Ha nincs ami megvigasztal, szomorú maradsz. Ha nincs cél, amiért küzdesz, már vesztettél. Ha nincs már hited, elvesztetted a reményt. Akkor hát mi az ami marad? A bizalom… de ha megkérdőjeleződik, készülj fel, hogy el fogsz vesziteni mindent. Vagy mégsem?
Résztvevők: Eryn, Alastaire, Mesélő: Tammis
Eryn naplójából
1485. szeptember 14.-szeptember 29.
Bistonban a nyolc fős leshroui vezérkarral együtt tárgyalásokat folytatunk a továbbiakról. A korábban említett 1-2 hónap 3 hetet csúszik.
Gondterhelt tárgyalások
12-13 ezer fős sereg jönne segíteni. Megbeszéljük, hogy miképpen tudnának eljönni Leshrouból a völgy felé, a Storval-lépcsőtől jönnének. De figyelni kell, mert leeshet a hó. A vezérkarból átnyújtanak egy pergament, melyben szörnyű rémtörténeteket olvasok. A tárgyalások után mindenki távozik a saját szállására. Mivel engem még vár a sok papírmunka, nem lesz túl pihentető. A vàrosban mindenki azt pletykálja, hogy Leshrou valódi célja minket lerohanni, nem megvédeni.
Másnap reggel jelentést kapok. 3 troll bejutott Biston falai mögé, de szerencsére, màr ha annak lehet nevezni, csak sérültek vannak.A nap többi részében intézem a szokásos teendőimet.
Másnap Alastaire kopogtat az ajtómon. Nagyon morcosan fest. Ő lett kinevezve a cenzúra csoport vezetésére. Figyelmeztet, hogy nem árt óvatosnak lennünk a pletykák végett. Valamiért nekem is az a megérzésem, hogy van némi igazság mögöttük, de amíg tényekkel nincs alátámasztva, addig nem tehetünk semmit.
Majd Booman is felkeres és elmondja mi a leshroui vezérkar igénye (élelmiszer stb.). Elhív vacsorázni, hát elmegyek vele. Az utcán fél füllel hallom ahogy a civilek sustorognak egymásnak, pletykálnak.
Másnap hajnalhoz képest egész tömegek vannak az utcán. Sietek a fogadóhoz, ahol a vezérkar szállása is van. Mikor odaérek, látom a katonàkat amint gyűrűben körbeállják az épületet. Odabent csak a bistoni vezetést találom. Az árnyékszéken viszont nem várt látvány fogad. Az egyik leshroui hadnagy torkát átmetszették. Hajnalban találta meg a fogadós a holttestet. A halott hadnagy szobatársa azt mondja éjfél után nem sokkal ment a dolgára. Miután kikérdeztem az illetőt, megvizsgálom az elhunyt testét. Kék és zöld foltokat fedezek fel, valószínűleg lefogtàk. 1 vagy 2 ember támadhatott rá. Éles és vastag fegyverrel metszették át a torkát. A szobáját átkutatva nem találok semmit. Booman később felkeres, hogy a testet az átköltöztetett ispotályban helyezték el. Azonban szeretné ha óvintézkedésből megkettőzném ott az őrséget.
Mikor Konrádot, a mellém kirendelt öreg asszisztensemet kérdezem mi a véleménye. Szerinte több ember tehette és kizárt dolog, hogy csak civilek lettek volna.
2 nappal később küldetnek értem, hogy a szigorúan őrzött holttest eltűnt. Vespar, a leshroui vezetés paarancsnoka őrjöng és statáriumot akar, szabad kezet. Nem adom meg neki, csak részben. Közölnie kell az intézkedéseit és előttük nekem is rá kell bólintanom.
Ahogy telnek a napok, Vesparék miatt nő a panaszok száma.
Az ellenség továbbra is mozgolódik
Újabb pár nap múlva kapok tőle egy iromànyt, melyben 15 ember neve szerepel, akiknek köze lehetett a bűncselekményhez. Máglyahalált akar nekik. Aznap este gyűlést tartunk a kihallgatások után. A polgàrmester nem jött el, s állítólag 4 órája nem látták. A tanuvallomások alapján olyan mintha az egészet egy szekta csinálta volna.
Majd jön a hír, hogy holtan találták a polgármestert. Felakasztották, az ajtó pedig belülről lett bezárva. A mellénye zsebében egy összegyűrt papírt, egy búcsúlevelet találunk. Elvesztette minden hitét és reményét. Bevallja benne, hogy ő állt az egész merénylet mögött. Mindezt azért mert jobban félt a külhoniaktól mint a trolloktól. Az utolsó kérése, hogy nem szeretné ha a cinkostársai ilyen helyen élnének tovább ahol idegenek irányítanak.
Vesparék belemennek abba amit a tettestársaknak szabok ki büntetésül.
Ideiglenesen pedig Booman lesz Biston polgármestere.
