Megjegyzés: Vannak olyan esetek, témák, amiknek a rendes megértéséhez mélyebb ismereteket kell átkarolni, hogy konkrétan tudjuk, megértsük, mi is folyik a történetben valójában. Alant, az egyik ilyen poros, fóliánsról származó tudásanyagot ismerhetjük meg,pontosabban annak a hatalomnak a lényegét, mely felvértezi a halandó hagyományőrzőket a túlvilág teremtményeivel szemben.
A sámánok mágikus hatalma a természetből fakad. Hitük szerint, a világokat összekötő erőből, mely áthatja és körülveszi minden lény valóját. Ezt szokták fa motívumokkal ábrázolni, innen eredhet a “Világfa” kifejezés is.
Ezt a fát úgy képzelhetjük el legkézenfekvőbben, mint egy átjárót, mely összeköti a különböző ágakon és gyökereken lévő létsíkokat. Ennek értelmében, a fa középső szekciója maga az anyagi sík, a lombjai a külső síkok, pl.: mennyei sík, Árkádia, stb., a fa gyökerei pedig a túlvilág különböző létsíkjainak képzeletbeli stilizált megfelelői. Mikor egy sámán meditál, katatón álmában ezen az átjárón közlekedik. Így lehetségessé válik számára különböző szertartásokkal és rítusokkal, hogy kapcsolatot teremtsen az őseivel, halott testvéreivel és rég halott lények lelkeivel.
Ám ez a tudása vajmi kevés, hiszen nem képes befolyásolni a halál különböző misztériumait. Képes szentté tenni tárgyakat, helyeket, megtisztítani rossz szellemektől a folyót, feltölteni pozitív energiával a testet és a lelket, hogy fitt és erős legyen. Képes szertartásaival a halottaknak megadni a végtisztességet, őrizni és ápolni emlékük és emlékhelyük épségét és tisztaságát, és ha kell ártó lelkeket távol tud tartani másoktól, illetve helyektől. A sámánizmusban azonban nagyobb, potenciális erő lappang ami ennél is többre lenne képes. Sokan rájöttek már erre, ám hosszú ideig senki sem volt képes ezt úgyszólván tökéletesíteni.
Az emberi hitvilág egy istennője, név szerint Wee Jass, a halál úrnője, látott ebben az erőben kellő nagyságot, a sámánokban pedig kellő tapasztalatot, hogy néhányukat felruházza egy új fajta hatalommal. Egy paktum köttetett -körülbelül a Hrsz.: 12. század közepén – , melyben néhány törzs elég tudást és kellő hatalmat kapott, hogy a holtakat és azok békéjét őrizzék.
Röviden szólva tehát, a sámáni hatalom isteni elemekkel is rendelkezik, ám ez tulajdonképpen elenyészik a valódi mágikus erőhöz képest. Az istennő ezen hatalma a halálból feltámadt, illetve nyugalmat nem lelő egyedek ellen korlátozódik leginkább. A törzs leszármazottai mind viselnek egy, az istennő által megszentelt fétist, mely többnyire egy tetoválás a homlok közepén, vagy a tenyéren, de olyan is akad, hogy egy tárgy az, ami fókuszálja és segíti a sámánt ezen ügy érdekében. Természetesen, mint mindig, mindennek ára van…
