A háború nyitánya még tartogat izgalmakat, reményeket… aztán ezek lassan elmúlnak, mint zápor a dombokon, s nem hagynak maguk után mást, csak a valóságot. A háború valóságát, mely fekete és fehér. Mindeközben ősi titok kezd a felszínre bukkanni Biston alól, a folyton ismétlődő ostrom pedig tovább borzolja a kedélyeket.
Résztvevők: Eryn; Mesélő: Tammis
Eryn naplójából
1485. április 5-9.
Egy szép nyári napon üldögélek a csodálatos függőkertben, ami kalandos utazásom után itthon várt. Mára ez a kert vált a kedvenc helyemmé, ahol kikapcsolódhatok egy fárasztó nap után. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sok odafigyelést és szervezőképességet igényel egy városvezető feleségének lenni… De, hogy hogyan is kerültem ide?! Rögvest elmesélem.
Legutóbbi kalandos történetem ugyebár ott ért véget, hogy megkaptam Bistonban az ideiglenes Magiszteri kinevezést. Szóval 1-2 héttel ezután egy napon kopogtattak az irodám ajtaján. A Helytartó jött kérdezősködni, hogyan állnak a dolgok, összeszedtem-e minden dokumentumot a 3 nap múlva esedékes tanácsi gyűlésre…? Szépen mindenről beszámolok amiről csak tudok. A főhadseregről is az utolsó hírünk az volt, hogy eléggé súlyos vereséget szenvedtek az erdőkerülő rajtaütésben, így bemenekültek a Storval-lépcsőkhöz. Így ha netán Biston felé vennék a trollok az irányt, észak felől csapást tudnának mérni rájuk.
Biston, napról-napra
Ezután folytattam a gyászjelentések aláírását, majd felkerestem Alastairet, hogy jelentsen a legutóbbi küldetésükről. Mikor találkoztam vele épp sürgött-forgott, mivel szinte azonnal mennek is tovább csapatával. Elmondta, hogy a város melletti erdőben vannak jó páran akik nem szeretnének bejönni Biston védelmező falai mögé, inkább összeköltöztek egy nagy tanyán közösen. Valamint jelentette, hogy mindez idáig minden nyugodt, nem észleltek troll támadást az erdőben és környékén. Majd kibökte, hogy ő ezt a feladatot csak azért vállalta el mert én megkértem rá, de ő egyáltalán nem szeretné ezt csinálni, mivel csak egy egyszerű földműves és semmi több. Erre én elmondtam, hogy azért őt választottam, mert benne megbízom és tudom, hogy a tanyákon lévő emberekkel könnyedebben megtalálja a közös hangot, mint bármelyik városban nevelkedett ifjú katona. Majd ezzel búcsúztunk és én tovább folytattam utamat egészen az Éneklő Oroszlánig, ahová a keletről érkező önkénteseket szállásolják el folyamatosan. Elég sokan jönnek, de sajnos még mindig nem elegen… Főleg kalandorok, félelf, félork és ember zsoldosok jöttek. Amikor szóba elegyedtem velük, kiderült nem a pénzért, inkább hazafiasságból, bizonyítási vágyból segítenek. Ezután a fogadóstól megérdeklődtem mire lenne szüksége, de kiderült mindene van bőven. Elég érdekes egy fickó, meg kell hagyni. Egy cseppet sem zavarja, hogy épp háborúban állunk, sőt még örül is neki, mert ilyen forgalma talán még az életben nem volt!
Ezután a városházára mentem, hogy rápillantsak a város alaprajzára, hátha találok rajta valami menekülési útvonalat vagy egy gyenge pontot amin át könnyen betörhet a troll hadsereg. Egy kedves fiatalember fogad engem és készségesen elém is teszi az összes térképet és alaprajzot amit kértem. Nem igazán találok rajtuk semmi használhatót. Viszont egy dolog szöget üt a fejemben, mégpedig a dátumok. A legfrissebb alaprajz 20 éves, utána a következő már 110 éves. Az előtte lévők pedig 15-20 éves különbséggel készültek. Mintha eltűnt volna pár alaprajz. Mikor rákérdezek ki a felelős a térképek és alaprajzok készítéséért és kiadásáért, csak hebeg-habog, nem tudja megmondani nekem, akiről a legutoljára tudott pedig pár napja meghalt. Mindenesetre ezt is furcsának találom egy picit, de lehet paranoiás lettem a háború végett.
