Tebrus éber őrzője sosem pihenhet. Ezúttal egy olyan eset kerül elé, amely szomorú végeredménye ellenére, bántóan komikussá fajul, ahogy hősünk pengeéles elméjén tisztára csillan a tragédia minden részlete. S világossá válik az is, hogy a bárdolatlan város lakói közül a legfényesebb gondolkodó elme nem más, mint önmaga.
Résztvevők: Terkios, Melélő: Mateys
A kalandhoz inspirációt nyújtott a Thor-hid rejtélye cimű Sherlock Holmes film
Terkios naplójából
1485. augusztus 13.
Az utóbbi időkben igen sok alkalommal kellett meglátogatnia az orvosnak, azt hiszem sikerült összeszednem valamit. Tegnap már azt mondta, kimehetek az utcára is, én pedig ennek szívből örültem. Ezen a forró éjjelen az egyik kis étterem elé kihelyezett asztalok egyikén foglaltam helyet, s mint ki rég nem mozdult ki, igyekeztem jól érezni magam.
Sajnálatos módon azonban ez nem sikerült maradéktalanul, az enapi újságok cikkei eléggé elvették a kedvemet. Túl sok semmitmondó hír van mindig a lapokban, vagy ha valami értelmes írással találkozni, biztosan a délen folyó háborúról szól. Sajnálom az ottani helyzetet és megértem, hogy a tájékoztatás is fontos, de könyörgöm… Úgy beállítani őket, mintha már halottak lennének, azért az túlzás.
Az estémet egy kisebb járőrcsapat érkezése tette még rosszabbá. Ott helyben, minden átlag polgári vendég előtt közölték, hogy helyszínelésre kellene vonulnom, az ő kíséretükben, mert találtak egy holtestet. Azt hiszem jelezni fogom a parancsnokságon, hogy nem ártana a tisztek képzésébe beleiktatni a tapintat és illem fogalmait. Mivel nem tehettem mást, gyorsan fizettem, majd a városőrökkel elsiettem.
A Shuor-hídhoz mentünk, amely egy kisebb patakon ível át, a polgári negyedben, a Leleki sétány részeként. Egy erre járó kocsis vette észre a halott lányt, és jelezte azonnal a legközelebbi városőrnek. A helyszínt biztosító strázsamester előadta a vizsgálatok eredményeit, amiket a kiérkezésemig sikerült összeszedniük. Természetesen gratuláltam nekik, az alapos munkához, amivel sikerült nem felfedezniük, hogy a lány nem 17, hanem 21 éves volt, a híd bal oldalán feküdt, enyhén ferde pózban a hátán, ami arra utal, hogy szemből végeztek vele, nem pedig megcsúszott és beverte a fejét, majd valaki megerőszakolta. A híd peremén lévő furcsa kopások, a macskakövön lévő karcolás, a lányt ért seb, valamint a halálának egyéb körülményeit már meg sem említettem, mikor kifejtettem kontár hozzáállásuk eredményeképpen bennem felmerült idegességem okát. Komolyan mondom, nem is értem, hogy engedhetnek ki ilyen tanulatlan barmokat, az utcára, ennyi sütnivalóval… Mindegy.
Miután némiképp lehiggadtam, magam is kikérdeztem a kocsist, és azt a fiatal párt is, akik a közelben sétáltak hazafelé. Ennél többet ma este már nem tehettem, holnap amúgy is zsúfolt lesz a programom, a testvérem egy új szabású ruhakollekciót készített és megkért, hogy teszteljem le őket, valamint Lady Marlena is a maga bájos és szerethető modorával megdorgált, amiért nem mentem el múlt héten az előadására, és a lelkemre kötötte, hogy a holnapin legyek ott. Az irodalmi estet már meg sem említem, kezdem lassan úgy érezni, mintha elhagyna az idő, és kortársnak nevezek olyan szerzeményeket, amiket mások ódivatúnak titulálnak. Nincs mit tenni, zsúfolt nap lesz, de ma be kell fejeznem.
