1. Fejezet – A kapun túl
Krigalss alatt őrzött kapu, ami Földmélybe vezet
A Második Varázsháború megannyi lény és faj kihalását eredményezte, hogy a modern kor tudósai nem is merik bizton állitani, hogy mindegyikről tudnának aki abban a korszakban élt.
A katasztrófát azonban a természet és a véletlen furcsa módon hozta végül helyre, aminek köszönhetően új fajok népesitették be Hreeynt, noha számban kevesebben voltak ugyan, de azóta a történelem során igen magasra emelkedtek a kultúrájukkal, bebizonyitva, jogos követelésüket, hogy ők is ennek a világnak a részei már.
A háború utolsó szakaszában az illithid varázshasználók különös rituálékba kezdtek. A mai tudósok munkái szerint, nagy valószinűséggel az volt a céljuk, hogy pusztitó erejű járatokat vágnak egy másik, idegen térbe amely örvénylő mozgása révén magába húzza az ellenségeiket, és elpusztit valamennyit a világból, „fizetség” gyanánt. Egyes symerán szakértők ezt az erőt a megsemmisülés gömbjéhez vélnék hasonlitani, mely egy igen pusztitó varázslat, ám amit az illithidek akartak, még ennél is ezerszer erősebb. Felételezhető ebből, hogy ők világidegen származásúak, vagy éppen csak a képességeik messze meghaladták a mai tudomány határát. Akárhogyis, tény hogy a rituálé nem várt fordulatot eredményezett, és a pusztitó erő helyett utat vágtak az ismeretlenbe, kapukat teremtettek. Ezeken keresztül az új fajok képviselői átsereglettek Hreeynre.
A korszak kaotikus állapota és az akkori népek kultúrája nem készitett maradandó és kimeritő értekezést az incidensről, ám az a csekély töredéknyi kései irás, amely szájhagyományból megmaradt számunkra, arról tesz emlitést, hogy ezek a kapuk roppant méretűek voltak, idegen anyagból és energiából tevődtek össze, melyek ezen a világon nem találhatóak meg, éppen ezért instabilok voltak. Valószinű, ha nem igy lett volna, akkor ma is állhatna valahol ilyen kapu azokba a világokba, és egyes nézetek szerint nem kizárt, az úgynevezett „kapu-háborúk” gondolata sem.
Állitólag a koromfekete kapuk olyan helyekről húztak be lényeket, amikről ma már csak képzelődhetnénk. Az egyik ilyen kaput a Völgyválasztó barlangjaiban hozták létre, az onnan előtörő áradatot, az irások kőzápornak irják le, egészen pontosan élő kőzápornak. Azok a lények, akiket ezen kapu áthozott, vadul rátámadt az illithidekre és mindenki másra is, akiket elért. Állitólag, a barlangok járatain kivülre már nem mentek, a legenda szerint akiket akkor a kinti napfény és levegő elért, vonaglottak a földön, majd szétbomlasztotta őket a természet. A kis sziklafiak visszafordultak és egészen Nar-Vothig kergették az illithideket, ahol elméletileg mind ki is pusztultak. Hogy létezett-e olyan kapu, amin ők maguk elmenekültek, arról nincsen tudomásunk, de jelen ismeretek szerint, ez gyakorlatilag lehetetlen.
A törpék népe tehát, merőben más volt akkoriban, mint ma ismeretes, a világidegen faj, az itt leélt evolúciója alatt vált a maivá. Kezdetben alacsony, tömzsi kődarabokhoz hasonlitottak, „baltával faragott” arcuk és testük csak emlékeztetett emberszerűségükhöz, leginkább ásás, kövek szétbontását voltak képesek kezeikkel és lábukkal végezni.
A háború utáni időszakban hosszú ideig csak a hegyben élő kőfiaknak nevezték őket. A törpék úgymond első felbukkanását a Harmadik Koronaháborúra tehetjük, ezen időben jelentek meg a felszinen az alacsony temetű, zömök kis népek, akik testüket fedő kőzetréteget már nem viseltek. Ezt az evolúciós utat, egyes feltétetlezések a világunkat átszövő energiák, a nyers mágia hatalma is befolyásolta, bár erre konkrét bizonyitékot nem lehet találni, az azonban való igaz, hogy Hreeynt befogadó világ túltelitett mágikus téren és ez sugárzik a valóság szféráján túlra és magára a világra is egyarát.
