1. Fejezet – A völgy
A Nagy Völgy mindig is lakott volt. Hol kisebb, hol nagyobb államalakulatok, vagy csak apró városállamok, de mindig volt olyan, aki otthonaként tekintett rá. Talán Hreeyn egyik legrégebben lakott vidéke, ahol a zivataros eonok alatt milliónyian fordultak meg és próbáltak megmaradni, a Völgyválasztó és az Északi-hegylánc által dél és észak felől közrefogott, illetve kelet felől a Végtelen dűnék, nyugatról pedig Mély Vadon és az óceánnal határol vidéken.
2. Fejezet – Történelmi kötődések
A völgy túlnyomórészt hajdanán mocsár volt. Kevés lakhatónak nevezhető kis szárazulat volt rajta, amiken a hajdani első civilizáció megszületett. A völgy akkoriban a gyíknépeknek szolgált otthonul és csatatérül a háborúikban. Aztán ahogy nőtt a népesség, úgy szorultak ki a mocsaras vidékről is.
Későbbi népek, kik megpróbáltak megélni errefelé, ők kezdték lecsapolni a mocsarat, újabb élőhelyeket teremtve maguknak. Az elf Nagy Napbirodalomnem terjedt ki idáig, de voltak kisebb településeik a Völgyválasztó északi felén. Így a völgyet sokáig csak primitív népcsoportok uralták, az elfek épphogy a szélén éltek. A helyzet a Második Varázsháborúban változott meg, az elfek elhagyták a területet, a völgyet pedig birtokba vették az ide érkező emberek. Sokáig nomád életmód volt jellemző rájuk, míg végre sikerült sajátjukként tekinteniük a vidékre. Az i.e. 30 000-ben megalakult első emberállam a völgy felét tudhatta fennhatósága alatt, később területe megnőtt. Fennállása idején folytatták a megkezdett munkálatokat és teljesen sikerült lecsapolni a mocsaras vidéket. Mára már csak elszórtan találni kisebb területeket, amik megmaradtak lápos vidékként.
Az őskor további századaiban először egymással acsarkodó törzsek prédálták a völgyet, hogy a letűnt emberi királyságot visszaállítsák. Később ez sikerült is, köszönhetően az elf Újbirodalom felemelkedésének, az emberek összefogtak, a völgyet újra az uralmuk alá hajtották, ám nem központosított hatalommá épültek fel, hanem területenként egy-egy nagy hatalmú szellemi vezető kormányozta az országot. A Sámánkirályság a kor legfejlettebb gazdasági és katonai nagyhatalma volt, habár a sámánok mágiája nem volt mérhető az elf varázshasználathoz. Mégis, különbözősége okán felülkerekedtek rajta több ízben is, míg végül sikerült legyőzniük az elfeket. Az ellenség nélkül maradt Sámánkirályság pedig elkezdett szétesni, majd az ókor elején megjelenő első emberi istenek érkezésekor fel is bomlott.
Az ork horda pusztítása idején, területeinek egy része elnéptelenedett, csak később, mikor a fajok szövetsége sikeresen legyőzte a hordát, vált a völgy újra lakhatóvá és élhetővé. A hajdani királyság területén több állam osztozott, amik a későbbi történelem során vagy eltűntek, vagy megerősödtek.
Mára a Nagy Völgy területének kétharmada van csak valamilyen államalakulat kezén, a többi terület „szabad föld”, az itt élők a maguk urai, csak magukra számíthatnak. Előfordulnak időnként önkényuralmi törekvések banditák, rablóvezérek és kiskirályok által, de a környező államok békevágya erősebb annál, hogy hagyják az ilyeneket kibontakozni.
Harc a hatalomért
Tulajdonképpen négy országról beszélhetünk, akik részben, vagy egészben de a hajdani királyság utódállamainak tekinthetőek. Az egyik, a legnagyobb mind közül és a régi ország romjaira épült leginkább, a Roem birodalom. Közvetlen szomszédai keleti irányban a Faulx és Hyxlaen birodalom. Tőlük északra, az Északi-hegylánc elő bérceit is magáénak tudó Hyboria tulajdonképpen semmilyen régi korokból maradt területet nem őriz, ennek ellenére büszke lakói ők is a Nagy Völgynek.
Megjegyezzük, különcsége és különlegessége miatt nem kerül bemutatásra ezen írásban, vele külön foglakozunk majd.
