Megjegyzés: A játékunk világának háttere nem egy síkon mozog, ugyanúgy rendelkezik múlttal és jövővel is. Mivel a jelenben folynak hőseink kalandjai, a jövő meg olyan rejtély melyet csak az idő fedhet fel, így a múlt apró szeleteinek bemutatásával próbáljuk testközelbe hozni a történelmet.
Előfordulnak a leírásban más játékokból, könyvekből, filmekből származó elemek, ezek logikai egysége képezi a játékrendszer alapjait.
i.e. 3 000.000 év: A kontinens kialakulásának kezdete
i.e. 2 420.000 év: A kontinens nagyrészt mai képében van jelen, geológiai tevékenységek nem folynak. Az élet megjelenése később kezdődik, először csak a növényzet, majd lassan az élőlények is.
i.e. 1 000.380 év: A vadak aranykora néven ismert időszak kezdete, mely hosszú évezredeken át meghatározta a kontinens északi sorsát. A déli területeken korai civilizációk emelkedtek és tűntek el, a vándorlások miatt az északi területekre érkező csoportok kisebb nagyobb viszályai után nyugodtan telepedtek le. A mai Nagy Völgy helyén elterülő lápos vidéken a hüllőfélék civilizációja, délebbre, a hegységekben és azok mélyén az Illithid faj, és az ős óriások éltek, a mai Völgyvidék, és Nagy Vadon erdőrengeteg belsejében pedig mára ismeretlen faj képviselői telepedtek le, a források Hryn néven emlékeznek meg róluk, a kontinens nevéből.
i.e. 900.620 év: A gyíklények belháborújának kezdete. A különböző rasszokba tartozó hüllőfiak, nehezen tudtak együtt dolgozni, a társadalmi megosztottságuk a rabszolgasorba taszított néhány „alantasabb származékot” akik harcot kezdtek elnyomóik, magukat „nemesebb-származéknak” hívó hüllőnépek ellen. A háború véresen kezdődött, de hamar elcsitult. Alig 80 év alatt leverték a lázadást, az alsóbb rendűekre pedig még kegyetlenebb sors várt. Hosszú idővel később, 870.146-ban, egy, az alacsonyabb rendű fajba tartozó gyíklény, bizonyos Trixihr’shoc látomástól vezérelve, népét és az elnyomottakat újra lázítani kezdte. Hirdette, hogy a népének más földet szántak az őseik, buzdította őket, hogy keressenek új hazát. A nemesebb szülöttek száműzték Trixihr’shoc-ot és követőit, akik útra keltek dél-felé. 870.139-ben végül a Nagy Vadonban kötöttek ki, ahol az ottani hryn civilizációval találkoztak. A hrynek nem örültek a jövevényeknek, igyekeztek őket rövid úton elzavarni. A majd 4 milliónyi gyíklény körülbelül 840.000-re kiirtotta az egész hryn népességet, majd civilizációjuk romjaira telepedtek le, és a technológiai fejlettségüket átvéve, meghatározó állammá váltak északon. Az északon élő gyíknemzet ezt nem nézte jó szemmel, az ellentétek továbbfeszültek a két tábor között, míg 839.820-ban újra véres harcok kezdődtek közöttük. A háború kegyetlenségét tükrözi, hogy az alacsonyabb rendű hüllőfajokat bevetették sajátjaik ellen, megfelelő mérgező, bódító szerek hatása alatt. A renegátokat ez nem tántorította el, 839.642-re területük csaknem az ötszörösére nőtt, és kiszorították a nemes származékokat, az északi mocsarak nagy részéből. Könnyen győzhettek volna, ám a források szerint 837.100-ban, fordulópont következett be, mégpedig egy nemesebb származékú gyíklény, Yonchoof’xhan a szürkepikkely klán hercege, a Nagy Vadonban próbált csapataival megbújni az őket vadászók elől, amikor rátaláltak egy régi hryn-kori romtemplomra. Odabent átkutatták az összes helyiséget, és találtak néhány különleges erejű tárgyat. Ezek a tárgyak mágikus erővel rendelkeztek, mely energiák átszőtték elméjüket, miközben hosszasan tanulmányozták őket. Yonchoof’xhan különleges hatalomra tett szert, a mágiára. Kapva az alkalmon, támadásba lendült, és sikeresen visszaszorította az alsóbb rendűeket. A renegátok királya, Thuxoc’shoc, a néhai Trixihr’shoc leszármazottja, félelemtől vezérelve, szintén kutatásokba kezdett a hajdani civilizáció romjai között. Néhány év alatt, ő is szert tett a hatalomra, de csak arra volt elég, hogy utolsó erőfeszítésével megöljék egymást, és befejezzék a háborút. 837.087-re a teljes gyíknemzet csak árnyéka volt már önmagának, az alacsonyabb rendű fajok hozzávetőlegesen 250 ezer, míg a nemesebb rendűek alig 500 ezer főt számláltak. A gyíklények zöme, a megkínzott mocsarat hátrahagyva, a Vadon mélyére költözött.
