Fejezet 1 – Helye, földrajzi adottságai
Hreeyn földjének északi része mindig is fontos és természeti kincsekben gazdag vidék volt. Változatossága okán számtalanszor keresik fel messzi földről ideérkezők, nemcsak a városokat, az országokat és különböző kultúrákat, hanem a nehezen megközelíthető, a civilizáció által alig bolygatott helyeket, a hegyeket és erdőket, magát a nyers vadont. A hegyek szerelmeseinek és azoknak, akik úgy érzik, húzza őket a magasság, elsősorban Észak-Hreeyn legnagyobb egybefüggő hegyvonulata az úti céljuk, a Völgyválasztó.
Ez a roppant hegylánc, mely kettészeli az északot befedő síkvidéket, a kontinens keletkezésekor gyűrődéssel jött létre, majd később a talajmozgások következtében tagolódott és járatok, barlangok alakultak ki rajta. A hegylánc vulkanikus területet csak a keleti szélével, a Griff-hegységgel érint, melynek csücskébe torlódott fel maga Korom-bérc. Keleten tehát a partvonalig tart, nyugaton viszont majd 300 mérföld távolságot tart az óceántól, ugyanis itt terül el a kontinens második legősibb egybefüggő erdeje, Mély Vadon. Az északi Nagy Völgy hajdanán teljes egészében mocsaras terület volt, ám a történelem során feltöltődött, és jó minőségű talajt biztosít a mezőgazdasághoz. Az északról érkező hideg időjárást a Völgyválasztó felfogja, és így igaz ez visszafelé is, tehát a dél felől jövő meleg időjárást is nagymértékben felfogja, ezért a Nagy Völgyterülete túlnyomórészt hűvösebb és csapadékosabb is. A déli oldalán az öböl felől, mivel a meleg légtömegek feltorlódnak csapadékos időjárást eredményez, de magasabb átlaghőmérséklettel, mint az északi oldalon. A hegyláncot több helyen átszelik hágók, melyek biztonságos kereskedelmet és utazást engednek a Völgyválasztó két fele között. A Mély Vadon szélén, a bércek lábánál fekszik egy mélyföld, melyen az ottani telepesek már több mint 300 éve élnek, bár kissé elszigetelten. Ez a Menydörgő mélyföld, nevét a Völgyválasztó sziklái közül előtörő és a magasból lezúduló víztömeg hangja miatt kapta. A mélyföld egy keskeny hegyszorossal van összeköttetésben Mély Vadonnal, ezt az utat senki sem használja. A Völgyválasztó vonulatait követve egy jól kialakított biztonságos út vezet keletről a mélyföldre, többnyire a kereskedők használják.
Maga a hegység monumentális méretei miatt is lenyűgöző, tele kisebb-nagyobb barlangokkal és járatokkal. A legmagasabb csúcsa 3200 méter körül van, átlag magassága 2450 méter, de elmondható, hogy nyugat-keleti irányba lankásabbá, alacsonyabbá válik, de itt is előfordulnak kiugró szirtek és csúcsok. Legmagasabb pontjait egész évben hó borítja.
út a hegyeken át, háttérben a Völgyválasztó legmagasabb csúcsa
Fejezet 2 – Történelmi kötődések
A Vadak aranykorában, a hegy járatait meghódították az illithidek, akik itt rendezték be otthonaikat. A barlangok jól védett, mindenkitől elzárt menedéket adtak számukra, ahol zavartalanul űzhették saját praktikáikat. Források szerint ekkor már ismert volt számukra, hogy a hegy járatai egy olyan bizarr világba vezetnek, mely számukra is igen vonzónak tűnhet. Földmélybe viszont nem merészkedtek ekkoriban.
A viszonylagos nyugalom az elfek megjelenésével megszűnt, az Első varázsháború idején pedig már köztudott tény volt, hogy a hegy belseje lakott terület. Ekkoriban tenyésztették ki a foglyokból a drowokat, akik rabláncaiktól megszabadulva vissza akartak térni sajátjaikhoz, ám azok átalakulásuktól tartva – ha hihetünk a kor írásainak, valamiféle betegségnek vélték azt mi velük történt – kirekesztették őket. A megkínzott és elkorcsosult elfek a Völgyválasztó járataiba húzódtak, majd később Földmélybe, tulajdonképpen az első földalatti államalakulat az övék volt.
A Második varázsháború alatt, a hegyek legeldugottabb zugai is lakottá váltak, de már démonok által. A Völgyválasztó életében azonban a háború, és az illithidkorszak végét jelképező kapunyitás volt a döntő változás, a fiatalabb fajok beözönléskor az illithidek Földmély járataiba húzódtak, helyükön megjelentek a törpék.
Bár a törpék sokáig használtak és otthonként kezelték új helyüket, mégis csak az Őskor elejétől beszélhetünk tényleges törpe városokról és bányákról. Az i.e. 29. században a törp kultúra nem nagyon érkezett más népekkel, a hegyek zugaiban mozogtak, áskáltak és nem törődtek más bajával. – sajnos ez a szemlélet néhány közösségükben még ma is dívik – Saját népük is családonként különült el ekkoriban, nem volt egységes törpe nemzetállam. Ez majd csak később, az Ókor első századaiban történik meg, az orkok özönlésekor, a Nagy Roham idején.