Másnap a koradélutáni órákban kerestem fel ismét a hidat. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan sérülhetett meg azon az egy ponton a híd. Legalábbis azt hittem tegnap, ám ma már észrevettem, hogy a túloldalt szintén valami nem a megszokott. Ahogy a megszerzett információk alapján elméláztam a dolgon, nem vettem észre, hogy néhány városőr, az áldozat hozzátartozói, barátok jöttek ki, hogy mécsest és virágkoszorút helyezzenek a hídra. Nem zavartattam magam, utasítottam a városőröket, hogy zárják le a híd két oldalát, senkit ne engedjenek le a hídról, a társaságból. A lány édesapja kikelt magából és magyarázatot követelt, mire készséggel, egyszerűen és határozottan csak annyit feleltem, hogy a lánya öngyilkos lett. Erre senki sem számított, mindenki meg volt rökönyödve.
Mikor felelősségre vontak, hogyan mondhatok ilyet mégis, kifejtettem a dolgot, a lehető legegyszerűbben, hogy még ők is megérthessék. Lefeküdtem arra a helyre, ahol a lányt találtam tegnap és megjegyeztem, hogy innét pontosan rálátni a híd mindkét korlátjára. Tehát, a távolabbi korláton lévő sérülést egy kenderkötél gyors súrlódása okozta, erről árulkodik az a néhány szövetdarab, és a sok veréb, akik az éjszaka óta itt repdesnek nagyobb tömegben. Mivel kötél volt, kellene lennie maradványnak, ami nincs, mivel egy 14 kilogrammnyi súly lehetett rajta, ami most a patak meder alján lehet, erről árulkodik a déltájban, egy pontban erősen csillogó víz. Továbbá, a híd közelebbi oldalán lévő sérülést egyértelműen egy gellert kapott számszeríjvessző okozta, ami a híd oldalán megpattant, tüdőn lőve evvel az áldozatot, aki így megfulladás előtt elvérzett. A számszeríjat a súly lezuhanása élesítette, ami aztán szintén a vízbe esett. Azaz hogy majdnem, mert a vasalat eltört, egy darabja felszántotta a macskakövet, és arrébb repült, még jelenleg is a földön hever, és ezt készséggel meg is mutattam. És mindezt miért? Egyszerű, a nagybátyja kovács, tőle hozta el a patkókat és vasat, amit egy zsákba téve kikötözött a hídhoz. A fém árú eltűnését már tegnap bejelentette a mester, így ez az állítás is igaz. Az édesapa műszaki tudományokat tanít az Akadémián, innen a szerkezet ismerete, viszont mivel a csomókötés nem éppen az erőssége volt, így a számszeríjat nem rögzítette megfelelően, ami a nagy súly miatt elmozdult.
A tátott szájú és hitetlenkedő hallgatóság kedvéért azt is szájbarágósan elmagyaráztam, hogy amennyiben a nyílvessző nem mozdul el, az a lány combjába fúródott volna bele, ami nem ölte volna meg, csak kellemetlen kínt és fájdalmat okozott volna. És mégis mi volt az indíték? Hát a szerelem… nem egyértelmű? A lány barátja orvosnak tanul, csak kevés az önbizalma. Tegnapi nap folyamán kapott egy levelet az áldozattól, hogy legyen ott a hídnál este, hogy találkozhassanak. Avval hogy megsebesíti magát és ellátatja a sérülést a fiú önbecsülésén kívánt segíteni. A hiba viszont az volt, hogy a fiatalúr inkább elment meginni egy italt az egyik barátjával és más úton ment haza.
Hallgatóságom el volt hűlve. Nem voltam büszke magamra, szánakozva tekintettem szét, hogy a helyszínen vizsgálódó városőrök, a hozzátartozók hogy nem voltak képesek erre rájönni. Egyértelmű volt, nem? Ez a megoldás!
Hazatessékeltem őket, az orvos csemetét azonban bekísértettem egy cellába, bűnrészesség miatt. Fiatalság, bolondság, nem pedig esztelenség és hülyeség. Nem értem a mai fiatalokat. Mire gondolataim végére jutottam, rájöttem, már mindjárt naplemente. Negyed órám volt, egy 7 kilométeres távra, vagy nem győzhettem volna esdekelni Lady Marlena bocsánatáért, hogy megint nem mentem el az előadására… Fiatalság, bolondság.