3. Fejezet – Országok és népek
Roem birodalom:
Fővárosa: Roemburg
Népesség: közel 5,1 millió fő
Államformája: Katonai monarchia
A birodalom őrzi a legnagyobb területet a hajdani Sámánkirályságból, viszont semmit nem őrzött meg az eszméiből. A birodalmat a mindenkori császár vezeti, és a két táblás tanács, a katonai és a papi tanács.
Népességét tekintve, az ország lakosainak 96 %-a ember, 3%-a törpe, gnóm, félszerzet, elf vagy éppen félelf. A maradék, kiknek száma pontosan nem ismert, de megközelítőleg alig 100 fő, démoni félvérek, azaz tieflingek. Rejtőzködnek, ám a fontos pozíciók közelében vannak és nélkülözhetetlen részei a roemi társadalomnak. A roemiek nyakas, hazafias és büszke nép, két társadalmi réteg a legmeghatározóbb, a parasztság és a katonaság. Ők képezik az egész nemzet alapját, a polgári és ipari réteg elhanyagolható, legfeljebb csak a szükséges létszámban élnek a városokban. A nemesek mellett a papok is külön társadalmi irányító szerepet tölt be, mióta 1329-ben megkötötték a vallásgyakorlatról szóló törvényt. Azóta minden hívő, bárkit is tiszteljen a birodalom területén bárhol gyülekezési joggal bír, valamint emelhet szentélyt, illetve templomot, és senki sem üldözhető a hite miatt az országban. Roem azóta melegágya a különböző romlás szektáknak, azonban hozzá kell tenni, az egyházaknak a törvény szerint joguk van törvénykezni bizonyos helyzetekben.
A birodalom alapját a hadsereg képezi. E mellett sok a lovagrend is a birodalomban, akik tárt karokkal várják az újoncokat. A katonai fejlesztéseken kívül kicsi az ipar az országban, azonban a kereskedelem és a mezőgazdaság élénk. A földeken dolgozó munkások elegendő élelmet termelnek, a Völgyválasztón át pedig elf iparos árúk érkeznek a Perem Vadonból. Pár évtizeddel ezelőtt, a Holdfény – szigetekről is érkeztek árúk a birodalomba, lévén Roem az itteni államok közül az egyetlen, akinek a nyugati óceánra kijutási lehetősége van. A széles Démonfog-fjordban egy egész flottát állomásoztatnak, amik képesek akár a Dél – Hreeyn államaihoz is eljutni. Az elfek lakta Holdfény – szigetekkel már hosszú ideje béke van, azonban hozzávetőlegesen húsz éve majdnem katonai konfliktussá vált a helyzet, kereskedelmi okokból kifolyólag.
A birodalom lakóinak kemény az élete. A kisebb településeken és vidéken nem könnyű az élet, de kemény és kitartó munka megbecsülést jelent. Legfontosabb kereskedelmi cikk a gabona és a gyümölcsök, főleg alma, körte és szilva. Ezen felül fontos értéknek minősül a neves Reomi zöldpálinka. A szegény paraszt családok mindig tudnak annyit megkeresni, hogy megéljenek belőle. A sanyarúbb sorsúak általában gyerekeiket katonának, vagy papnak küldik, hogy a helyzetükön javítsanak. Ez egyébként igaz a nemesek gyermekeire is, a katonai szolgálat majdhogynem követelmény. Aki nem tud legalább egy évnyi szolgálatot felmutatni katonaságnál, tengerészetnél vagy valamilyen lovagrendnél, azt nem tekintik felnőtt embernek. A katonai alap szolgálati idő egyébiránt 14 év, és már 16 éves kortól elkezdhető.
Az oktatás is ennyire megosztott, ugyan van több nevesebb iskola, és egy mágia-egyetem a birodalomban, ha valaki más irányú mesterségre vágyik, akkor a szomszéd államokban tanulja azt ki, vagy a helyi mesterhez szegődik el tanítványként.
A birodalom komoly aranytartalékkal bír, amit a Völgyválasztó alacsonyabb bérceiben fejtenek ki. Így elmondható, hadászat terén a legkomolyabb állam, minden más csak annyi, amennyi éppen szükséges. A városokról elmondható, mindenfélét meglehet találni, ha valaki nagyon akar és van is pénze, bármit megtehet, nagyban és kicsiben is élénk a korrupció.
