Vannak idők, mikor emberek között számit a becsület, a jómodor és a sportszerűség. Ilyenkor kiszámitható és kezelhető minden apró összetűzés, megoldhatók a nézeteltérések… De az idők változnak. Van amikor az új generáció azt képzeli ők jobban tudják, másképpen és tisztelet nélkül cselekszenek. Ilyenkor van szükség valakire, aki emelt fővel közbelép és csirájában elfojt minden lázadást… de van, hogy a lázadás maga, olyan helyről indul, ahová kéz nem igazán ér el. Elég egy apró szikra, a tűz elszabadul, s mindent kezd beboritani a folytogató füst.
Résztvevők: Szentjánosbogár, Mesélő: Tammis
Szentjánosbogár naplójából
1485. szeptember 14-19.
1485. szeptember 14-én nagy ünnepséget tartottak a Feranova kúrián. A céhek közös hálaadása alkalmából rengeteg ital és finomság lett felszolgálva a vendégül látott céhvezetőknek. Rengeteget ittam, de főleg inkább ettem. A konyhában nagy volt a sürgés-forgás, így nem volt alkalmam beszélgetni a szakácsnővel, akitől az előző ünnepségen az ízletes, ropogós sült húst kaptam.
A rejtélyes Gorien
Mohóságomnak másnap megvolt a böjtje. Reggel óta az árnyékszéken ültem és sehogy sem tudtam felállni. A bajokat tovább tetézte Terka csípős megjegyzése a kellemetlen szagok iránt. Ez után Luji akart velem mindenáron beszélni a fejlesztési tervekkel kapcsolatban. Mikor egyedül maradtam, ismét Terka jelent meg csípős nyelvével, de hamar elzavartam. Konstantin volt a következő látogató, aki nagyon hálás volt, amiért itt lehet közöttünk. A fiú túlságosan felmagasztalta a céljaimat, de se időm, se energiám nem volt, hogy hosszabban beszélgessek vele. Elég zavaró, hogy az embert még az árnyékszéken sem hagyják békén legalább öt percig. Veshal érkezett valamilyen másik ügyben, de akkora jelentőséget tanúsítottam neki, hogy teljesen megfeledkeztem jövetele céljáról. Ez után egy idegen hang ütötte meg a fülemet odakintről. Ha jól értettem szavait, a területünk szomszédságában ütöttek tanyát és igényt tartanak a Zöld Lámpásra is. Bár hangoztatta, hogy ők csak egyszerű hívők és a szándékai békések, felhívta figyelmemet szándékaik komolyságára. Robbanó rúnákat helyezett el a pottyantós falainak négy sarkában, ezen kívül nyomásérzékelőket telepített az ülőlapra és az ajtót is megpiszkálta. A burkolt fenyegetés után sietősen távozott. A legnagyobb pofátlanság amit megengedhettek maguknak velem szemben. Victorért kiáltottam és máris azt terveztem, hogyan fogom ezt a férfit megalázni és megölni. A hangos üvöltésemre Veshal, Damal, Keva és Gendrel érkezett. Hamarosan Konstantin egészítette ki a társaságot, miután elmondtam, hogy valami vallási csoport felel ezért. Veshal és Gendrel lassan szétszedték a pottyantós falait, Konstantin pedig megvizsgálta a rúnákat. Mivel nem láttak más módot a kiszabadításomra, ketten megfogtak és lerántottak a budiról még a robbanás előtt. A robbanás, ami végül nem következett be. Kiderült, hogy a nyomásérzékelő nem volt beélesítve, így a robbanó rúnák nem jelentettek tényleges veszélyt. Ez valahogy még jobban feldühített, főleg, hogy letolt nadrággal feküdtem a fűben megalázva az embereim előtt. Rögtön utasításokat adtam a felelősök felkutatására. Miután valamennyire rendbe szedtem magam, beléptem az épületbe, ahol Victor egy asszonnyal tárgyalt valamiről. Nagyon gyorsan ki lettem tessékelve a helységből, bár én ennek nem láttam okát.
Míg italt töltöttem magamnak, egy alázatos természetű férfi jelent meg vastag iratokat tartalmazó táskával a hóna alatt. Gorien néven mutatkozott be, majd tájékoztatott, hogy értékfelmérést végez, arról, hogy az Atya mire fordítja a város pénzét. A férfit Lujira bíztam és figyelmeztettem, hogy ez most nagyon hivatalos. Miután a férfi elment, Luji tudatta velem, hogy nincs miért aggódni, Gorien nem az Atyát ellenőrzi, hanem azt, hogy a pénzt biztosan szabályosan a fejlesztésekre használjuk fel. A megbeszélés után felnyergeltem az egyik lovat és kiügettem a tanyára. Bár az idő megfelelő volt a lovagláshoz, nem ez volt látogatásom fő oka. Victor a megbeszélés után azonnal kisétált, mert valami rendellenességet észleltek a megfigyelőim.
