Pelor a Nap isten, az első emberi istenség, aki Hreeyn földjére lépett a Második Manifesztátum idején, az akkorhatalmon lévő sámánkirályok hívására.
Pelort többnyire leegyszerűsített, kör alakú stilizált napszimbólummal jelképezik követői, ám fontosabb szertartásokon, és a nagyobb városok templomaiban megtalálhatóak a “Nap Arca” néven ismeretes idős ember arcát stilizáló jelképek, melyeken kócos hosszú haját a nap sugaraihoz hasonlíthatjuk. Ezt a jelképet manapság már szinte csak temetések idején használják, mint halotti maszk, az elhunyt számára.
Az első emberistenként, hozzá kötik a nyarat, mezőgazdaságot, a családot valamint magát az életet. Ezen aspektusait ábrázolva számszerint hat szent könyv ismeretes Pelor egyházában, melyek közül kettő csak a beavatottak szemének láthatóak, egy pedig tiltott olvasmány mindenki számára. Mondják, állítólag olyan rég elfeledett történeteket mesél el, amelyekből egészen más szemszögből tekintenének a kegyes Napistenre.
Pelor vallása talán a legelterjedtebb egész Hreeynen. Minden területen rálelhetünk követőikre a kicsiny falvaktól kezdve a nyüzsgő metropoliszokig. Az adott régió határozza meg templomait, de többségében mind nagy, robusztus építmények, hogy megóvhassanak bárkit aki a falak közt keres menedéket. A termékenyebb vidékeken apátságokat is találhatunk, ahol a jámbor papok szőlő termesztéssel, bor készítéssel, méhészettel és nem utolsó sorban oktatással és gyógyítással foglalkoznak. A kevéssé kormányozott területeken, a szabad földeken rálelhetünk templomerődökre, ezeket pelor harcias követői lakják és fegyverükkel óvják és védik a rendet, e mellett azonban ők is önellátóak.
Pelorita vallás elsősorban a közösségen alapul. Az egyéni sikerek és tehetség segítségével másoknak és társainknak javára legyünk és az ő sikereikből mi is részesülhetünk. Ez az, amitől az egyén több lesz, hogy a többséget szolgálja saját céljai előtt. Az egyház egységes, három szintre tagolódik, úgy mint megvilágosultak, beavatottak és az úgynevezett szoliták. A megvilágosultak azok, akik még hivatalosan nem papok, vagy ministránsok, szerzetesek, apródok. Ők még tulajdonképpen tanulnak, igyekeznek magukévá tenni pelor tanait és a közjóért dolgoznak. A beavatottak ezzel szemben, akiket vagy felkentek papnak, vagy felszentelték őket paplovagnak. Ők alkotják a gerincét az egyháznak, ők tesznek mindent, mit az egyház megkövetel. Közöttük nincsenek rangok, mindenki egyenlőnek számít. Talán a hierarchia esetleg a paplovagi rendek között alapult ki, harcok esetére. A szoliták képezik a tényleges egyházfői tisztségeket. A főpapok régiónként gyakorolják a hatalmukat, államonként, vagy városállamonként azonban a püspök bír hatalommal. Általában azokban a városokban tisztségviselőként is szerepet játszanak, ahol pelor egyháza kiemelt pozícióban van. Az egyház élén végül a püspöki tanács áll, kik négy hetente ülnek össze tanácskozni, mindig más vidéket tisztelve meg látogatásukkal.
Pelor egyházának nincsenek kifejezett ünnepnajai. Az évszázadok alatt azonban a népszokások és egyébb hozott tiszteletadási ünnepségek miatt a nyárközép idején, mikor a nappalok hosszabbak mint az éjszakák, hálát adnak az elmúlt évért, megköszönik a termést, amit majd ősszel betakaríthatnak, valamint a családért és barátokért is halát adnak egy nagyobb ünnepség keretében. A mulatság vidékenként változik de a lényege és mondanivalója mindenhol ugyanaz. Ezt az ünnepséget, mulatozást más fajok képviselői is átvették az idők során így kialakult lassan egy közös szokás, mely különleges módon közelebb hozza egymáshoz Hreeyn valamennyi lakóját, evvel erősítve, még akaratlanul is mindazt, mit a napisten képvisel.
