1. Fejezet: Észak vad népe
Hyboria:
Főváros: Zethuros
Népesség: 431. 200 fő
Államformája: Feudális Tanácsállam
A Nagy Völgy északi határán, ahol a keleti hidegvízű óceán mossa Hreeyn partjait, és az Északi-hegylánc lábai fekszenek, egy erdős, zord vidék terül el, Hyboria. Ez az ország sikeresen kimaradt a völgy háborúiból, lévén a legközelebbi szomszédja is több mint három hetes útra helyezkedik, lóháton.
A zord észak háboritatlan vidéke
Ez az elszigeteltség részben ezért, részben az itt élők természetéből ered. A vidék zord és kemény, csak a legszívósabbak képesek itt megélni. Ettől talán kissé maguknak valóknak, zárkózottaknak tűnnek. Az idegenekkel szemben hűvösek és távolságtartóak, amíg ki nem érdemlik a bizalmukat. Sok veszély leselkedik arra, ki idetéved, nem csak a depressziós hangulatú népek, de a környező vadon miatt is. Aki gyenge, az elhull, a természet diktálja itt a törvényt. Sokan úgy vélik, az itt élők barbárok, faragatlan modorú csőcselék. Ez a kijelentés roppant méltánytalan, hiszen komoly tudással megáldott mesteremberek fa és ácsmunkái hagyják el Hyboria területét, és ezeknek a művészi alkotásoknak Hreeyn egészén a nyomára akadhatunk. De miért is kezelik primitívebb népnek a hyboriaiakat? Talán csak mert egyszerűbb a felfogásuk, és kissé durvák, már vagy 900 éve.
2. Fejezet: Történelmi kötődések
Hyboria önállóan csak 1317. évben alakult, az öregebb nemzettség fők által vezetett tanács megalakulásával. Ám az itteniek már az ókor vége óta itt élnek, és harcolnak a túlélésért. Kezdetben csak favágótelepek, tanyák és a partokon halászfalvak voltak erre felé, na meg persze az a néhány nomád ork törzs, akik a hegyek között telepedtek meg, és igyekeztek békében meglenni az itteniekkel.
Ezen a vidéken, a dúlás idején, az ork horda mindent elpusztított, később vették ismét birtokukba fokozatosan az emberek. Lassan, ahogy a fakitermelés egyre több munkát adott, úgy növekedett a népesség is. A demográfiai szaporulat miatt felborult a rendszer néhány évtized alatt, és több ezren maradtak munka nélkül, a helyi kalmárok által irányított termelés elkezdett akadozni. Elmenni nem akartak, mivel itt töltötték a családok már legalább az életük felét, így makacsul ragaszkodtak az otthonukhoz. A végeredmény egy kisebb polgárháború lett, 947-953-ig. A kisemmizett, mindenüket elveszített emberek jobb híján, a hegyekbe és a vadonba húzódtak, és önerőből próbáltak boldogulni, távol a településektől. A többiek, a romokból szántóföldeket hoztak létre, így minden talpalatnyi terület kihasználttá vált. A 11. században végül az eddigi rendszert felváltotta egy egységesebb, a Vének tanácsa, mely már előszele volt a későbbi Hyboriának. A tanács a kereskedelmi kapcsolatokat kívánta erősíteni, ezért átvették a teljes irányítást a kalmároktól. Kezdetben a faáruk kiszállítását intézték, később viszont, ahogy elkezdtek területi egységre törekedni, egyre nőtt a gazdaság. Végül, 1317-ben a tanács megalkotta az egységes állami törvényt, majd kikiáltották a független államot, ezzel hivatalosan is Hyboria megjelent a térképeken. Területén az 1. századi időkből akadnak romok, az erdők mélyén, éles és magas nyaktörő sziklák bércein. Az ittenieknek mindegyikre van egy történetük, a romokat nem nagyon látogatják, elég veszélyes az életük e nélkül is.
Régi korok romjai a hyboriai hegyek között
3. Fejezet: Mindennapi élet
Hyboria területének túlnyomó része sziklás vagy erdős vidék, földművelésre szinte alkalmatlan. Persze az erdőket ki lehet vágni, csakhogy maga a sűrű vadon tartogat elég veszélyt ahhoz, hogy bárki csak úgy elkezdjen területeket kihasítani belőle.
