Mikor azt várod rossz fog történni, az úgy is lesz. A három jóbarát folytatja útját, új célokkal immár Tebrusz felé. Váratlan közjáték folytán kerülő úton kell tovább haladniuk, ráadásul egy idegen férfi társaságában, aki eléggé titkolózó. Utazás az ismeretlen vadonban, ismeretlen ellenséggel körülvéve, ismeretlen társsal.
Résztvevők: Thor’am, Eru, Eryn, Siran; Mesélő: Pityesz
Eru naplójából
1484 Május 26-június 4
Térkapun át
Ideje elindulni El-Khesrenből, hogy végre elérjük Tebrust. Így is sokat időztünk már ezen a helyen, végtére is a semmiért. Számomra semmiért. Néha-néha nekem nyűg ezen sok útitárs jelenléte. Thor’am viszont napról napra szimpatikusabb, lehet tetszem neki?! Remélem nem!
Feltűnően követett egy lány minket, Vinnie a neve, egy bizonyos Freyrgyermeke a Thür törzsből. Ha ő mondja…! Védelmet kért, csekély honorárium fejében. Többiek szerint gyorsabb lenne Térkapun keresztül Tebrus közelébe érkezni, de ááá, arkánikus mágia, brrrr… kölcsön venni jó, de ez a portáció nem épp bizalom gerjesztő!
Bevásárlás, a kapu előtti rövid várakozás után, átléptünk az építményen. Nem volt kellemes, még nem fulladtam bele örvénybe, de hasonló lehet. Láss csodát, a világ másik végére pottyantunk, Tebrus sehol, csak valami Phersus nevű falu, közel 100 fős népességgel, egyszerű élőlények. Legalább nem kérdeznek sokat! Mellénk szegődött egy szerzet, nem túl közlékeny, nem faggatózik. Kedvelem! A neve Siran, ő sem épp erre a helyre kívánkozott. Átnéztük a “várost”, hogy valamivel többet megtudjunk a hollétünkről. Fogadós, csekély értelmű, de készséges tag, elmondta hol és merre vagyunk.
Erdő vagy sivatag. Útvonalak, amik közül lehetett választani. Erdő valahogy nagyobb melegséggel öntötte el szívemet. Korai volt a vígasságom, majdnem a karjaiba estem öt hatalmas trollnak. Thor’am segített ki… akkor konkrétan éreztem a rokonszenvét! Csak nem…?!
Az ismeretlen erdő
Nagyon lassú, párás nehéz levegővel kísért utunk volt. Furcsa, az erdőben honos fajjal találkoztunk, hüllő külsejű alakok, Enkulusca volt a vezetőjük. Meggyógyítottak minket, mi meg tovább mentünk. Napról napra jobb lett a levegő, gyorsabb iramban tudtunk haladni. Romos ház, sötétedik. Menjünk innen, nem jó itt… Ez volt a gondolatom, de ellenkezőleg kényszerültünk cselekedni. Egy éjszakás ádáz harc vette kezdetét, élőholt sereggel szemben. Tenger nagy ránktörő vérszomjas had, a házat magunkra égettük, hogy győzedelmeskedjünk.
Holtak ostroma
Még egy rom, díszes, templomszerű, bementünk, mint az útjára terelt birkák, ismét a farkas szájába kötöttünk ki.
Beléptünk a veszedelembe, rejtvények, társaim emlékei, nem volt kellemes, mások is beleláttak az én viszontagságaimba. Társunk, Siran meg ellenünk fordult, csendes kém, sunyi alak, de kevesebbet tudott, mint vártunk. Utunk leghasználhatóbb tárgya, egy csuklópánt, teleportálásra képes, és egy gyűrű, minek erejét nem érzem, nem tudom miféle.
