Az alant írt szöveg, a feltüntetett szerző tulajdonát, képezi. Saját beleegyezésével került publikálásra a blog felületén, minden más jellegű felhasználása, máshol való publikálása, idézése a személyes tudta, illetve beleegyezése nélkül szerzői jogot sért.
Megjegyzés: Ezt a dalt, egy ifjú vándordalnok vetette papírra, egy átitalozott éjszaka után. Művével le kívánja róni tiszteletét a városállam hősei, a városőrség felé.
Éjféli őrjárat
Macskakövek közt a gyík siet futva,
Alszik már a tebrusi utca
Gazdag, szegény saját ágyában
Koldus az utcán, saját vackában
Zárva az üzlet, csak a templomban ég világ
Vasaltcsizma hangja veri fel a tebrusi utcát
Mindenki alszik, csak az éjjeliőr nem
Bár lába fáradt, nem pihenhet…még nem.
Monoton ütemben rója megszokott körét
Az esti szél erősen csípi is a bőrét
Nézi fent, a háztetők felett a holdat
S a sok csillagot, mint égi hadat
Kik gyülekeznek, mint féreg körül a harcsák
Hogy majd a napot visszatartsák
Messze van az még, az őr is tud róla
kettő, három, legalább négy fertály óra.
Amott a kaszárnyából bús ének hallik
Az utcán egy gyors árny tova siklik
Tiszteletes az a Pelor templomból
A kaszárnyához siet, közben imát mormol
Sír az éneke a megfáradt rabnak,
Akasztani fogják, reggeli a varjaknak
Énekel arról mit tett, s halála milyen legyen
Nem bűnös ő, csak rosszkor volt rossz helyen.
Bíbor színben játszik az égnek szegélye
Az éjszakának már nem sok az esélye
Az őr meg-megáll feltekint, s legyint
Halk sóhaj hagyja el ajkait megint
Szeme hunyorít, s kissé meg ríkad
Érzi már ő is, hogy idő van, s pírkad
Kihűlt testet ringat a hajnali szél
Az éjjeli őr pedig végre nyugodni tér.