Hreeynen páratlanul magas a környék vad és hal állományának száma, értelemszerűen elsősorban a vadászat és halászat lett a legfőbb élelemszerzési lehetőség. Az erdőkben bőven akad vaddisznó, szarvas és őz, valamint különféle apró vadak, medvék, farkasok. A vizekben pedig az Északi pisztráng és a Hreeyni lazac a legelterjedtebb. Időnként hallani, hogy a vadon mélyéről előmerészkednek lycantróp élőlények, majd hamar vissza is húzódnak az erdőbe, ahova nem igazán merészkedik épeszű ember, hacsak nem muszáj neki. Ennek ellenére a kisebb településeken a medvetámadások gyakoriak, mivel az állatok étel reményében közelebb merészkednek időnként a lakott vidékekhez.
A lenyűgöző hyboriai táj
A települések kis létszámúak, inkább falvaknak tekinthetőek, ahol mindenki ismer mindenkit. Ezek eléggé zárt közösségek, nem ritkák a falvak közötti rivalizálás, olykor fegyverekkel is, bár halálos áldozatok ritkán vannak. Az ország fővárosában Zethurosban nagyobb a népesség és az életszínvonal is kissé magasabb, a kő és rönkházak harmonizálnak a város felett magasodó bércek látványával, ezt az idilli képet sokan felkeresik messze földről. Az országot irányító tanács is innét gyakorolja hatalmát. A várost masszív falak védik, mégis ha veszélyben lennének, az egyetlen biztos helyre menekülnek, a hegyekbe és az erdőkbe. A városiak és a falvakban élők között van némi széthúzás, de ez inkább társadalmi problémákat vet fel, ha arra kerül a sor, vált válnak vetve küzdenek együtt. Az ország másik nagyobb települése Korol, az óceán partján. Halász és rákász település, valamint biztonságos kikötő, és kereskedelmi lerakat. A városban több olyan ház is akad, amely tulajdonképpen lakatlan, csak az ideutazóknak adják ki őket.
Zethuros látképe
Hyboria viszonylag nagy népessége többnyire emberekből áll. Akad itt egy kisebb bányászkolónia a hegyek lábánál, ahol törpék fejtik ki a vasat és a szenet, valamint az északi határon a hegyek közötti völgyekben megbújnak ork települések, amik viszonylagos békében élnek az emberekkel, és nem ritkák a félvér orkok sem errefelé. A tanács nem tudott sajnos megoldást találni a polgárháború utáni társadalmi hasadék megszüntetésére. Azok, akik a településeken élnek, a falvakban vagy a fővárosban, képezik a hyboriai társadalom polgári rétegét, a kevés nemesi ház és kereskedők a vezetői tisztséget látják el. Amíg a falvakban földet művelnek és viszonylag könnyebb az életük, addig a nincstelenek, akik az erdőben és a hegyekben élnek kisebb tanyákon, ők a társadalom legalsó rétegét képezik. Ők úgy élnek meg, ahogy tudnak. Az ilyen közösségekben, vagy ahogy ők nevezik Vuulghar-okban, több család – általában három – él együtt, egy nagy, hosszú épületben. Itt minden közös, mindent együtt intéznek, ez a túlélés alapja. A vuulghart mindig az éppen legidősebb vezeti, bár ez csak abban nyilvánul meg, hogy neki kell a kereskedőkkel és más arra tévedt idegenekkel beszélnie, valamint, az esetek többségében övé az utolsó szó. Ilyen tanyából rengeteg van az erdőkben, mégis a távolság sokszor problémákat okoz. A hegységekben már kissé egyszerűbb a helyzet, a közeli orkokkal való baráti kapcsolattartás végett könnyebb beszerezni a mindennapi élethez szükséges holmikat. Ezek a kis közösségek mind végeznek valamilyen „termelői” munkát, vadász és halászatból húst, prémekből, szőrmékből és bőrökből ruhaanyagokat, vagy rönkfákat halmoznak fel, amit eljuttatnak a falvakba, és a fővárosba, a kapott pénzből pedig összeszednek mindent, amit nélkülöznek otthon. Egy elf akadémikus úgy jellemezte egyszer: „Hyboria tipikus példája a stagnáló társadalomnak”. Ha hozzá vesszük azt a tényt, hogy a kijelentés óta eltelt pár évtized, nos szinte semmi sem változott, minden maradt a régi.