2. Fejezet – A törpe kultúra kezdete és aranykora
A felszinre érkezett törpék nem távolodtak el a hegyektől messzire, legalábbis a kezdetekben még nem. Az akkori beszámolók úgy irják le őket, mint kiváncsi, nyakas és makacs kis népség, a modorúk a sziklához hasonló, és akik jól értenek az apró, finom kis munkákhoz, ugyanúgy mint a kemény megterhelő mindennapi fizikai munkákhoz. Nyelvük igen sajátságos, az elfek által feljegyzett földmélyi és barlanglakó népek nyelvjárása – tudományos körökben Aklo-nak nevezik - ami legalább annyira „baltával faragott”, mint ő maguk.
Rossz, vagy kevésbé megnyerő tulajdonságaik ellenére, barátkozó természetűek, és segitőkészek. Bár ismerve az elfek arrogáns és lenéző természetét, mégis hamar kölcsönös előnyökhöz jutottak a törpék segitségével. A törpék segitettek épitkezni, dolgoztak a földeken, cserébe pedig csak tudást és információkat kértek a kinti világról.
A Sámánkirályság korában ők is áldozatául estek az emberek hadigépezetének, és rabszolgasorba kerültek. Azok, akik ellenálltak, a Völgyválasztó magas bérceire menekültek, és a tanultakat alkalmazva kecskéket tenyésztettek, szőlőt termesztettek és erődöket épitettek, melyek részben a felszinen, részben a hegy gyomrába nyúlnak. Azokból az időkből négy erőd ismert. Ezeket egy-egy nemzetség irányitott, a Turbb klán birtokolta Krigalss-t, Eorugh klán Girahul-t, Varikas klán Kragmarg-ot, valamint a Binovin klán Zurag-nar-t. Ezek az erődvárosok nem voltak teljesen egységesek, területileg is más és más helyeken uralkodtak. Krigalss és Girahul a Völgyválasztón találhatóak, leginkább a nyugati területeken, de Girahulnak vannak közös határai Faulx-szal. Zurag-nar a Griff-hegységben volt, mig Kragmarg az Északi-hegylánc magas bércei között feküdt, és a legnagyobb volt mind közül.
Sámánkirályság és a törpök háborúskodása igazából amolyan tessék-lássék volt, csupán rossz volt közöttük a diplomácia és a viszony. A törpék a biztonságos otthanaikban önmagukat és kultúrájukat fejlesztették és igyekeztek titkolni mindent, remélve, majd egyszer ebből hasznot húzhatnak. A törpe költészet és szobrászat is ekkor teljesedett ki. A fém megmunkálásában útörő munkákat végeztek, újfajta eljárásokat dolgoztak ki, és néhány új ötvözetet fedeztek fel. Fejlődőtt a bányászat és épitészeti tudományuk is.
Ezekből hasznot csak később, az ókorban tudtak szerezni, mikor a faji szövetség megalakult, és az orkok hordái ellen fellépett. Kiderült, hadászatilag is korszakalkotó lépéseket tettek, noha ezeket csak ekkor alkalmazták először, addig csak elméletben ismerték, vagy 40 éve.
A legendás törpe nehéz gyalogság tisztje
A törpe kultúra kibontakozása és aranykora a középkor elején hirtelen abba maradt. Hrsz. 19-ben a világ számára is világossá vált, hogy a törpék népe nem is annyira egységes, mint azt gondolták, vagy ahogy azt ők maguk mutatták a világnak. A klánok egységesitést sürgettek, de mind maga akarta azt csinálni, ezért polgárháború tört ki. Ez leginkább maguk között zajlott, a felszinen élő népek és politikai nagyhatalmak ebből szinte semmit sem tudtak. A háború a 2. század derekán ért véget. Kragmarg makacsul ragaszkodott a saját dolgaihoz és teljesen elzárkózott a társaitól, bezárta kapuit mindenki előtt. Azok akik ez ellen voltak, kitaszitották onnan, ők keletebbre vándoroltak és megalapitották Karas-kagort, a legészakibb törpe királyságot, mely a legkisebb valamennyi között, katonai hatalma nincsen, leginkább termelési és kereskedelmi város. Kirgalss és Girahul házasság útján teljesen egyesült, azóta ez a legismertebb és legnagyobb királyság. Zurag-nar elesett, lakói elvándoroltak, a Binovin klán teljesen ellehetetlenitette a régi erődbe való bejutást, és gondosan el is rejtették a törpe várost, ami megmaradt belőle. Ők ezt követően kettéváltak. A Binovin klán magja és a vérszerinti vezető délre vándorolt, ahol az orkokkal kölcsönös megegyezésben megalapitották Viharcsúcsot. A szakadárok, szészéledtek a felszinen, legtöbbjük Tebruszba ment, a mai felszinen élők zömét ők alkotják.