Ezután az Irattárba tartok, hátha ott többet megtudok az alaprajzok hollétéről vagy bármi másról ami előnyünkre fordítja a háborút. Három sürgő-forgó fiatalember fogadott. Az egyiküktől kikértem a látni kívánt iratokat, amit készségesen meg is kaptam. Átlapoztam de semmi furcsán nem láttam, szóval úgy döntöttem később még egyszer átnyálazom, hátha… Ott tartózkodásom alatt megtudtam, hogy Babylonból ide menekítették az összes megmaradt iratot, szóval azért sürögnek ennyire, mert muszáj mindent megfelelően rendszerezni. Felajánlottam, hogy keresek pár embert akik segítenének, mivel látom, hogy nehezen boldogulnak ilyen kevesen. Válasznak azt kaptam, hogy ebben az ügyben a Helytartónak kell döntenie. Így hát következő utam hozzá vezet a mai nap során. Miután aláírom a szükséges dokumentumokat, a hónom alá csapom a két jegyzőkönyvet és távozom.
A Helytartót épp hazafelé sétálván tudom elcsípni. Sikerül hamar dűlőre jutnunk a kérdésben. Engedélyezi még több ember felvételét. Megegyeztünk, hogy ő kiválaszt néhányat a jelentkezők közül akik szerinte alkalmasak és továbbítja a listát nekem.
Mivel vége a napnak így hazamegyek pihenni és még egyszer átnézni a könyveket. Igazából nem találtam bennük semmi kirívót, semmi igazán használhatót. Rossz helyen tapogatóztam, lehet a hirtelen nyakamba szakadt felelősség felel a téves megérzéseimért.
Másnap riadóra ébredek. Megtámadták a folyóhoz közeli városfalat. Néhány trollnak sikerült bejutnia és felforgatnia Bistont. Sebtiben odalovagolok a helyszínre, ahol egy dühöngő trollal találtam szembe magamat. Mivel tapasztalatból tudom, hogy igen szívósak, így az egyik legerősebb mágiámat használom ellene, szerencsémre telibe találom, melynek következtében sikerül kábulatba ejtenem. Ám ekkor nem várt fájdalom nyilal a hátamba…
-Mi a fészkes fenét gondoltál Eryn?! Persze, hogy nem egyedül jött! – gondoltam magamban.
De mire felocsúdok, hogy hátba lőttek, már a földön fekszem és göcsörtös ujjak fonják körbe nyakam. Próbálkozok menekülni a troll szorító fogásából, de érzem kezd elhagyni az élet. Ám az utolsó percben minden megmaradt erőmet összeszedve felizzik a kezem, a fulladás megszűnik, s egy pillanattal később már az égett hús szagát lélegzem be. Gyorsan elintézem a másik gazfickót, majd erőt veszek magamon és a falhoz sietek. A harmadik betolakodó épp a fal tetején dühöng, csapkod, tör és zúz. Mivel kezeim szinte még ki sem hűltek a legutolsó mágia után, hát röpítettem egy a falon dühöngő ocsmányság arcába egy kis tüzet. Hatásos volt, de sajnos nem volt elég ahhoz, hogy győzedelmeskedjek felette, így elővettem ismét egy erősebb varázslatot. Ezúttal hang és energia mágiát használtam és bevált, a dühöngő trollt azonnal felemésztette.
Az összecsapások után kiadom azonnali parancsba, hogy az áttört falrészt mihamarabb építsék újjá, valamint megérdeklődöm a sebesültek számát.
