Hreeyn földjén nagy hagyománya van az év utolsó napjának a megünneplésére. Az ünnep viszont nem csak arra az egy napra szól, egy olyan többnapos program része, melynek a tetőpontja az év utolsó napja, vagy ahogyan Hreeynen nevezik, a Változás napja.
Eredetileg egy ókori, emberi néphagyományból származik. Akkoriban kezdett beférkőzni a mindennapokba és az emberek köztudatába a vallás fogalma és az istenek létezése, de még nagyon nagy létszámban voltak olyanok akik a régi sámáni hit szerint éltek. Ezek az emberek dilemmában voltak, nem volt ellenük az istenben hinni, viszont a világot átszövő és mindenütt jelenlévő szellemeket sem akarták elhagyni, vagy magukra haragítani. Több bölcs összeült, megvitatni, hogyan lehetne békésen tisztelni az isteneket, és hogy ne haragítsák magukra a természet szellemeit. A végeredmény, egy kisebb rituálé lett, ahol két héten át különböző “próbákat” tettek az emberek, hogy majd az istenek láthassák, ők alkalmasak arra, hogy kövessék új pártfogóikat. Mindeközben, a két hét alatt maszkokat és szertartáshoz illő kencéket készítettek, majd a második hét utolsó éjszakáján, magukra öltötték ezeket, hogy kiérdemeljék a szellemek jóindulatát, vagy éppen elzavarják a gonosz szellemeket. Állítólag véletlen egybeesés, másik szerint ez is magának a rítusnak a része, hogy a maszkos éjszaka, az év utolsó éjjelére esett.
A Változás napja, az idők alatt levetkőzte a vallásos mivoltát, és a legtöbb faj átvette ezt a szokást. Manapság a december utolsó két hetében városban, faluban, és minden nagyobb közösségben közös mulatságokat, versenyeket tartanak, különlegességeket sütnek vagy főznek. Az ünnepség sorozat utolsó éjjelén pedig táncos mulatsággal búcsúznak el az elmúlt évtől és köszöntik az újat. Leginkább városokban maradt meg a maszkabál szokása, mikor is teljesen, vagy részlegesen takaró maszkot viselnek az utcabálokon és a szórakozóhelyeken.
Ez a fajta néphagyomány évről évre nagy létszámban vonzza a népeket a városokba, hogy egy ilyen ünnepi mulatságon részt vehessenek. A változás napja tehát már régen nem arról szól, hogy két hitvilágot hogyan mossanak egybe, hanem arról, hogy mindenki egy közös szórakozásban búcsúzzon az elmúlt évtől és reményekkel telve várja, mit is hoz majd a a jövő.