Ugyancsak az Ókor kezdetekor történt, mikor Pelor a napisten Hreeyn földjére lépett. A legenda szerint tényleg az égből lépett alá, a Völgyválasztó egyik csúcsára, a Haragtüskére, mely a tudósok és a kor bölcsei szerint a hegylánc legmagasabb pontja volt, a maga közel 4960 méterével. A csúcs letört, mikor Pelor aláereszkedett rajta, ezért oly lapos a 2800 méter körüli fennsíkja.
A hajdani Sámánkirályság, mely a Nagy Völgy területét foglalta el, mai formájában nem létezik ugyan, ám központi területein jelenleg három királyság osztozik. Ezek az államok kisebb, vagy nagyobb részben területeket birtokolnak a Völgyválasztó hegyeiből, ahol élénk bányászat folyik többnyire. Ez a három nemzet a Roem, Faulx és a Hyxlaen birodalom. A három állam nincsen mindig jó viszonyban egymással, ezt az 1480-as háború is bizonyítja.
Fejezet 3 – élővilág és éghajlat
A Völgyválasztóról elmondható, hogy csapadékban nem szenved hiányt. Észak és dél felől jövő légtömegek feltorlódásakor nehéz esők áztatják a sziklákat egész évben.
A növényzet is ekképpen változatos, a nagy nedvességtűrő növényzet főleg a hegyek lábánál és a 800-1000 méteres magasságokig vad, és gazdag erdős vidék terül el a lankákon. Feljebb erőteljesen gyérül, minimálisra csökkenő aljnövényzet és fenyvesek borítják a magas, meredek hegyoldalakat. A sziklacsúcsokon a kopasz kövek, és a hósapkák között hegyi kecskék csoportjai élnek a köves talajon megélő füveket legelve. Itt fent, a bércek ormain ellenségeik szinte nincsenek, ám a tavasszal lejjebb ereszkednek az erdős területekre, ahol a farkasok és medvék kedvelt célpontjai ők. A völgyválasztó egész területén többnyire a szarvasok és őzfélék terjedtek el, a hegyek lábánál olykor vaddisznó is előfordul főleg az északi oldalon és a Menydörgő mélyföldterületén, ám számuk elenyésző. Apróvadak és szárnyasok bőséggel megélnek a völgyválasztón, és néha egy-egy területen találni veszedelmesebb élőlényeket, a törpék lakta barlangok környékén gyakorta találnak a vadászok olyan nyomokat, amit bagolymedvék hagytak maguk után.
Ezen kívül, nem bizonyított, de tény, hogy a meredek égbenyúló és nehezen megközelíthető csúcsok között akadhatnak olyan üregek ahol sárkányra bukkanhat gyanútlan arra járó. Számuk és fajtájuk ismeretlen, a hegyi emberek és a felszínen járó törpék állításai szerint néha kétnaponta is lehet látni egyet-egyet, ahogy az égen jár, de volt olyan is, amikor majd fél évig egyet sem. Előfordult az is állítólag, hogy elragadott tehenet illetve más nagytermetű lábas jószágot a hegyek lankáin lévő tanyákról.
Az itteniek nehéz körülmények között élnek, de mindenüket a hegy és környező vidék adja. Sokfajta állatot tartanak, de a legmeghatározóbb a kecske és a juh. A hegyek lankáin legeltetik őket, ahol sok és dús a fű, ám kevés az ilyesféle legelőterületek száma, mivel a helyiek inkább szőlőt termesztenek a hegyoldalban. Két fajta őshonos bor származik ezekről a szőlőtövekről, a Völgyválasztói Aranyos, ami többnyire a törpe mesterek fáradtságos munkáját dicséri, a másik pedig a Fehérnép mely az alacsonyabb területekről származik, az ember és félszerzet ültetvényekről. Utóbbi csak fehér és édes bor, előbbinek van száraz változata is. Szakértők szerint, a helyi borok legjobb évjárata az 1175-ös.
A hegyeken húzódó településeket többnyire törpék lakják. Emberek és elfek, illetve félelfek is előfordulnak a hegyi falvakban és településekben, de lényegesen kis számban. Más népek gyermekei nem számottevőek, legfeljebb a hegyek lábánál élnek. Lényegében tehát a hegyvonulat gyéren lakott, összesen hat számottevően nagyobb „város” található itt, melyből egy kivételével, mind a föld alatt található. Ezeket a törpék lakják, nem egységes társadalmi rendszer alapján, de a nemzeti önérzetük figyelemre méltó. A felszínen a hegyek között, egy szakrális helynek titulált bérc alatt található egy városnak nevezhető település Fađ, mely a Faulx birodalomhoz tartozik. A birodalom a Völgyválasztó keleti vonulatainak egy kisebb részét lefedi. Szomszéd államok közül a keletre lévő Hyxlaen birodalom birtokol a hegyekből nagyobb területet, míg a nyugatabbra fekvő Roem birodalom éppen hogy a hegyek oldalát érinti. Ezeken a területeken a bányászat élénk, de fontos megjegyezni, hogy a törpe városállamokkal egyik ország sem verseng a nyersanyagok kinyerése végett.
A Völgyválasztó látványos, természeti kincsekben gazdag és nem utolsó sorban veszélyes hely, ahol az arra járót érhetik kellemetlen meglepetések, ha nincsen kellőképpen felkészülve. Egyesek szerint talán Hreeyn legszebb hegyvidéki tája, egy ismeretlen bárd így emlékezik meg róla dalában:
„Bárhol is járjon képzetem,
Bárhova is vigyen a lábam
Ha a szememmel távolba révedem
Bérceid alatt nyugszik a vállam.”