i.e. 871.009 év: A hegyek mélyére költöző illithid kultúra, nagyszabású tenyésztési céllal mutáns, aberrációkat hozott létre. Ezek a korai lények, a mai beholderek ősei.
i.e. 863.210 év: A hegyekben élő óriásokat az illithidek saját természetükben kialakult elmebefolyásoló hatásuk alá vonták, rabigába taszítva őket. Az ellenállóbbak nem voltak képesek felvenni a harcot ilyen ellenséggel, ezért vagy elbújtak a szurdokok mélyén, vagy elvándoroltak, néhányan északabbra, a sarkkör térségébe, mások délebbre, kis csoportjuk a Völgy-vidék peremére települt, ahonnan a gyíklények háborúja miatt beljebb húzódtak az erdőkbe.
i.e. 836.000 és i.e. 610.000 között: Új fajok jelentek meg, új népek, új civilizációk jöttek létre és tűntek el. A gyíklények fejlesztették mágikus tudásukat, amit más fajok is átvettek. Ezt az időszakot az Ébredés ideje néven ismerik.
i.e. 520.000 év: A kontinens Nyugati öblébe több száz hajó siklott be, fedélzetükön egy új hazát kereső faj képviselői, az elfek. Az elf telepesek nem maradtak a part mentén, beljebb hatoltak a kontinens számukra ismeretlen térségei felé. Néhány hajójuk visszafordult, mások délebbre hajóztak a part mentén.
i.e. 518.759 év: Az elf kultúra elterjedt a kontinensen, ahol vadabb ellenállásba ütköztek, ott inkább elzárkóztak, a többi helyen tulajdonképpen leigáztak minden akkori fajt, és Észak-Hreeyn nagyhatalmává váltak, Nagy Nap királyság címen. Több tízezer éven át, uralták a vidéket, amihez hozzásegítette őket kifinomultabb mágikus tudásuk, amit magukkal hoztak. Később több hajó is érkezett, újabb és újabb hegyes fülű telepeseket hordozva magukban.
i.e. 300.666 év: A Hreeyn-i mágiahasználat olyan erősen sugárzott át az elsődleges anyagi síkról a síkok közti tartományokba, hogy néhány más világi lény felfigyelt erre, és felkeltette érdeklődésüket. Ezért hazájukból hosszú vándorútra indultak, ennek a hihetetlen erő forrása felé.
i.e. 100.000 év: Első Varázs háború. Az illithid és elf népek hamar rájöttek, nem képesek huzamos ideig egy területen megtűrni egymást. A földalatti birodalmaikat irányító varázslók háttér háborút indítottak, melynek a nyomait egy tényleges, valós harcokból álló háborúval kívánták leplezni. A felszínen és föld alatt folyó csaták nem kívántak sok áldozatot, hiszen ügyes manipulatív tervek álltak mögötte. A valós háború az elfek királyságának vezetésében tetőzött, az illithid mágia hatására lassan, egymás ellen fordultak a nemes hosszú életűek. A háború valamivel több, mint 12 év után befejeződött, a végeredmény a Nagy Nap királyság darabokra szakadt, a hajdani örökségen állítólag 37 ország osztozott.
