Hol van a hős és a lova? A kardja, mely erőt adott? Eltűntek, mint árnyak a záporeső függönye mögött, s nyomukban nem maradt más csak üresség és kétely. Van amit a barátság, a szeretet kibír, van amiben az emberi lélek már megtörik. Megtört lelkek és megtört barátok között pedig meddig tart ki egy elf, körülvéve kétségekkel és csattogó álkapcsú ellenséggel? A történelem könyvek hasábjain megmarad…de talán máshol nem.
Résztvevők: Eryn, Alastaire, KM: Tammis
Eryn naplójából
1485. május 18.-26.
Május 18-án érkeztünk meg a Storval-lépcsőhöz. Gyakorlatilag ez a lépcső egy egybefüggő sziklafal, régi romok és szobrok alkotják. A fő hadsereg nagy része itt állomásozik. Az egész hely egy sátor tábor. Rengetegen vannak. A legtöbb sátoron az ispotályos jelzést látom. Felkeresem a tábornokot, Belliniuszt, aki egy magas, testes, szakállas ember. Jelentek neki, megejtjük a szokásos udvarias köreinket, miközben információt cserélünk egymással.
Belliniusz tábornok
A következő problémákról számol be a tábornok. Pár nappal ezelőtt Luanso városa megadta magát. Fontos volna visszaszerezni, mivel innen kaptuk volna az utánpótlást. Többen jelezték, hogy a város környékén láttak egy furcsa alakot, aki módszeresen segíti a trollokat. Fekete talárt és csuklyát visel, valamint mágiát használ. Elsősorban a főtiszteket iktatja ki. Hihetetlenül gyors. Mások csak úgy emlegetik a „Fantom”. Sajnos az őrtoronnyal is megszakadt a kapcsolat.
Így meg is kaptam a feladatom. Luanso városa felé visz utam ezúttal. Kapok magam mellé 100 főnyi szabad csapatot. 2500 íjászt, 2000 gyalogost és 600 lovas katonát az akció lebonyolításának céljából.
Amíg minden csapat felkészül, addig lepihenek, eszem és iszom, készülök fejben a feladatra. Majd felkeresem Alastairet a táborban. Rengeteg zsák közelében találom meg, igen zilált állapotban. Halottak. Megszólítom és ő ennyit mond:
– „493 hallott!” – mondja igen szemrehányóan.
Ezután igen csak morcosan és mérgesen folytatja. Jó formán a fejemre olvassa, hogy amíg én Bistonban voltam, itt leszabadult a pokol. Összesen hárman maradtak a csapatából. Mondom neki, hogy én sem a babérjaimon csücsültem! Mentegetőzni kezdek, miközben a szavaiból és a hangjából azt veszem ki megtört. Ezután úgy döntök felmentem a hadnagyi pozíciójából és elküldöm őt Bistonba. Szeretné, ha én is vele tartanék, de sajnos muszáj maradnom. Túl sok felelősség nyugszik a vállamon. NAGYON KELL A SEGÍTSÉG ÉSZAKRÓL!!!
Elindulunk Luansoba. Másnap délelőtt érjük el az útkereszteződést. Egy kisebb troll csapat táborozik itt. Szinte rögtön adom is a parancsot az íjászoknak, s már repülnek is az égő nyilak. Ami és aki nem halt bele a nyílzáporba, azt a lovasság intézi el. A kiküldött felderítők visszaérnek és jelzik, hogy a déli főútnál már egy nagyobb, akár több ezres troll csapat gyűlt össze. Pár embert itt hagyok a kereszteződésnél, egy kisebb csapatot az erdőn át kerülővel küldök a troll csapat mögé, én elindulok a déli főúthoz. Megtámadom hát az ellenséget. Az embereim kicsit megtorpannak eme rengeteg troll láttán így kicsit bátortalanabbul rohannak nekik. Így muszáj mágiahasználathoz folyamodnom illetve bevetnem a titkos fegyverem, a társamat, a barátomat Andrassist. Szólítom, s a hajtűm már fel is izzik! Lángoló kezek! Nagy nehezen, de sikerül legyőznünk őket. Miénk az út!
Elérjük a folyót, ahol egy hidat pillantunk meg. Odébb már látom a tornyot. Egy kisebb csapat troll elzárta a folyón át vezető hidat. Támadás! Rögtön egy erős hideg mágiával indítok. Andrassis segítségét is igénybe kellett vennem ismét. Nagy nehezen, de sikerül győzedelmeskednem. Sajnos szerencsétlen helyzetbe kerültünk így elvesztettem a lovasságom felét. Így sikerül megszabadítanom az őrtoronyban lévő embereket. Megtudom, hogy Luansoból egy nagyobb csapat troll vonult ki és sorakozott fel itt. Teljes harcidíszben álltak ott, ami elég érdekes, lévén, hogy trollokról van szó.
Majd hirtelen villám csap le az égből és a közelemben álló 3 segédtiszt holtan esik össze. Valamiféle zöld mágia lehetett… olyan visszamaradt energiákat érzékelek, hogy abból világossá válik nem druidával állok szemben… tündérszerű lények.
Hajnalban indulunk tovább. Megbeszéljük a csapatmozgásokat, a stratégiát. Az íjászok egy részét és a szabad csapatot az erdőn keresztül küldöm a trollok ellen. Másik csapatokat az ellenkező irányból. 8000 fegyelmezett sorokban álló tetovált troll sorakozott fel a mi 5000-es létszámunk ellen. A tetovált trollok ellen jó ha van Elune gyermekénél alkímista tűz. Sajnos nem rendelkezünk most csupán csak 10 darabbal, de a semminél ez is több.
Az embereim sorra hullanak el. Villámok csapdosnak a hadnagyaimba, romlik a csapatom morálja. Jómagam is Andrassishoz fordulok segítségért. A csuklyás alak kiszúr magának. Érzem, ahogy az elmémbe akar beférkőzni. Végig fut a hátamon a hideg is ettől. De nem sikerül neki így elkezdődik a küzdelem. Nehezen de végül sikerült felülkerekednem, ám nem rajtam múlt. Egy visszapattant varázslatba hal meg ellenfelem. Én összeesem…
A csata után
A kereszteződésnél ébredek egy ispotályban. Rengeteg a halott. Mivel sok embert vesztettünk így nem tudjuk sajnos Luansot visszafoglalni. Kénytelenek vagyunk visszavonulót fújni.