Mikor én is kiértem, megkötöttem a lovat és Victor keresésére indultam a kukoricásban. Most először találkoztam Terka háziállatával. A kutya csapzott, veszedelmes jószág volt, a méretei alapján pedig borjúnak is elment volna. A kutya elég barátságtalanul viseltetett velem szemben, de Terka megnyugtatta az állatot. Örülök, hogy állandó védelem van a földemen, de az már kevésbé örömteli, hogy a kutya nem tudja ki barát és ki ellenség. Talán hiba volt, hogy hagytam Terkának emberhússal etetni ezt a dögöt.
A kukoricásban Victor már várt rám. Tudatta velem, hogy a termés jó részét ellopták, könnyen lehet, hogy a tettesek azok voltak, akik megzavarták az árnyékszéken töltött kényszerpihenőmet. Victor azt is elmondta, hogy az asszony akivel tárgyalt, ezer aranyat ajánlott fel számunkra, ha megtisztítjuk a háza környékét néhány kellemetlenkedő alaktól. Az aranyon kívül heti rendszerességgel hajlandó támogatni minket egy jelképes összeggel. A pénz sosem jön rosszul, ezért utasítottam Victort, hogy szervezzen össze egy kis csapatot és kezdjenek takarítani az asszony által megjelölt kocsmákban.
Miután visszatértem a Zöld Lámpásba, ettem valamit, aztán nekiláttam a munkának. Míg Victorék az ivókat járták, addig én a szikrafű árusokat és a tolvajokat próbáltam felhajtani. Az árusokat nem volt nehéz megtalálni. Ez elsőt finom modorommal és meggyőzőkészségemmel rávettem, hogy tűnjön el a városból örökre. A második már keményebb dió volt, nem volt elég megvillantani a kardom előtte. Mivel nem hajlott a szép szóra, kénytelen voltam végezni vele. Átvágott torokkal és kilógó belekkel terült el a földön. A vele társalgó tolvaj hasonló véget ért. A harmadik árust meg sem próbáltam meggyőzni a távozásról, kivéreztettem, akár egy leszúrt disznót.
A Zöld Lámpásba visszatérve kiderült, hogy a reggeli látogatóim Hextor egy elkorcsosult aspektusát imádják és egy használaton kívüli fűrészmalomban húzták meg magukat a város szélén. Beret százados szerint embereket áldoznak istenüknek. A százados felhívta figyelmemet, hogy nincs elég szabad embere a szekta felszámolására, így rám bízza az ügyet. Cserébe hajlandó néhány elfogott kurtizánt átadni Lujinak, hogy eztán nálunk dolgozzanak.
Az estét meditációval töltöttem, majd hajnalban rajtaütöttünk a fűrészmalmon. Victor összeállított egy kisebb csapatot, bár tudomásunk szerint legalább 40 szektatag rejtőzött abban a fűrészmalomban. Féltem, hogy kevesen leszünk ehhez a feladathoz, de bíztam Victorban, így maradt a kis csapat. Jómagam Konstantinnal törtem be a hátsó ajtón, míg Victor és Terka a főbejáratnál foglalt helyet. Pesrick és Keva a falon át érkezett éppen a szertartás kellős közepén. A főpap, aki látogatást tett nálam reggel, most áldozati húst osztott szét akolitái között. A véres csatában az akoliták nem tudtak kellő ellenállást kifejteni, a szekta fele inkább elmenekült a harc elől. A fűrészmalmot felgyújtottam, Konstantin pedig úgy meredt a tűzbe, mint mikor engem kerítenek a lángok hatalmukba.
Másnap tovább folytatódott az új terület kipucolása. Egy tolvajt vettem üldözőbe, aki ügyesen menekült, de sehogy sem tudott lerázni. Egy pincébe vezetett, ahol a társai már vártak rám. Az összecsapás végén egyetlen túlélő maradt, őt az egyik oszlophoz kötöztem, majd vártam, hogy visszanyerje az eszméletét. A várakozás közben jobban szemügyre vettem a pincét, majd felmentem az épület belsejébe vezető lépcsőn. A pult mögött számtalan fegyver volt felhalmozva, a rám rontó tolvajok pedig visszakergettek a pincébe. A fordulóban lévő szűk helyen felmásztam a falon és kitámasztottam magam az ajtó fölött.