i.e. 90.420 év: Megérkeztek az első külső síki lények, és megfigyelik a világot.
i.e. 90.419 év: Az illithidek földmélyi erődjeiben megszületnek a fogoly elfekből kitenyésztett drow-ok, azaz sötét elfek. Az örömük azonban nem tartott sokáig, az első példányok megszöktek, és mivel haza már nem mehettek, a földalatti barlangokban kerestek új hazát.
i.e. 90.375 év: Az első manifesztátum. Az elfek egy újfajta kor küszöbére érkeztek, mikor az egyik entitás titáni erejével megjelent előttük. A mágia hálózata még olyan erős volt ez időben, hogy könnyedén lehetett átlépniük a szférák határait. Az entitást onnantól az elf istenként tisztelték, sokkal később kapta a Corellon Latherian nevet.
i.e. 86.425 év: Kísérlet az elf nagy állam újra egyesítésére, az új isten nevében, a kísérlet az Első koronaháborút eredményezte. Az elf belviszályok hatására, más népek kissé megerősödtek, és vártak a megfelelő alkalomra, mely sajnálatukra nem jött el.
i.e. 80.948 év: A fajok különböző síkon túli entitásai egyre népesebb társaságot hoztak, a papi hatalom gyökerei egyre erősödtek a világon.
i.e. 80.714 év: Második manifesztátum. Egyre több „isten” jelent meg a földön, ami konfliktusokat eredményezett. Néhányan úgy gondolták, nem szabad az anyagi síkon élők életébe túlzottan beavatkozni, mások uralkodni akartak. Ezek közül néhányan szövetkeztek külső síkon élő rémekkel és szörnyekkel, a korai démonokkal és hasonló lényekkel.
i.e. 80.712 év: Manifesztációs háború. Az istenek és pártfogoltjaik, háborút kezdtek saját igazuk bizonyítására. Rengeteg félisteni sarj emelkedett fel ebben az időben, de egyikük sem élt túl sokáig. Néhány nép az istenük szavára letette a fegyvert és elvándorolt a kontinens déli felére, ahol istenkirályságok alakultak, majd tűntek el, lassú de emlékezetes uralmuk alatt. Sok isten pusztult el a harcokban, többségükről már nem is tudnak a mai korok gyermekei. Erre az időre datálják azt is, hogy a démonok és ördögi teremtmények, valamint azok korcs fattyaik megjelentek a földünkön. Ugyancsak ekkor kezdődhetett a titkos háború közöttük, melyet a beavatottak Vérháborúnak neveznek és tart még a mai napig is.
i.e. 80.694 év: A háború befejezését szimbolizálva, megalkották, az isteni síktörvényeket, melyek értelmében az istenek igyekeznek minél kevesebb beavatkozással élni a híveik világára. A déli félteken élő istenkirályok nem fogadták el ezt a törvényt.
i.e. 70.752 év: Második Varázs Háború. Az új mágiák és új erőforrások miatt, az illithidek ismét támadásba kezdtek. Az elf nemzetek ideiglenes szövetségbe tömörültek ellenük és csatlósaik ellen. Ebben a harcban már részt vettek az isteni hatalmak kijátszásából ideérkező démonok is, akik egyforma hatékonysággal irtották mind két oldal sorait. Ezen felháborodva, a hüllők nagy sárkányistene Bahamut, harcba hívta gyermekeit, hogy segítsék meg az elfeket. Testvére, az ötfejű Tiamat szintén harcba hívta az ő gonosz sárkányait a fészkeikből, de az illithideket támogatva ezzel. Erre már az istenkirályok is szót emeltek, mígnem a háború második felében harcba szálltak a halandó fajok védelméért. A háború vége előtt elbuktak az istenkirályok, az illithidek és elfek segítői is, a sárkányok szintén visszavonulót fújtak, ebből a harcból nem kerülhettek volna ki győztesen. A föld alatt élő varázslók végső elkeseredésükben kapukat nyitottak, szerte a kontinensen, hogy káoszt okozzanak az ellenfeleiknek. Ezzel azonban saját vesztüket okozták, mert azok a fajok, akik átjöttek, azonnal lemészárolták az illithidek birodalmait, és kisebb harcokba keveredtek, az elfekkel is, de ezek hamar elcsitultak. A háború végén az illithid faj szó szerint megtizedelődött, és lelépett egy időre a történelem színpadáról. Az igazi győztesek viszont azok a fajok gyermekei voltak, akik ideát ragadtak új otthonukban, a törpék, orkok és természetesen az emberek.
