozó lehetőséget és itt várom meg a magisztert. Odabent korom sötét fogadott, fel sem fogtam, hogy csapdába sétálok. A szívem majdnem megállt, mikor három mágikus béklyó tekeredett rám. Belibus a magasban lebegett, már várta az érkezésemet. A kötés, mely eddig elrejtett, meggyengült, ám ő mágikusan elfedte a jelenlétemet Gilorenma előtt. Ha nem így tesz, akkor már rég halott volnék, ugyanis a nyomozati magiszter előbb öl, csak aztán kérdez. Miután ezt elmondta, saját szándékaim felől kezdett érdeklődni. Nem árultam el a megbízom nevét, de azt elmondtam, hogy Fueran és két társa miatt vagyok most itt. A Hayonetól megszerzett információkat megosztottam Belibussal, aki hitt nekem és elengedett. Ekkor egy küldönc érkezett Belibushoz, aki kérte, hogy haladéktalanul jelenjen meg Loeris magiszter előtt.
Loeris egy galériás tanácsteremben fogadta Belibust. Észrevétlenül besurrantam és elrejtőztem az egyik oszlop mögött. Ekkor Garitt és Fueran teleportált pontosan Belibus mellé, s rátámadtak a gazdasági magiszterre. Hogy segítségére legyek, ködrejtek varázslatot bocsátottam Belibus köré. Garitt és Fueran ijedtükben hátrébb ugrottak, én pedig berohantam a ködbe és védelmi pozíciót vettem fel Belibus mellett. A varázslatot azonnal semlegesítették, így farkasszemet nézhettünk ellenfeleinkkel. Fueran hátrébb vonult, hogy megfelelő helyről figyelhesse az előadást. Belibus az elméjén keresztül beszélt hozzám. Úgy vélte, nem volna esélyem Garittal szemben, így Loerissel kéne szerencsét próbálnom. Belibus figyelmeztetett, hogy az ellenfelem az illúziók mestere, ráadásul kígyók vérörökségével is bír. Loeris nyaka hirtelen megnyúlt és megpróbált belém marni. Félreugrottam a harapás elől. Hiába próbáltam lecsapni a fejét, a nyaka túlságosan gyorsan mozgott, képtelen voltam eltalálni. Loeris hirtelen szétvált öt ellenféllé. Nem tudtam melyikük lehet az igazi, így alkimistatüzet dobtam közéjük. Az üveg tartalma lángba borította a padlót, ám az ellenfeleimet a tűz nem érte el. Egyikük kitátotta a száját és savat köpött felém. Hiába vetődtem félre előle, másik két Loeris már ott volt az oldalamban. Kirepülő körmeik tüskeként fúródtak a bordáim közé. Mivel még mindig elég sokan voltak egy kupacban, újabb alkimistatüzet hajítottam közéjük. Három illúzió azonnal el is tűnt, de még mindig volt két célpont. Az oldalamban lévő tüskék hirtelen égetni kezdtek, az utána következő viszketéstől még a kardomat is kénytelen voltam eldobni. Ekkor a két Loeris újra támadt, egyikük megharapott, a másik pedig szemeivel igyekezett megbűvölni. Egy fantomkép jelent meg lelki szemeim előtt, ami a legbelsőbb félelmeimet keltette életre. Az életem lepergett előttem, így zuhantam kimerülten a földre. Ha nem lett volna ennyi fontos ember az életemben, akikbe kapaszkodhatok, akkor talán az elmém nem élte volna túl ezt a csapást. Nagy nehezen feltápászkodtam és a jobb oldalamon lévő célpontot elpusztítottam egy lángoló suriken varázslattal. Már csak az igazi Loeris maradt hátra, aki egy szellemet uszított rám. A kígyófogú képmás belém mart, és térdre kényszerített. Kénytelen voltam meginni a legerősebb gyógyitalaim egyikét, hogy képes legyek újra talpra állni. Loeris mágiája segítségével sötétségbe borított körülöttem mindent. Olyan csendesen próbáltam mozogni, amennyire csak tudtam, miközben Loeris sejtelmes sziszegő hangját hallottam a sötétben. Mikor kiértem a sötét felhőből, a termet romokban találtam. A galéria oszlopai kidőltek, több helyen pedig lángok pusztítottak. Garitt és Belibus ütközete elsöprő erejű volt. Bár a gazdasági magiszter fél karja vérzett, jól tartotta magát ellenfelével szemben. Loeris ekkor újra felbukkant és villámcsapást küldött felém. A sárkánytitánöv elnyelte a villámok jelentős részét, de a testem így sem úszta meg az élményt. Míg felhajtottam egyik gyógyitalomat, újabb két Loeris jelent meg az eredeti mellett. Míg az egyik körmeivel próbált távol tartani, addig a másik kettő valami közös varázslásra készülődött. Egy üveg sárkánylehelet ital segítségével sikeresen megpörköltem az igazi Loerist, de máris egy illúzió közepén találtam magam. A bíbor fényben csak egyedül voltam, így tehetetlenségemben meditálni kezdtem. Kiszélesítettem az elmémet, így megéreztem a pillanatot, mikor hárman együttesen támadást indítottak ellenem. Lelassítottam az időt magam körül, majd belezőkésem csapásaival kiontottam Loeris belsőségeit. Az illúzió megszűnt körülöttem, a mágus szájából pedig vér tört elő.