Faulx birodalom:
Fővárosa: Sorbonneum
Népesség: hozzávetőleg 975 ezer fő
Államformája: Tartományi királyság
Ez a kifli formájú állam, mely keletről határos a Roem birodalommal, a tökéletes példaképe a népek kölcsönös együttélésének. A lakosság túlnyomórészt ember, ám sok elf illetve félelf család él itt, és kisebb törpe csoport.
Hajdanán az ókorban, ezen a területen alakult meg az a fajok közötti szövetség, amelyik végül ellenállt az ork inváziónak és új jövő felé vezette az ittenieket. Ezen jól látszik, mennyire tisztelik a múltat az itt élők, a törpe lakosság végzi nagyobb részben az iparos munkákat, az elfek között sok a tudós, tanító vagy magasabb beosztású hivatalnok, míg az embereket főként a földeken, vagy a katonai kötelékekben találjuk meg. Faulx pedig virágzik, gazdasága és kulturális fejlődése révén, akár későbbiekben Hreeyn nagyhatalmává is nőhet.
Az országot Lotharys király és felesége kormányozza, a kilenc tartomány és öt őrgrófság egy-egy képviselőjéből álló tanáccsal. Az uralkodónak négy gyermeke van, melyek közül a legidősebb Vynx, a koronaherceg.
A tartományok székes városai közül a legfejlettebb a déli kereskedelmi utat őrző Fađ, mely a Faß őrgrófság központja. Az ország főleg a mezőgazdaságra és a dísztárgyak és gyógynövények, illetve főzetek elkészítésére és eladására épül. Ezen kívül híresek még a Faulxból származó ételspecialitások, az itteniek ebben nagy szaktekintélynek örvendenek, amihez az itt termesztett sokféle fűszer is hozzájárul. A bányászat is élénk, főleg a különféle érceket lehet errefelé megtalálni.
Méltán nevezhetjük a kultúra fellegvárának az országot, hiszen az oktatás igen magas színvonalon működik. A tudományok iskolája, zeneművészeti akadémia és a különböző szaktudományi intézetek, csak hogy néhányat említsünk, ezek szervezettségükben vetekszenek a híres tebrusi iskolákkal is. Azonban az egyetlen amit itt nem lehet megtalálni, az a magas mágiát tanító intézmény, ennek ellenére messziről érkeznek ide diákok és tanítók egyaránt.
Az 1480-as háború óta, ahol a lakosság létszáma igencsak megcsappant, a keleti szomszéd Hyxlaen birodalommal karöltve kölcsönös katonai és biztonsági együttműködésben vannak. Ez a szövetség fontos eleme a völgy politikai erejének, együttes erővel képesek diplomáciai békét fenntartani a Roem birodalommal szemben. Valamint csekély létszámban, de akadnak még olyanok ebben a királyságban, akik a régi sámán királyok szellemi hagyatékát megőrizték és igyekeznek továbbadni, hogy az újabb korok gyermekei is megismerhessék a múlt egy nagy csodáját és történelmét.
Hyxlaen birodalom:
Fővárosa: Hyus
Népesség: 1,9 millió fő
Államformja: Királyság
A Hyxlaen birodalom területének nagy része a Völgyválasztón terül el, és túl is nyúlik rajta dél felé. Ennek köszönhetően gazdasága a kereskedelemből nyeri erejét, valamint a helyi gazdag bányászatból. A társadalom is ekképpen rendezkedett be, sok az ipari és bányaváros. A legnagyobb polgárinak nevezhető település a fővároson kívül, az Brantaria, közel a Faulx határhoz.
Főként a kibányászott nyersanyagokkal és iparos munkákkal kereskednek, legnagyobb felvevőpiacuk a Völgyvidék, a Symerani magiokrácia, valamint Tebrus. Olykor észak felé, Hyboriába is szállítanak, főleg vasércet, azt is hatalmas mennyiségben.
A királyság területéhez képest gyengébb, mint kisebb szomszédja a Faulx birodalom, a kölcsönös diplomáciai és katonai együttműködéseknek köszönhetően maradt talpon ez idáig. Hyboriát leszámítva, a Nagy Völgy államainak csak egy ellenségük lehet, mégpedig önön ostobaságuk. Az 1480-as háború bebizonyította, hogy elég egy kisebb összetűzés, és máris lángba borul minden, és könnyen megeshet, hogy nem lesz már aki eloltsa a tüzet.