i.e. 67.700 év: Az újonnan érkező fajok, vándorlásba kezdtek szerte a kontinensen. Az északi félteken a törpe nép hamar otthonra lelt a helyek és barlangok mélyén, az orkok szétszóródtak mindenfelé, szervezetlen csürhe módjára. Az emberek a megérkezésükhöz közeli helyen telepedtek meg, hosszú évszázadokig csak azon a vidéken tartózkodtak, nomád, vadászó állattartás jellemezte őket.
i.e. 61.130 év: Ebben az időben kezdtek az orkok törzsi közösségeket alkotni, valamiféle rendszer alakult ki a társadalmukban. Állítólag az öregebb fajok néhány képviselője segített nekik a szervezésben, de ez az akkori orkok vadsága miatt cáfolható. Akárhogy is, az ork törzsek egymáshoz való viszonyai miatt alakultak ki kisebb nagyobb összetűzések.
i.e. 59.000 év: A folyamatos és egyre véresebb ork belharcoknak a környékükön élők is látták kárukat. Rövid úton elkergették minden honnét őket, így a törzsek zöme vagy elbujdokolt olyan helyekre, amik nincsenek szem előtt, de még így is a régi területeik közelében vannak. Vagy, néhány csoportjuk, az északi hidegöv hegységeibe fészkelte be magát.
i.e. 47.255 év: Ez időre tehető, az embernépek első vándorlási hulláma, hogy minél messzebb és újabb területeket ismerhessenek meg.
i.e. 46.230 év: Állítólag az északi ork törzsek egybeolvadtak, egy nagy törzsé válva. Az esemény bizonyított, a kor még mindig vita tárgya, a tudósok között.
i.e. 39.843 év: Az emberek csaknem az egész kontinenst bejárták, néhány helyen kisebb-nagyobb településeket alkotva. Néhol tartva a kapcsolatot a környező népekkel, néhol nem, vagy ellenszenves fogadtatás miatt harcokba bonyolódtak. Komolyabb államalakulatokról nem lehet beszélni, inkább falvakban élő törzsközösségek voltak.
i.e. 30.000 év: Az első komolyabb ember állam megalakulása, az emberi időszámítás kezdete, melyet később általános időszámításként minden értelmes faj átvett.
i.e. 29.500 év: Az északi nagyobb emberállam felbomlása. Maga az ország rabló portyákból és rabszolgatartásból próbálta fenntartani magát, ami hosszú távon nem volt elegendő. A területeken kisebb államközösségek alakultak.
i.e. 29.146 év: Második koronaháború. Az elfek komoly harcokat kezdtek egymás ellen, amikbe belesodorták a környéken élőket is, köztük az embereket. A háború célja, hogy néhány elf uralkodó közös erővel egybeforrassza a régi nagy elf államot. A háború 129. évére belátták, ez csak álom marad. Az emberi és más népek vándorlását eredményezte, mivel a területeikre is kiterjedt a harc. Pozitív eredménye is volt a harcoknak, mégpedig egy elf herceg kiszabadított egy fogságba esett sárkányt, aki háláját is kifejezte.
i.e. 29.115 év: A sárkány megtanította az elfeknek, a mágia más fajtáját, a természet ápolásának fontosságát. Ennek hatására, sok elf királyság tűnt el, és druida társaságok, druida körök alakultak.