Nemsokkal később Booman a fősereg sebesültjeivel visszatér Bistonba. Velük az ispotályban találkozom. Thor’amért küldök egy embert, hogy amint tud térjen vissza a városba és segítse a sérültek mihamarabbi ellátását. Miután a sebeimet ellátják, levelet küldetek Tebrusba, hogy sürgősen küldjenek még embert, akikkel pótolni tudjuk a létszámot. Majd megkapom annak a 9 embernek a listáját akik alkalmasak az irattárba. Megérdeklődöm az élelmiszer és ital készletek mennyiségét. Szerencsére kelet felől folyamatosan kapjuk az utánpótlást. Szeretnék a fáradt megtört katonáknak, embereknek egy kis esti szórakozást, lakomát és némi bort, sört biztosítani ezekben a nehéz időkben.
Visszatérek a szállásomra pihenni, de nem sokkal később Booman kopogtat az ajtómon. Szeretne nekem mutatni valamit. Egy fogadóféleségbe visz ahol már nagy tömeg fogad. Megelőztek és egy komikus előadást szerveztek, hogy egy kicsit feledtessék mindenkivel ezeket a nehéz napokat. Természetesen beleegyezem és én is megnézem.
Másnap hevesen kopogtatnak. Egy fiatal tiszt áll az ajtómban, hogy szóljon a helytartó és az adjunktus vár engem odalent. Gyorsan elkészülök és már lent is vagyok. Ahogy leérek szinte azonnal észlelem, hogy remeg körülöttünk minden. Érzem, mágikus eredetű, de sajnos nem igazán tudom beazonosítani a forrást, de azt igen, hogy körülbelül 5-6 km-es körben hat. Azonnal agyalni kezdünk, talán a trollok próbálnak ismét ideteleportálni. Éppen ezért minden közelben lévő embert elküldünk a kör hatósugarából. De lehetőségként felmerül még bennünk a Babylonnál észlelt idol. Viszont elvileg az volt az utolsó ilyen szerkezet amit elpusztítottunk a barátaimmal. Ám ekkor egy öregember hangja töri meg az elmélkedést:
-„Van még egy!”
A tér alatt lappang a titok nyitja
Faggatni kezdem, mire gondol pontosan és ő elmondja: Hajdanán Biston területén varázslók küzdötten meg egy démonnal. Miután legyőzték létrehoztak egy védőhálót, hogy ez ne ismétlődhessen meg még egyszer. Ezt ő onnan tudja, hogy az apja felmenői közül valaki kútásó volt, de ő megesküdött, hogy sosem árulja el ezt a titkot. Ám mivel a jelen helyzet úgy kívánja így megosztja velünk, hogy mire is kellett egy kútásó annak idején. A három varázsló közül egy még mindig él, Mordekainen. Létrehoztak egy eszköz ami a védőhálót biztosítja és elrejtették mélyen a föld alá, a kút pedig azért kellett, mert azon keresztül lehet lejutni arra a helyre.
Tehát ebből egyenesen következik, hogy ez az eszköz okozza a remegést. Valószínűleg a trollok is tudomást szereztek a létezéséről, így most próbálhatják feltörni a védelmező rúnákat mellyel többnyire ellátják az ilyesfajta szerkezeteket.
Az öreg felajánlja, hogy elvezet engem és pár emberemet a bejáratához. Így hát 5 katonával neki is indulunk. Egy romos ház pincéjénél köszön el tőlünk az idős ember. Majd megyünk tovább egy csigalépcsőn lefelé. Egy kamrába érkezünk, ahol a falon azonnal észreveszem a faragást…rúnák! A szöveg ami a falon áll, gyakorlatilag csak leírja mi is rejlik a fal mögött. Hát kinyitjuk és láss csodát kuksötét van odabent. De ez nem akármilyen sötétség, mágia okozta, belépek és épp használnám a fénymágiát, amikor egy villanás és varázskörök jelennek meg előttem. Az eszközhöz vezető úton csapdák hadán kell majd átküzdenünk magunkat. Tanulmányaim során az arkán tanácsról is tanultunk bővebben. Vagyis valamire való csatamágusként még én is tudom, hogy mindhárom mágusnak megvolt a saját specialitása, amiben a legjobb volt. Mordekainen a térmágiában, bűbájban és illúziókeltésben jeleskedett, Az első krónikás az energia mágiához, míg harmadik társuk a nekromanciához értett a legjobban. Na de vágjunk bele!