A vad észak szépségei
A hideg zord vidék ellenére, a tengerpart közelében a dombokon megterem a szőlő, kissé egyedi termesztése okán, a belőle készülő Északi Deres, egy fehér és kissé kesernyés utóízű bor, ennek ellenére nagy rá a kereslet. A Hyboriaiak nemzeti itala a Borostyán brandy, mely minden valamire is adó háztartás elengedhetetlen kelléke. Többféleképpen ízesítik a legelterjedtebb, a fenyők szárított tűleveléből készült fűszerezés. Gyakori még errefelé az úgynevezett Háncs tea, zsenge fenyőkéreg felhasználásával készítik el, azonban tudni kell, hogy a teában úszkáló kéregdarabokat megenni nem tanácsos, betegséget nem is, de hasmenést eredményezhet. Az ital különlegességeken túl Hyboria leginkább a vadhúsokból készült ételeiről híres.
A teljesség igénye nélkül, álljon itt néhány ínyencfogás:
- Lúdmáj fanyarmártásban
– Tyúkfi, érett sajttal tetézve
– Sült koca pecsenye vörhenykáposztával
– Vadkan torok saját vérében pácolva, El-Khesrem fűszerszámaival
– Ifjú medveborda hónapos pácban
– Rénszarvas gerinc tűzdelve, dióbeles-mandulás édes mártással
– Lassú nyúl nyárson, mézes gombával
Mint látható, az itt élők megtanulták, hogy szinte mindent felhasználhatnak, hogy életben maradjanak egy vad vidéken, ahol a természet az úr. Már fiatalon, nemtől függetlenül mindenki megtanulja, hogyan védheti meg magát fegyverrel, vagy anélkül. Neveltetésükben fontos szerepet kap a büszkeség és a becsület, ez a kettő az ami meghatározza az életüket, és a feltétlen tisztelet az idősebbek felé. Aki ezeket megtagadja, azt kiközösítik. Az idegenekkel szemben is ezért távolságtartóak, ki kell érdemelni a bizalmukat, hogy valakit teljes joggal tiszteljenek. A vallás náluk nem annyira meghatározó, viszont a régi mesék, és történetek, melyek szájhagyomány útján terjednek közöttük, fontos része életüknek. Egy átlagos hyboriai családban általában 5-6 gyermek születik, a viszontagságos élet és a betegségek gyakorisága miatt azonban sokan meghalnak már fiatalon.
A betegségek néhol komoly áldozatokat szednek
Azok, akik elérik a felnőttkort, a legszívósabbak és készek szembeszállni bármivel, ami útjukba akad. A hyboriai törvénykezés néhányakat megijeszthet, errefelé elég szigorúak és röghöz kötöttek a törvények. A halálbüntetés gyakori, de legtöbbször hosszú évekre kényszermunkára ítélik a bűnöst valamilyen bányába, vagy kőfejtőbe. A tolvajlást és a bűnözést egyáltalán nem tolerálják. Az idegenekre vonatkozóan a törvények kissé igazságtalanok, a nem hyboriaiak komoly gondba kerülhetnek, ha valami törvénybe ütközőt tesznek. Ha valakivel szemben nem tudnak érdemi ítéletet hozni, akkor az ősi módszert alkalmazva, a természet kegyére bízzák az illetőt, ha túléli a vadont, akkor a bűnét megváltotta.
A tél errefelé nem játék
Az Északi-hegylánc hófödte csúcsai alatt hosszabb és keményebb a tél. A hőmérséklet egész évben alacsony, átlagban 17 °C ami nyáron egy kellemes jó időt jelent. Az eső, vagy a havazás gyakori, a komolyabb viharok viszont ritkák, évente talán ha egyszer fordul elő. Betegségek gyakran előfordulnak, a falvakban főleg, de mégis az elzárt tanyákon okozhat komoly nehézséget, időben megfelelő orvosság beszerzése.
Hyboria télen
A helyi népszokások és néphagyomány alapján elmondhatjuk, Hyboria népe egy büszke nemzet, akik ékes példája annak, hogy aki akar és elég kemény, az még a jég hátán is képes életben maradni.