- Fedezékbe! – kiáltotta az elég rossz állapotban lévő Belibus.
A magiszter támadásba lendül
Ekkor egy hatalmas hangrobbanás rázta meg a termet. Még pont idejében ugrottam be az egyik kidöntött oszlop mögé. Belibus is megúszta a robbanást, de a harc során elszenvedett sérüléseit nehéz volt nem észrevenni. Adtam a magiszternek egy igen erős gyógyitalt, ami alaposan helyrerázta a meggyötört férfit. Belibus azonnal elterelte Garitt figyelmét, így én felkészültem a következő csapás kivitelezésére. Szeges kesztyűmbe betöltöttem egy árnyékmarok kapszulát, amiről tudtam, hogy alaposan le fogja gyengíteni a robbantgató magisztert. Belibus segítségével Garitt fölé teleportáltam, majd beszakítottam a koponyáját. A méreg olyan gyorsan fejtette ki hatását, hogy Garitt idegi kapcsolatai teljesen megbénultak. A magatehetetlen magisztert keresztüldöftem a visszaszerzett pengémmel. Eközben Belibus egy elektromos csapással földre kényszerítette a már haldokló Loerist, akinek végül én adtam meg a kegyelemdöfést. Fueran nyugodtan ült az egyik kidöntött oszlopon, nem vette szívére, hogy megöltük a beosztottjait. Az sem zavarta különösebben, mikor Belibus a Nagy Arkán Tanács nevében megpróbálta letartóztatni. Belibus jól tudta, hogy kettőnknek kell végezni vele, ugyanis ha a tanácsőrök itt találnak, engem is megölnek. Belibus egy plazmagömböt hajított Fueran felé. A főmagiszter felemelte az egyik szemöldökét, majd újra csak arra vártam, hogy Belibus elhajítsa a plazmagömböt. Belibus is megérezte, hogy ez már egyszer megtörtént, így rájöttünk, hogy a főmagiszter képes uralni az időt. Belibus magára vonta Fueran figyelmét, így minden gond nélkül kerülhettem a főmagiszter hátába. Nem számított a támadásomra, így szeges kesztyűmmel egy adag mérget juttattam a vérébe. Fueran azonnal megfordult, elkapta a torkomat és egy varázsütést vitt be, amitől elterültem a földön. Újabb gyógyitalt húztam le, míg Belibus perzselő sugarakkal bombázta a főmagisztert. Megfordult a fejemben, hogy hagyom, hogy egymás között rendezzék le a dolgot, de úgy véltem, Belibusnak egyedül nincs esélye. Véreztető pengémmel rárontottam Fueranra és két csapással megsebeztem őt. A szeme hirtelen bevérzett, de nem a csapásomtól. Mikor szeme újra kitisztult, testemet vér borította, a saját vérem. Ésszel fel sem foghatom a történteket. Képtelen vagyok megmagyarázni olyan dolgokat, amiket én magam sem érthetek. Valószínűleg újra előreugrott az időben és ott súlyosan megsebezte a testemet. A szablyámat egyre nehezebben bírtam megtartani, így inkább a jóval könnyebb belezőkésemért nyúltam. Belibus újabb tervet eszelt ki, amit gondolatátvitellel azonnal a tudtomra adott. Belibus egy mezőt hozott létre Fueran körül, ami meggátolta őt abban, hogy újabb időugrást hajtson végre. A főmagiszter képtelen volt kitörni a mezőből, így minden ellenállás nélkül vagdalhattam őt, majd a fegyverből előtörő hangrobbanással beszakítottam a dobhártyáját. Mikor végre kitört a mezőből, már erőtlen volt. Belibus egy energiasugárral lyukat égetett a főmagiszter testén, de az idő hirtelen lelassult körülöttünk. Feltűnt, hogy már nem képes olyan időugrásokra, mint eddig. Egy vakító villanás és Belibus már keresztül is repült a termen. Eleredt az orrom vére, ahogy a felgyorsult főmagiszter elsuhant előttem. Sárkánytitánövem leszakadt, a köpenyem pedig lángra kapott. Kénytelen voltam megszabadulni tőle, nehogy a kelleténél jobban megcsókoljanak a lángok. Belibus egy fagysugarat indított Fueran felé, ami jéggé dermesztette a főmagisztert. Fagyott teste hirtelen felhevült, majd arcából ítélve kínok között ugyan, de elporladt. Belibus észrevette, hogy a testembe ültetett lemezek megsérülhettek, ugyanis eltűnt rólam a blokkolómező.