Bár a háború hosszú volt és sok áldozattal járt, hamar talpra álltak, a kultúrális fejlődésből pedig kivették a részüket. Azóta nincs olyan hely Hreeynen, ahol ne fordultak volna meg és ne tettek volna valami használhatót. A törpe kultúra ennek ellenére nem éppen gyerekcipőben jár, tulajdonképpen, mégha nem is lehet bizonyitani, rengeteg mindent az ősi otthonukból hoztak, amiről nincsenek forrásaink, de bizonyos, hogy több származik onnan a civilizációjukból, mint amit itt értek el.
3. Fejezet – Törpék társadalma
Gránitlábú Krigd Eorugh
Mint ismeretes, a törpe társadalom, nem egységes, legalábbis belpolitikailag és diplomácia tekintetében nem. Azokat, akik elhagyták a hegyek mélyének biztonságát Raghig-diudr-nak, vagy közös nyelvre forditva „vándorköveknek” nevezik. Ez a megkülönböztetés ugyan nem negativ jelentésű, mégis azokat akiket evvel a jelzővel illetnek, rangban alacsonyabbnak tekintik. Ebből problémát soha nem csinált senki, ezt minden törp tudomásul veszi és elfogadja. Egy ilyen „vándorkőnek” kevesebbet ér a szava hegyi honfitársaival szemben, ugyanakkor ő attól még törpe, és eképpen el is fogadják őt bárhol.
Ez a kasztrendszer, igazából illem és diplomácia tekintetében fontos. A törpék között ezen felül kisebb-nagyobb nemzetségek léteznek, hasonlóak az emberek hajdani törzsközösségeihez, amiket Hyboria őrzött meg valamennyire. Ezek a nemzetségek, főként rokoni kapcsolatokban állók között nyújt tájékozódást, de vannak más klánok is. Egy klán feje, mindig az arra legalkalmasabb személy, ő képviseli az érdekeiket másokkal szemben. A nemzetség legöregebb tagja az úgynevezett tanácsadó, a legtöbbet megélt és tapasztalt személy, ki sokat tud mondani a fiatalabb korosztálynak. A klán feje nem egyedül irányitja a klánja ügyeit, hanem a rokonság idősebb családfőivel közösen tanácskozza meg a fontos kérdéseket – ennek a tanácsnak a tagjaiból választják mindig és kizárólag a klán vezető személyét. Ha egy felszini törpe valahogy beházasodik egy hegyi királyság klánjába, tanács tagja még válhatna belőle, de klánvezető már nem, a származási rangja miatt.
Az ismert töpe királyságokban és azokon kivül számtalan klán létezik. Jelenleg az a klán, akinek a fejét a legfőbb királynak tekintenek az az Eorugh, Gránitlábú Krigd Eorugh nagykirály vezetésével, ő Girahul nagycsarnokában uralkodik, és fogadja szivesen vendégeit, bármilyen fajból való is legyen. Ezen felül, az ő szava a legszentebb, parancsára minden törpének köteles hadba vonulnia, ha szükséges. A Turbb klán a második legerősebb, és velük rokoni kapcsolatban is vannak, igy hát nem csoda, hogy a törpék haderejének legnagyobb részét a Turbbok adják.
A klánok némelyikénél előfordul, hogy egy bizonyos foglalkozásra specializálódtak, de ez nem általános dolog. Egy klánon belül, bárki azt a mesterséget műveli amelyiket akarja, nopersze, vannak bizonyos dolgok, amik a törpe alapműveltséghez hozzátartoznak, ezek nemismerése, erkölcsi hátránynak tekinthető, mintha elveszitené valaki a becsületét.