Ahogy kinyitom a zárat, a mágikus sötétség megszűnik és egy dohos folyosón találjuk magunkat. Innen egy nagy terembe érkezünk, ahol zöld márványpadló és a falon freskók láthatóak. Ám az egyik pillanatban minden szép és új, a következőben poros, szakadt és ósdi. Időmágia! Nem tudom mit is kezdhetnék ezzel a helyzettel, így simán továbbhaladunk a szembelévő ajtó irányába. Újra egy folyosón találjuk magunkat, ám némiképp öregebbek vagyunk, ám érzem ez csak ideiglenes. Majd ezután hirtelen zuhanni kezdünk, a többiek nagyon megijednek, ám én ismervén a mágusok képességeit – meg hát számtalan hasonló szituációba keveredtem már Thor’amékkal – megnyugtatom őket ez csak illúzió! Megtöröm hát a varázslatot és mehetünk is tovább. Egy kör alakú terembe érkezünk, ahol középen egy pentagramma felizzik és egy háromfejű hydra terem előttünk. Nem volt nehéz, de nem is volt egyszerű legyőzni. Sajnos egy emberem oda, de muszáj továbbhaladnunk. Ebből a teremből egy L alakú folyosóra érkezünk. A végén fáklyafényt látunk és kántálást hallunk. Már nem vagyunk messze a céltól. Csendesen odalopózunk a kanyarhoz és bepillantunk mi is folyik odabent. Emelvényt látunk, rajta egy ládával. Két nagy troll áll előtte és egy nyüzüge kántál valamit amivel rezgést gerjeszt. De a láda még épségben. Így van időm szólítani Andrashist és rajtaütésszerűen lerohanni őket. Sikerül elektromossággal kisütnöm a kántálót. A másik kettőt pedig elintézik a többiek.
A ládához lépvén eldönthetem, hogy mit is teszek. Egy egész burkot képes vagyok felhúzni a város köré. Hát így is teszek.
7 hónapon át sikerül a várost megvédeni a védőháló segítségével. Időközben Tebrusból is megjönnek az új déli csatamágus tanács tagjai. Sikerül Babylont is visszafoglalni és Fagyhamut is levadásszák a fejvadászok és kivégzik. Újra béke honol délen.
Én visszatértem Tebrusba a többiekkel, ahol újra találkozom végre Eruval. Ám rövid ideig tartó románcunk után, hazamegyek a szigetekre. Ezek után a kalandok után végül úgy döntök, hogy eleget teszek apám kérésének és az általa kiválasztott ifjúhoz hozzámegyek. Hát így kerültem most ide ebbe a gyönyörű függőkertbe…
…amint leírtam a fenti szavakat, egy szempillantás alatt újra a folyosón találom magamat társaimmal. NE!!! Ez az egész csak illúzió volt! Hmmm… tudtak valamit ezek a mágusok, nem véletlen voltak tagjai a Nagy Arkán Tanácsnak…
Szóval ismét fáklyafény ás kántálás, csendesen lépkedünk, de sajnos egy troll fejét pillantjuk meg ahogy épp felfedezi ittlétünket. Szinte azonnal nekünk ront. Nem egy egyszerű menet, de sikerül győzedelmeskedni felette. Majd szinte azonnal sietünk, hogy megakadályozzuk a kántáló troll tervét. Ami viszont igen csak egyszerűnek bizonyult. Egy pillanat alatt végeztem vele. Ismét odalépek a ládához, ám az illúzióhoz képest kisebb mértékű védelmi burkot tudunk létrehozni, de ez is nagyon sokat segít. Tehát aktiválom a város védelmére. Találunk egy járatot, amin keresztül bejöttek a trollok. Beomlasztjuk. Ám találok egy kisebb termet is melyben találok egy állványt, s rajta egy nagy fémborítású rúnával ellátott könyvet. Mikor kinyitom látom, hogy üres csontlapokat tartalmaz. Jó lesz nekem varázskönyvnek!
Majd visszatérünk Bistonba és veszek egy forró fürdőt, mielőtt a ma esedékes gyűlésre mennék.
Hát ilyenek háború idején napjaim Magiszterként!