Belibus elrángatott a helyszínről, még a tanácsőrök megérkezése előtt. A lakosztályok közelében egy hatalmas erkélyre vezetett, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a városra. Nem gyönyörködhettem sokáig a panorámában, ugyanis a menekülésre kellett koncentrálnom. Belibus bekísért az erkélyről nyíló egyik raktárba, majd mágikus pecsétekkel lezárta annak ajtaját. A magiszter aktivált egy térhálórendszert, mellyel szükség esetén tanácsőröket juttathatnak a város különböző pontjaira. Helyet foglaltam a rúnalapon, mely hamarosan felizzott. Nagyon hálás voltam Belibusnak, ugyanis az életemet mentette meg. Tudtam, nélküle nem sikerült volna a küldetésem. Félig már materializálódott a testem a vezetői negyedben, de félig még mindig a Magitóriumban voltam. Még láttam, ahogy a raktár ablaka kivágódik és Pierre egy hatalmas dobótört állít Belibus mellkasába. Láttam a magiszter arcára kiülő rémületet, de könyörgését már nem hallottam.
Azonnal hazarohantam a Zöld Lámpásba. Már majd egy napja elindultam, fogalmam sem volt mi történt azóta otthon. Bíztam benne, hogy Victor még idejében megtalálta azt a tökkelütött félelf lányt és nem ölette meg magát. A testembe ültetett fémek jó részét már elhagytam, a többitől pedig minél hamarabb meg akartam szabadulni.
Az előtérben Pesrick fogadott, arcát kisebb horzsolások tarkították. Feltűnt, hogy láncing van rajta, karján pedig a Fekete gárda szalagját viseli. Megkértem, hogy segítsen fel Damalhoz, ám érthetetlen módon túl sokan voltak nála. Nevar, Veshal, Gendrel, Tuwhan, Felrin és Imre most eszméletlenül hevert az orvosi szobában. Akkor sérültek meg, mikor rátaláltak a szökevényre. A konok félelf nem volt hajlandó visszatérni, inkább megtámadta a saját társait. Mély csalódottságot éreztem és persze dühöt. Eközben Damal és Nárcisz rossz állapotomra való tekintettel azonnal nekilátott az összefoltozásomnak és a fémek eltávolításának.
Később a szalonba mentem, ahol egy vendég várakozott. Erica azért érkezett, hogy gratuláljon a sikeres küldetéshez, ám engem nem hatottak meg mézes szavai. Az Atya egy négy tagú csapatról beszélt. Az informátor segített bejutni, Beret távol tartotta a kivezényelt tanácsőröket és a városőrséget magától a Magitóriumtól, Pierre végül eltakarította utánam a szemetet. Tudtam jól, hogy ez így működik és így kellett történnie, de Belibus megmentette az életemet. Bűntudatot éreztem, Erica jelenléte pedig csak só volt a sebre. Hátat fordítottam az Atyának, majd felszólítottam a távozásra.
Már sötétedett, mikor felnyergeltem a lovamat. A tanyára vágtattam, hogy csatlakozzam Victorhoz és a keresőcsapathoz. A városkapú közelében felfigyeltem egy szivarozó alakra, aki láthatóan engem figyelt. Pierre volt az, az arca nagyon elégedettnek látszott. Igyekeztem nem tudomást venni a völgyvidéki gyilkosról, ám ahogy elhaladtam mellette, jól hallhatóan hozzám intézte szavait.
