Megjegyzés: Vannak olyan esetek, témák, amiknek a rendes megértéséhez mélyebb ismereteket kell átkarolni, hogy konkrétan tudjuk, megértsük, mi is folyik a történetben valójában. Alant, az egyik ilyen poros, fóliánsról származó tudásanyagot ismerhetjük meg, mégpedig egy olyan mítoszt, melyről az elf nép már-már megfeledkezett.
A manifesztátum idején, egész Hreeyn lángokban és romokban állt. Istenek és halandók vívták folytonos csatáikat egymás ellen, vagy éppen egymással szövetségben. A külső síkok népeinek befolyását sokan ellenezték, de ugyanakkor sokuk támogatta nézeteiket. Ám a háború, nem csak erről szólt.
Akármilyen köntösbe is burkoljuk az eseményeket, innen több évezred távlatából, a lényeg ugyanaz maradt: a Jó és a Gonosz párharca. Az istenek, hogy céljaikat elérjék, sokban támaszkodtak halandó követőikre, hogy feléjük billenjen a mérleg nyelve. Sokukat érdekelték a halandók, óvni, védelmezni és segíteni akarták őket. Mások uralkodni rajtuk, hogy szerintük jó úton maradjanak. Megint mások csak potenciális áldozatokat látott bennük. Az istenek néhány halandót, akit alkalmasnak ítéltek, becsületesnek és elhivatottnak találtak, feljebb emelték, az így „megvilágosultak” már nem voltak halandók, de még nem voltak istenek. Számos ilyen hős emelkedett ki a halandó fajok harcosai közül, többek között egy elf lovag, Andrashis, aki sok harcban és csatában bizonyított, hogy méltó a Jóság védelmezésére, az istenek pedig kedvelték is elszántságát. Ám Andrashis módszerei, és kisebb taktikai húzásai nem nyerték el a tetszésüket. Makacs és kissé önfejű volt, aki mindent megtett a sikerért és kimondottan jól érezte magát a harcmezőkön. Ezek miatt, meg hogy nem tudott teljesen az ő szabályaik szerint játszani, az istenek nem adták meg neki azt, amire mindennél jobban vágyott, nem lehetett félisten.
Andrashis, a fény lovagja harcol a gonosszal
Társai és barátai mellette váltak kiválasztottá, míg ő csak egy egyszerű harcos, akit az istenek irányítottak, kedvük szerint. Hamar belátta, hogy ha előre akar jutni, máshogy kell ezt megtennie. Felkereste hát, két csata között, a Sötétség erőit és felajánlotta nekik szolgálatát. Azok, kapva az alkalmon, igyekeztek
a kedvében járni, hiszen ismerték erejét és hogy mi mindenre képes. Csábító ajándékokkal, hatalommal és sok mindennel próbálták megkörnyékezni, de Andrashisnak csak egy kívánsága volt. Félistenné akart válni. A saját korlátja volt ez, le akarta dönteni, hogy távoli lehetőségek, határok nyíljanak meg előtte. A gonosz erőinek jóvoltából, a lovag a sötétség bajnokává vált, és ekképpen folytatta a háborút. Eddigi pártfogoltjai, megvetéssel és haraggal, a halandók és volt barátai pedig félelemmel ejtették ki a nevét.
A sötétség félisten bajnoka
Ám a háború befejezése előtt néhány évvel, olyan dolog történt, amire senki sem számított. Andrashis, a hajdani lovag, aki a fény és a jóságot hirdette, immár sötét bajnokként, besokallt. Elege lett, a szent dogmákból, és abból, hogy meg akarják szabni neki, mikor mit és hogyan kell tennie, hogy az isteneknek az tetsző legyen. Elege lett abból, hogy aljasságból, mások élete árán, ármánykodva, szerezzen előbbre jutást. Elege lett az istenekből, és a Jó és Gonosz erőinek harcából. Belefáradt ebbe az örökös viszálykodásba, melyből nem lehet kikerülni. Egy csata közepén, felemelte kardját, levette sisakját, és felkiáltott. Mindenki ránézett, az ütközet néhány pillanat alatt megállt. Az elf, közönnyel arcán földre dobta kardját, és csak annyit mondott, „Elég!” azzal elsétált a csatatérről, mindenki nagy megdöbbenésére. A gonosz erői őrjöngtek dühükben, a jó istenei pedig kárhoztatták Andrashist. Ám voltak, akik megértették tette mögött megbúvó érzéseket. Azok az istenek, akik belátták igazát, idővel felszólították követőiket, hogy a háború veszett dolog és nem oldhat meg semmit. Elvándoroltak, a kontinens déli felén, megalapították királyságaikat, ahol ők, istenekként és királyokként egyszerre, kormányozzák a népeket. A lovagot, azóta nem látta senki. A többiek folytatták a háborút, és minden fél, nagy erőkkel kereste Andrashist, akiben egyszerre volt meg a fény és a sötétség hatalma, így veszélyesnek ítélték, mindenáron végezni akartak vele. A bujdosással és vándorlással töltött évek alatt, a lovagban uralkodó fény elkomorult, a sötétség pedig felhígult. Ideológiák és dogmák nélkül, csak az igazi, harci szellem maradt meg benne, és vált a Szürke Lovag néven elhíresült hőssé, népe számára.
Andrashis, a Szürke lovag
Sok mítosz fűződik még hozzá, egészen a háború vége előtti napokig sikerült rejtve maradnia, ám ekkor a földünkön megbúvó néhány démon csapdájába esett, akik magukkal vitték őt, Korom-bérc mélyén megbúvó fészkeikbe. Rabságából egyszer próbált kitörni, ám elkapták, és kegyetlenül megkínozták.
A benne megbúvó hatalom, keverékéből születő varázslat segítségével sikerült megóvnia magát, a végső pusztulástól. Teste és szellemi valója kikristályosodott, keménnyé és áttetszővé vált. A démonok, akiknek az ereje kellett, mérgükben összetörték darabjaira a kristállyá lett elfet, ám néhány kisebb darabot nem bírtak belőle elpusztítani, ezeket beleszórták a szélbe, ami elröpítette őket Hreeyn más vidékeire.