i.e. 29.009 év: A druidizmus erősen elterjedt a kontinens északi részén, délre csak sokkal később jutott el.
i.e. 18.400 év: A megüresedett területekre emberek és más fajok képviselői telepedtek le. Ebben az időben érkezett meg a délről indult félszerzet népáramlás is.
i.e. 17.910 év: Harmadik koronaháború: Belső viszályszítás miatt robbant ki, fő célja kivételesen nem az egyesítés, hanem a fiatal fajok kiűzése és kiirtása a területekről. A háborút indító fajgyűlölő királyságok bukásával ért véget a harc.
i.e. 17.291 év: Negyedik korona háború. Az elf álom megvalósult, 1000 évnyi háború után, melynek főként az emberek és a természet látta kárát, létrejött az elf Újbirodalom, mely csak nyomokban hasonlított a nagy elődhöz, területileg is kisebb volt.
i.e. 17.093 év: Az emberek a Nagy völgy területén megtelepedtek, a közeli mocsár lecsapolásával új területeket alakítottak ki maguknak. Ugyancsak ebben az időben történt, hogy az emberek, a magukkal hozott mágikus tudásukat sikerült tökéletesre fejleszteni.
i.e. 16.716 év: Az emberek északon államot alapítottak, társadalmukat pedig a sámánjaik irányították. A korábban elszenvedett atrocitások miatt, más fajokat rabságba taszították.
i.e. 16.682 év: Az elf Újbirodalom és az ember sámánkirályok között háború tört ki. A harcok erősen felőrölték az elfek tartalékait, néhányan elmenekültek a druida életet hirdető társaikhoz, hogy biztonságot találjanak. A harcok bebizonyították, hogy a sámánok szellemekkel való szövetsége, messze felülmúlta a kor elf mágusainak tudományát.
i.e. 16.655 év: Az elf varázslók új, eddig sohasem látott, varázsformákat vetettek be, melyek groteszk megcsúfolásai voltak a sámánok szellemekkel folyó mágiájának. Az elf varázsfők, kissé elszámították magukat, az új mágia annyira erős volt, hogy nem voltak képesek teljesen uralkodni rajta. Megszületett a nekromancia.
i.e. 16.108 év: A nekromanták, tehetetlensége, a sámánkirályok varázsereje, az Újbirodalom gyengesége eredményezte a tragédiát, mely hosszú időre megváltoztatta az elf társadalmat. A birodalom örökre elpusztult, emlékét a néhány túlélő őrzi, akik az erdők mélyére bújtak, és egyszerűbb életmódot kezdtek élni. A sámánkirályok pedig területüket, befolyásukat növelve a volt birodalom romjai között talált tudást kezdték átvenni.
i.e. 16.105 év: Az erős nekromantikus erők miatt egyre több halott éledt fel, egyre erősebb és különösebb képességekkel, formákkal. Ezek szétszóródtak a kontinens egészén, az élőhalott zarándoklat néven ismeri a történelem ezt az eseményt. Sokat levadásztak közülük, de így is sikerült újabb és újabb területekre eljutniuk, melyeket puszta jelenlétükkel „megfertőztek”. Azóta ma már bárhol előfordulhatnak.
i.e. 15.493 év: A sámánkirályok a romok között talált tudás révén elkezdtek síkokon túli lényeket keresni. Hosszú ideig csak hallgattak, az emberek ez időben az elf varázshasználatot is magukévá tették, ahogy részben a druidizmus is beférkőzött közéjük.
i.e. 15.491 év: Válasz érkezett a sámánkirályok üzenetére, a „papi” hatalom kezdete.
i.e. 15.489 év: Az első ember isten manifesztációja Hreeyn-en. A többiek is követték szép lassan, melynek a vége az lett, hogy a régi és új istenek újraírták a síktörvényt, és néhány titokban itt tevékenykedő démont elpusztítottak.