- A világ már csak ilyen. Egy hatalmas húsdaráló. A legszörnyűbb pedig az, hogy mi hajtjuk a kereket. – ejtette ki a szavakat irritáló völgyvidéki akcentusával.
Azonnal leugrottam lovam nyergéből, majd kitéptem a szivart a szájából. A homlokunk és az orrunk összeért, de neki a szeme sem rebbent.
- A világ azért olyan, amilyen, mert a magadfajták léteznek. – ledobtam a szivart a földre, visszaültem a nyeregbe, majd folytattam utamat a tanyára.
Victort egy térkép fölé görnyedve találtam, Alto, Cesar, Keva és Max társaságban. A herceg az új tervét ismertette a többiekkel, mikor becsuktam magam mögött az ajtót. A beszámolók szerint Hanna egyre több csapdát állított az erdő nyugati felében. Úgy látszott nem akarta, hogy még többen kövessék. Az utolsó sérült, akit a tanyára hoztak, Robard volt. Az ágyon feküdt, teljesen magatehetetlenül. Nem olyan volt, mint a többi eszméletlen sérült, a nyakán egy vékony tűszúrást találtam. Olyan volt, mint ha éber kómába esett volna. Egy ideig próbáltunk pislogás útján kommunikálni, ám az utánzóművész hamar elfáradt.
Ekkor Terka lépett be az oldalán Hannával. Terka elmondta, hogy az elf nemesnek nem esett baja, még a merénylet elkövetése előtt sikerült elfognia Hannát. A félelf lány nagyon szégyellte magát a történtek miatt, ugyanakkor nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni tettei súlyosságára. A többiek egyként álltak ki Hanna mellett, nehogy valami meggondolatlanságot kövessek el. Bár megfordult a fejemben, hogy le kéne kevernem neki egy hatalmas pofont, nem tettem meg. Miután a többieket kizavartam, kettesben maradtam Hannával. A lány érthető módon nem mert a szemembe nézni. Mikor azt hazudta, hogy senkit sem bántott, elkaptam sűrű fekete haját és a kómában lévő Robard ágyához rángattam. Esküdözött rá, hogy valóban elkábított néhány embert, de Robarddal még csak nem is találkozott. Eleresztettem a lányt, de tudtam, kénytelen leszek megbüntetni társai ellen elkövetett árulásáért.
Beret érkezett a tanyára, néhány kellemetlen hírrel. A város polgármestere hosszú betegeskedés után eltávozott az élők sorából. Bár még Beretnek sem volt kétsége afelől, hogy Feranova asszony hasznot húzott férje halálából, nyíltan senki sem merte volna meggyanúsítani gyilkossággal. A másik hír érdekesebb volt, ezt a Krónikás című újság hozta le. Zarakin Hofelint és testőreit a saját otthonában gyilkolta meg a shyburi alvilág egy ismert tagja. Hanna és Terka is állította, hogy a nemes életben volt, így valami összeesküvést sejtettem a háttérben. Mikor vissza akartam vinni az aranyzsebórát a fiatal fiúnak, egy másik gyanús körülmény merült fel. Beret elmondta, hogy a megjelölt címen ma tűzvész pusztított, három ház leégett, nincsenek túlélők. Egyre inkább motoszkált bennem a gondolat, hogy ezek nem véletlen események. Eszembe jutott Pierre és az orvosi eszközei. Azt feltételeztem, hogy ő volt az, aki elintézte Robardot. Ha valóban ő tette, akkor viszont Erica keze is benne lehetett a dologban. Valahogy mégsem állt össze az egész, hiszen Pierre is a Magitóriumban töltötte a napját. A keleti határon valaki már megpróbált csapdát állítani nekem, még 1485 januárjában. Az újságcikkek két hónappal később kezdtek megjelenni. Először az Asylum elmegyógyintézet felgyújtását kötötték a shyburi alvilág egy ismert tagjához, aztán Pelor megváltó szentasszonyának elrablását. Közben ott volt a javuló közbiztonságról szóló cikk a bandaháborúk közepén, majd Erica kitüntetése. A mostani Perem vadoni gyilkosság és a tűzvész egyre inkább rám tereli a gyanút. A cikkek több kézen keresztül jutottak el a nyomdáig, lehetetlennek tűnt kideríteni, ki írta őket. Úgy éreztem minden oldalról ellenségek szorongatnak minket és senki sincsen, akire az eljövendő nehéz időkben számíthatnánk.