A klánok tehát egymásközött többfélék és ezért is a státuszuk és megbecsültségük, a rangjuk más és más. Lehet egy népes, nemes klán tagja valaki, attól még nem biztos hogy rangban magasabb helyen áll, mint mondjuk egy kis céhesmester klánja. A felszinen élő törpéknél ez a különleges presztizs kérdés azért annyira nem számit, de illik egymásról tudniuk, ki-ki mennyit is ér. A nem rokoni kapcsolatban álló klánok közül az egyik Tebruszban él, kereskedelemből, zsoldosmunkából élnek, fogadott fivérei és nővérei egymásnak.
Társadalmi rétegződésük tehát nem annyira elütő az emberek vagy elfekéhez képest, náluk az összetartás példásabb. Ennek ellenére az illemszokásaik kissé nyakatekertek, és több értelműek sokszor, ezért nem ritka a törpök közötti perpatvar, hát még ha valaki más akarna rajtuk eligazodni. Ilyenkor többségében jól összeverekednek vagy négyszer-ötször, majd egy hosszabb italozás keretében egymást dicsérik, ki milyen jó is volt a verekedés alatt. Egy elf dalnok ezt egyszer a legabszurdabb és legprimitivebb barbár szokásnak titulálta, valjuk be, van némi igazság a szavaiban.
A civilizálatlanabb Ydraffag klán, egy becsületét vesztett fejvadásznemzetség
Egy törpe számára három dolog a legfontosabb: a családja, mestersége és a becsülete. E három dolog az, amire minden törp egész életében vágyik és teszi a dolgát, hogy elérhesse. Származásukra és családjukra büszkék, és elhivatottak a munkájukkal kapcsolatban. Bármi módon is, ha valaki elvesziti a becsületét, az igen súlyos következményekkel jár. Mivel a klánok megbecsültsége a tagjaikon alapszik, ha valaki elveszti becsületét, akkor a klánja is szenvedi ennek következményét. Egyébként, ha valaki nagyon komoly bűnt követ el vagy halálra itélik, vagy ha ellenáll, akkor száműzik. Klánja pedig csak akkor szerezheti vissza becsületét, ha elkapja és végez vele.
Egy törpe számára a külső megjelenés is igen fontos, órákat tudnak eltölteni arcszőrzetük kinézetével. Annak a törpének, akinek nincs számottevő szakálla, még gyereknek tartják és nem adnak súlyt a szavainak. Ugyanakkor, akinek leborotválják teljesen az arcát, az valami súlyos bűnt követett el, ezért gyakori, hogy a száműzöttek önként megválnak szakálluktól. Egyébként, az a törpe férfi akinek a szakálla vagy haja ápolatlan, az azt jelenti, hogy az asszonnyal összevesztek. A törpe törvények alapján szinte mindig a nőnek van igaza, noha nem matriarchálisak, de egy törpe házasság egy életre szól.
A törpék igen mélyen vallásosak. Bár az ismert istenségek közül keveset fogadnak el, tisztelnek nagy hatalmú héroszokat, akik valószinúleg a távoli múltban élhettek, vagy még az óhazából származó történetekből maradtak fenn. Ilyen például Khadal, a Tárnarázó, akiről a források úgy mesélnek, hogy a Varázsháború utáni időkben a hegyekben tévelygő óriási lény, aki haragjában szétzúzta a hegyeket, mignem néhány elf légiónak sikerült őt leteritenie. Ennek ellenére a törpék tisztelik és meséket zengenek róla. Ha valaki tesz valami nagyot, arról rengeteget beszélnek, megéneklik tettét és isznak az egészségére, akár törpe az illető, akár nem. Ez számura az elismerés és a tisztelet legfőbb, kinyilvánitott jele.
A törpe szokások igen szinesek, változatosak. Bár tényleg úgy tűnik egyenlőek egymás között, valójában nagyon mély rétegződések vannak közöttük, amiket az ember neheze érthet meg, de számukra ez a legtermészetesbb dolog a világon. A törpe királyságok sok szempontból jó példát állitanak az utókor elé. A kölcsönös segitőkészség előnyösebb, mint az évszázados gőg, vagy a büszkeség ami miatt már estek el birodalmak, és törtek ki háborúk. Ha nem is ezzel, de a törpe civilizáció minden bizonnyal fog még korszakalkotót teremteni a világban, ám az ő nyugodt és ráérős mentalitásuk okán, erre még jócskán várhatunk.