i.e. 15.476 év: Az emberi társadalom átalakulásának kezdete, újabb fajok népvándorlási hulláma érte el a kontinens északi felét, délről. A gnóm közösségek nagyon kis létszámban voltak jelen északon, később sem változott ez az arány.
i.e. 15.300 év: Az emberi történelem ókora, a sámánkirályok korának leáldozása. A sámánizmus egyre elhanyagoltabb formája lett a varázslásnak. A faji ellentétek még ekkoriban sem javultak számottevően.
i.e. 14.674 év: Az északi hideg hegyek zugaiból előözönlő ork horda irdatlan erejű pusztítást eredményezett az emberi birodalomnak. Az orkok nem álltak meg, folyamatosan, szűnni nem akaró támadásaikkal haladtak egyre távolabbi területekre, céljuk ismeretlen.
i.e. 14.670 év: Beshreni ütközet, a Sikoltó pusztaság szélén. A településnek nyoma veszett, ahogy több helyi várost is elnyelt a homok és az ork áradat. Az emberek nem tudták felvenni a harcot, a kegyetlen ellenféllel, több ezer bátor harcos, veszett ott. A védtelenül maradt emberlakta vidékeket végig irtotta a horda. Az orkok a Mély Vadonba nem merészkedtek be.
i.e. 14.668 év: Az emberek felvették a kapcsolatot az elfekkel és szövetséget sürgettek, az orkok ellenében.
i.e. 14.661 év: Megalakult a faji szövetség, elf, ember, félszerzet, majd 14.657-ben a törpék között is. A paktum egyik komoly feltétele, hogy az emberek kártérítést kell fizessenek az elf Újbirodalom megbuktatása miatt.
i.e. 14.657 év: Az orkok egy részét a druidák csapdába csalták a Mély Vadonnál. Első komolyabb siker a horda felett.
i.e. 14.649 év: griff-hegységi csata, ahol az ott elvonultan élő kisebb gyíklény törzsek segítségével végzetes csapást mértek az ork hordára. A megmaradt sereg elmenekült, egy részük délre, másik vissza északra. Az elf erdőjárók sokat levadásztak az északra menekülő seregből, a déli irányba vonulókat, nem tudták utolérni.
i.e. 14.647 év: Kölcsönös faji törvényekkel, és egyéb állami intézkedésekkel, megelőzték a további faj ellenes megnyilvánulások kialakulását. Viszonylagos béke időszakában, a kölcsönös támogatás, és egymástól való tanulás volt jellemző.
i.e. 13.995 év: Az elfek között újfajta nézeteltérés kialakulása miatt, emberi közvetítők segítségével, sikerült elkerülni, egy komolyabb konfliktust.
i.e. 13.990 év: Elfek tömeges hulláma indult meg, hogy visszatérjen, részben megmaradt gyökereikhez, a hajdani birodalom területére. Az ember államok mind társadalmi, mind technikai széttagoltságot kezdtek mutatni egymás felé, ami részben a korszak rendszerének hibája.
i.e. 11.700 év: Ork törzsek szivárogtak délebbre, az emberlakta területek szélére. Nem jelentettek fenyegetettséget, kölcsönösen segítségére voltak egymásnak, bizonyos témákban.
i.e. 7000 év: A kontinens északi fele, szinte a mai állapotot mutatja. Az emberi államok viszonylagos békében megvannak az egymással néha acsarkodó elf országokkal. A törpék a hegyek mélyén régi romokat és erődöket találnak, ezeket kezdik feltérképezni.
i.e. 3000 év: A törpék háborúja a sötét elfekkel, néhány mágus bizonyítékokat talál démoni befolyásokra a földmélyi barlangrendszerekben.