A lerohanó hat tolvajból egy holtan zuhant le a lépcsőn, ahogy levágtam. A küzdelem igen rosszul alakult, mikor elestem és földre kerültem. Csoda, hogy végül élve kerültem ki a küzdelemből. A halottak gyűrűjében végül a megkötözött tolvaj is magához tért, de egy kulacs vízzel még rá kellett segítenem. Mivel nem sikerült semmi használható információt kiszednem belőle, elhallgattattam örökre. Mikor ismételten felmentem a lépcsőn, még mindig találtam néhány kellemetlenkedő fickót, akik elreteszelték a kijáratot. Mivel gyorsan le akartam zárni a dolgot, a pult mögül szétlocsoltam az alkoholt és tüzet gyújtottam.
Mikor kimásztam a pinceablakon, az ivó már rendesen lángolt. A tűz oltására érkezőket sikerült megkésleltetnem, így senki sem jutott ki élve. Sajnos néhány ártatlan ember is az épületben rekedt, de ez már nem az én problémám. Ha ezt a mesterem megtudná, nagyon mérges volna rám.
Délután a fiúk kártyázással töltötték az időt, Josher megkért, hogy csatlakozzam hozzájuk. Kivételesen most nem a cinkelt lapokkal játszottunk. Gorien egy utolsó látogatást tett nálunk, de mikor Beret százados belépett, zavartan távozott. Gyanús lett az értékfelmérő viselkedése, így kérdőre vontam a századost. Kiderült, hogy Gorien a Magitórium megbízásából járt el és most jelentős mennyiségű céhes információhoz jutott hozzá, ami terhelő az Atyára nézve. Bár azonnal utána eredtünk, elvesztettük a nyomát. Másfél napba telt, míg Josher végül Gorien nyomára bukkant. Nem sok időnk maradt, ugyanis Gorien már a tanácsőrök kíséretében visszafelé tartott a Magitóriumba. Mivel a tervem nem nyerte el senki tetszését, Terka állt elő új ötlettel.
Terka
Nem tudom, hogy mennyire örüljek annak, hogy ez a veszélyes lány elkezdte használni a fejét. Mivel Gorien már mindegyikünkkel találkozott, kivéve a tanyán őrködő Hannát, ezért neki kellett betöltenie a csali szerepét. Brent végül megnyugtatott, hogy vigyázni fog a lányra. A százados néhány nehéz számszeríjat adott át robbanó nyílvesszőkkel, majd sok szerencsét kívánt. Aggódtam Hanna épségért, főleg Brent meséi alapján. Azt hallotta, hogy a tanácsőrök mind mágusok és az arcuk azért nem látszik a sisak alatt, hogy senki se tudja meg, hogy mind klónok. Remélem, hogy ez tényleg csak mese.
Konstantinnal és Terkával elfoglaltam a helyemet egy épület állványzatán, Hanna pedig az utcán várakozott. Brent azt ígérte, hogy odalentről vigyázni fog a félelfre, mégis aggódtam. Hamarosan megjelent a ló nélküli hintó és a mellette vonuló tanácsőrök oszlopa. Hanna megadta a jelet és megkezdődött a támadás. Mikor Gorien elhagyta a hintót, darabokra robbantottam azt. Terka és Konstantin megindult a menekülő Gorien után, majd én is követtem őket. Mikor utolértem a menekülőt, ledöntöttem az egyik épületet, ezzel elvágtam az értékfelmérő útját. Terka és Konstantin leereszkedett a sikátorba, míg én a visszautat is elvágtam egy újabb épület felrobbantásával. A kiélesedett küzdelemben végül sikerült lefegyvereznünk Gorient, majd Terka és Konstantin közösen látott hozzá a vallatásának. Miután megtudtuk a megbízok névsorát, Gorient élve elégettük.
Terka és Konstantin furcsa módon örömét lelte tűzhalálában. A tőlünk kiszivárgott dokumentumokat elégettük Goriennel együtt, a többit magamhoz vettem a biztonság kedvéért. Gorien megbízói között volt Fueran főmagiszter, Pildon, Garitt, Loeris magiszterek és Herbert tanácsnok. Bár jó lett volna az információkkal az Atya kegyébe férkőzni, félő volt, hogy a tőlünk kiszivárgott információk miatt az ellenkező hatást váltottuk volna ki. Azt hiszem jobb lesz kipihennem magam, a magiszterekkel pedig majd később foglalkozni.
