Hreeyn feletti égbolt sokáig érdeklődésre adott okot az ittenieknek, majd ez az érdeklődés idővel alábbhagyott, később meg is szűnt szinte teljesen. Hozzá kell tenni azonban, ez nem a népek érdektelensége miatt történt, hanem a korai tudomány előrébb hozta a kívánt információkat, így az ég misztikuma hamar eltűnt.
Kezdve az elf Nagy Napkirályság tudósaival akik szilárd, racionális alapokra helyezték a kérdést és sikeresen megfigyeltek fontos éghajlati és más egyéb változásokat, amik a csillagok váltakozása okán történhettek. Később délen, az istenkirályok korában, maguk az uralkodók avatták be a bölcseket olyan tudásba, amire abban az időben nagyon nehéz lett volna önerőből rátalálni, mint például a holdak és más “égi síkok” kapcsolatára. Végül, a Sámánkirályságbölcsei voltak, akik a még kérdéses és vitás tételeket megválaszolták, lévén, mágiájuk különbözősége miatt több törvényszerűséget voltak képesek megállapítani.
Így tehát az érdeklődés ki is veszett és elfogadták a hreeynt lakók, amit a tudósok és bölcsek állítottak. És hogy előtte mi volt? Nos, a korai feljegyzések alapján mindenféle misztikus erőt tulajdonítottak az éjszakai égen látható égitesteknek és a csillagokból kirajzolt ábráknak. Mondhatjuk, hogy szentimentális, de ezen képek és misztikus jelentések még ma is részei a néphiedelemnek, bár már egészen más formában és jelentéssel.
A két hold
Hreeynt is hordozó planéta egén két hold kering szüntelen, egy fakó zöld és egy vörös. Ezek ketten tulajdonképpen kettéosztják az éjszakát. Mikor eljön az alkonyat, a zöld hold emelkedik fel az égre, a vörös csak sokkal később, éjközre éri el a csúcspontját, mikor előde, a zöld hold már majdnem lebukott. a vörös hold, egészen a nap első sugaraiig az égen látszik, utána veszik el az égről. Hozzá kell tenni, a vörös égitestet nem lehet soha teljen egészében látni, felét folyton sötét homály fedi, amit a zöld hold mozgáspályája okoz. Ez a két hold évente háromszor is keresztezi egymás pályáját, ilyenkor egyikük teljesen takarja a másikat, és olyan lesz az ég, mintha egy hold világítana, sápatag kékes derengéssel.
Ilyen együttállások a évszak közepét jelentik, március 17.-én, június 21.-én,valamint november 23.-án. Utóbbiról fontos megjegyezni, hogy télközépkor az időjárás miatt sokkal erősebb a kékes fénye a holdnak és az együttállás több napig tart, mint az előzőkkor. A népi hagyományokból megmaradt hiedelmek miatt ekkor tartják meg a Fény ünnepét.
Régi babonák szerint a két hold a nap gyermekei akik szerelmükkel egymást üldözik, mivel csak együtt lehetnek teljesek (a vörös hold kitakart oldala folytán). Megint más néphit/vallás szerint a két hold Elune a holdistennő aspektusai, amik együttálláskor alkotják magát az istennőt.
A csillagokon túl
Az ismert világ szféráját körülölelő homályt, amit csak éjszaka lehet az égen megfigyelni, más lakható világok is járják, azon kívül, amelyik Hreeyn földjét is cipeli. Egy elf tudós megfigyelte egy alkalommal, hogy egy nagyobb sárga égitest világít erőteljes fénnyel, melyet csak nyári időszakban lehet felfedezni az égen. Később az egyik sámánkirály, “békéltető” Yo’karull egy nagy látcső segítségével meg is tudta figyelni, ő maga a naphoz hasonlította, mely kevésbé erős fényű, de szintén “gőzős”. Körülötte pedig kisebb holdaknak látszó égitesteket vélt észrevenni, szám szerint hármat. Ma már tudjuk, hogy az önmagáról Yokaris-nak nevezett planéta körül összesen kilenc apró szikladarab kering, valószínűleg egy nagyobb hold megmaradt darabjai.
Az istenkirályok tanai szintén alátámasztják a létét, valamint említenek még két égitestet, melyeket Hreeynről nem lehet látni. Az egyikről azt tartják, hogy két gyűrű övezi a kék színű planétát, amit Diarissként ismerünk, bizonyíték nincsen erre az állításra, de az istenkirályok külső síki származása végett nem vitatják létezését. A másik pedig egy szürke égitest, mely hatalmas és sötét. hreeyn egyetlen lakója sem képes biológiai alkalmatlansága okán kimondani a nevét, amit az istenkirályok adtak neki, itt csak úgy ismerjük, mint a “Holtak lova”.
Csillagok képei
Hreeyn földjéről az éjszakai égbolt sok képet mutat, ha elég jól képes az ember asszociálni a megnevezettre. Délen és északon ugyanazt az égboltot lehet látni, mindenhol ugyanazt a nyolc csillagképet.
1. A kard
2. Száguldó ménes
3. Varázsló
4. Ásító halál (nyitott szájú koponya képe oldalvást)
5. Kígyó
6. Az anya, gyermekeivel körülvéve
7. Elf hajó
8. Tűzokádó sárkány
Nem nehéz kitalálni, a képek alapján, kik és mikor adhatták nekik ezen neveket. Több név is illette ezen ábrákat a történelem során, ám a Hreeyni Tudományos Akadémia megjelenésével ezek egységesítésen estek át. Elvétve hallani már, más elnevezést, főleg az elszigeteltebb területeken, vagy a gyökereikhez görcsösen ragaszkodó közösségeknél.
Lényeg viszont akkor is az, hogy ami az eget borítja, vajmi keveset tudni, de legfontosabb talán mégis az, ha annak megismerésével kívánunk foglalkozni, először saját magunkat és a minket körül ölelő világot kellene jobban megismerni.