i.e. 28. század: A törpék háborúi miatt rengeteg kolóniájuk elszigetelődik, majd sorra elpusztulnak, vagy eltűnnek, hosszú időkre. A törpék háborúi a sötét elfekkel, magukra haragítoták az újonnan alakult néhány elf államot, akik testvéri érzésektől vezérelve, segítséget nyújtottak a törpék ellenében. A mélyben élő rokonok, nem tudták mire vélni a segítségnyújtást, hiszen pont a volt népük nem akart hajdanán segítséget nyújtani számukra. Hátsó szándékot gyanítva, komoly csapást mértek az államok vezetőire, 29 nemes, és 7 királyi nemzetséget irtottak ki teljesen, egy áldiplomáciai kapcsolatépítésben. Eközben, megalakultak olyan nemzetközi csoportok, amik az évszázad végén, már kereskedelmi céhekként és hasonlókként funkcionáltak északon.
i.e. 21. század: Pletykák kezdenek terjengeni, tengermélyi népekről, közel a partokhoz. Az inkvizítorok komoly kutatásokat kezdenek, melyek több évtizeden át, húzódnak de nem találnak bizonyítékokat. A kereskedelmi szervezetek, tartva a veszélytől más vízi utakon kerestek járható szakaszokat, ezzel nagyon lelassítva az áruszállítást a kontinens déli felével.
i.e. 14. század: Elf harcok az erdei és a városi telepek között. A harcok nagyobb méreteket öltöttek, az ember és törpe államok hathatós, de igen durva közbejárásával sikerült lecsillapítani a feleket. A Völgyvidék területéről nagy részben kivonultak az elf családok, a lakosságnak csupán alig 0,5%-át adják ma is. A Nagy Völgyben lévő harcok lezárását a Fađ melletti vérengzés jelentette, ahol is több mint 900 elf lemészárolásával az emberek csapatai végleg lezárták a háborút. Emeltek egy obeliszket, emlékül az áldozatoknak.
i.e. 3. század: Új bizonyítékok kerültek napvilágra, a tengerben élő fajjal kapcsolatban. Néhány évtizednyi kutatás után, végre bebizonyosodott, hogy valóban van egy népcsoport az öböl mélyén. Eleinte ellenséges, majd lassan viszonylagos békesség alakult ki a szárazföldiek és ő közöttük. Néhányan tudós tanulmányozhatta kultúrájukat, ekkor derült fény, a Nagy Keleti Jégfal és a nyugat felé lévő kontinens létére. Utóbbit, a korai elf történelem írásai alátámasztják.
i. sz. 0. év: Az ember történelem középkora. Symerani magiokrácia megalakulása, a Nagy Arkán Tanács megalapítása, az alapító a nagy mágus, Mordekainen.
4. század: A Nagy Völgy területén átszerveződnek a népek, megalakul Faulx, Roem, és Hyxlaen birodalom. Az észak-keleti sivatagban élők átmenetileg elszigetelődnek, mely körülbelül 80 éven át nem szűnik meg teljesen. Ennek köszönhetően, kissé egzotikusabb, különbözőbb kultúra felé hajlanak az itt élők. Délebbre, a Griff hegység szinte lakatlan, nyugati oldalán élők többnyire állattartással foglalkoznak, a Völgyvidék területe alkalmas mezőgazdaságra és iparos területek fejlődésére. A Hyxlaem birodalommal folytatott kereskedelemnek köszönhetően, a terület folyamatosan fejlődik. Az öböl északi partját ellenőrző városállam pedig fontos, nélkülözhetetlen tengeri kapcsolatot nyújt észak és dél között. A Mély Vadon túlnyomó részén nincs civilizáció, az elf közösségek és országok többsége nem is merészkedik mélyen be, csak a Perem Vadon vidékén mozognak.
9. század: Egy mágikus vihar a Fađ melletti bérceken lévő emlékobeliszket súlyosan megrongálta. Egy kisebb, elszigeteltebb közösség, akik részben igyekeztek sámán kultúrájukat megőrizni, áttelepült az obeliszk helyére, mert erős hatalmat és számukra fontos energiákat éreztek itt. A közösség folyamatos fejlődésbe kezdett. A legészakibb részekről nem sokat tudtak a tudós fők, ezért kutatókat és expedíciókat szerveztek. A felfedezési vágy a Hreeyn Tudományos Akadémia megalapításában tetőzött, majd expedíció indult a Mély Vadon, a Nagy Völgyet elválasztó bércek, valamint a Griff-hegyek legdélibb, tenger közeli szirtjéhez, a Korom-bérchez. Utóbbi helyről nem jött sok információ, ahogy az erdő legmélyebb területeiről sem, csak egy Menydörgő Mélyföld nevű helyről, mely a Vadon közepén van és ideálisnak ítélték a letelepedésre. Északról érkező tudósok ork és emberi egyszerű törzsekről jelentettek, valamint számukra érdekes geológiai furcsaságokról.
13. század: 1309-ben, a Nagy völgy bércein élő sámánközösségek egy mágikus szertartás keretében megidézték Wee Jas-t, és alkut kötöttek az istennővel. A part menti szigeten kialakuló feudális viszonyok ideális helyzetet jelentettek a kereskedelemnek, az egzotikus keleti áruk miatt, ami 1323-ban fellendítette a sziget gazdaságát. Észak-Hreeyn teljesen a mai formáját mutatja ebben az időben. 1335-ben megszületik Cuthbert, aki hamar hírnevet szerez magának kalandozói pályafutása során. 1379-ben egy pusztító erejű pestisjárvány söpör végig a terülten, majd eljut a déli kontinens félre is. A Symerani magikrácia tudósai és más egyházak együttesen, csak 1391-ben tudják teljesen megszüntetni a járványt. A szóbeszédek szerint igen hatalmas, nekrotikus erőt hordozott magában, ezért volt olyan pusztító. Az Arkán Tanács tagad, de annyit mindenkinek elmondtak, hogy mesterségesen lett létrehozva, a fertőzés készítője és elindítója ismeretlen, a halálos áldozatok száma csak északon, meghaladja a 14 000.000 főt.
14. század: 1417-ben, született meg Vecna. 1423-ban igen erőteljesen bővül a Tudományos Akadémia, mind tagok számában, mind karokban. Mellé megépül az Arkán Biológiai Múzeum is. 1439-ben meghal Cuthbert, akit az egyházfők egyöntetűen szenté avatnak. Hatalma és hírneve folytán, az istenek maguk közé emelik. 1443-ban megalapításra kerül a Szent Cuthbert lovagrend, és az Inkvizíció. 1447-ben, tragédia történik, ugyanis a Nagy Arkán Tanácsot, Mordekainen kivételével, tőrbe csalták és lemészárolták. A tettért Vecnát gyanúsították. 1453-ban, az inkvizíció elfogja, és kegyetlenül megcsonkítja a többrendbeli bűnökkel vádolt nekromanta titoknokot, Vecnát. Egyik szeme és kézfeje levágásával büntették. A gonosz varázslót azonban senki sem tántoríthatta el tervétől, veszélyes rituáléba kezdett, majd lich formában isteni hatalmakat kísértett. 1456-ban egy kisebb kalandozó csapatnak sikerült őt megállítania, de tervét még így is részben sikerült bevégeznie. Nem ő lett a leghatalmasabb isten, de kisebb istenként sok romlás szekta megalakulása fűződik hozzá. 1467-ben, hosszú idő után ismét kisebb fegyveres harcok törtek ki a Perem Vadon elfek lakta területein. Néhány hónap alatt, a közbelépő feleket, embereket és törpéket is magával rántották egy eldurvult, napokig tartó ütközetbe. A kirobbantó ok, máig ismeretlen, pletykákat említenek csak. A csatában résztvevő személyek létszáma alapján, mint később kiderült, közel négy száz főt, elfeket, embereket, törpéket és más fajokat eltűntként számoltak el. 1480-ban a Nagy völgy túlnyomó részét uraló Roem birodalom, háborúba kezdett a közeli sámán nemzetségekkel. A harcok 3 éven át tartottak, mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. A békekötéskor rádöbbentek, ármány áldozatai lettek, melynek értelmi szerzőjére, még nem derült fény.
