Vannak szakmák, melyek egy életre szólnak, kevés szabadságot hagyva a művelőjének. Szentjánosbogár is úgy képzelte a szabad napjait, hogy végre lesz ideje meglátogatni ismerőseit, sőt mi több végre több időt fordíthat új pártfogoltjaira.
Az idő…olyan luxus, mely nem mindenkinek adatik meg, akinek pedig van, sosem elég. Főleg ha rájövünk, hogy az időnkkel nem mi, hanem egy titokzatos fehér hajú nő rendelkezik. Kedvenc bérgyilkosunk hajszába kezd az idővel, önmagával és egy város seregnyi hatóságával szembe.
Résztvevők: Szentjánosbogár; Mesélő: Tammis
Magjegyzés: Ennek a kalandnak az alapját egy szerepjátékkal foglalkozó fórum bejegyzésében találtam, pontos szerzőt nem ismerek, ha ez valakinek problémát jelentene, előre is elnézését kérem.
Szentjánosbogár naplójából
1485 február 21.-25.
Február 21. reggelén kipihenten és jó kedélyűen ébredtem a szokásos nyűgös egykedvűség helyett. Persze lehet, hogy csak a pénz szagát éreztem a levegőben. Gyorsan magamra öltöttem az egyre viseltesebb fekete ruhámat, majd összeszedtem a felszerelésemet, köztük a múltból hozott fegyvereket és az illithid fejeket, majd nyakamba vettem a város utcáit.
A kovácsnál
Az első utam Berett századoshoz vezetett, de gyorsan tovább is álltam. Egyetlen egy utcagyereket sem csíptek el, így nem jutottam új erőforrásokhoz.
Ahogy beértem a szabad kerületbe, felkerestem a banya boltját. Mivel készleteim jelentősen megcsappantak, muszáj volt megfelelő utánpótlásról gondoskodnom. A banya gyakorlatilag ingyen adta át a megmaradt méregkomponenseit és gyógyitalait, mivel így kívánt helyet biztosítani az új áruinak.
Az Árnyék távozása óta jelentősen javult a helyzet a városban. Bár a razziák és a fokozott ellenőrzések még mindig folynak, de legalább az iparosok újra szabadon tevékenykedhetnek a városban. A kovács felé vettem az utat, majd betértem a nem is olyan régen még zárva tartott üzletbe. Üdvözöltem a kovácsot, majd a tárgyra térve átadtam neki a fizetségként kapott egy adénát. A kovács sem tudta megmondani milyen értéket képviselhet, de az anyagot talán be tudja azonosítani. Ezen kívül egy megrendelést is adtam számára. Még az Asylumból hoztam magammal néhány pengét, ezeket szerettem volna bele építtetni vasaltbakancsomba. Nem egészen gondoltam át, miben is fogok elmenni, ha itt hagyom a bakancsom, de szerencsére a kovácstól kaptam néhány érdekes, egzotikus facipőt.
A kikötőben lévő feketepiac nem hozott szerencsét, de nem is az itt lévő áruk miatt jöttem ide valójában. Betérve az ismerős céhházba, igyekeztem Éhest elkerülve eljutni Menghele pincéjébe. Még aktívan élt benne a párosodó orkok eleven emléke és most nem tudtam volna Éhesre ránézni hányás nélkül. Odalent Menghele átadta a már régen várt sárkánylehelet szállítmányt. Ez már tényleg elég lesz egy időre, csakhogy felárat kellett fizetnem, mivel megint közbejött valami probléma a szállításnál, de ez legyen a legnagyobb bajom. Megmutattam a két illithid fejet a kis gnómnak, akinek még a köhögése is elállt a meglepetéstől. Megkértem, hogy preparálja ki nekem a két fejet, hogy aztán túladhassak az egyiken. A másikat természetesen szobai dísznek szánom.
A helyet elhagyva a Magitórium felé vettem az irányt. Van ott egy múzeum, ahol talán megfelelő összeg ellenében megválhatnék a több ezer éves fegyverektől. Belépve rögtön megszólítottam valami okos fejű alakot, aki segített a fegyverek azonosításában. Játszottam az ártatlant, hogy egy ásatáson jutottam hozzájuk, de arra nem tudtam kielégítő magyarázatot adni, hogyan maradtak meg a fegyverek ilyen jó állapotban. A professzor a történelem iránti elkötelezettségemet több mint kilencezer arannyal honorálta, ez után bármennyire is próbáltam, nem tudtam leplezni elégedettségemet.
A Magitóriumot elhagyva a vezetői negyed felé vettem az irányt, hogy felkeressem a régi Feranova birtokot. Az Atya teljesen megbékélt, így vettem a bátorságot, hogy a tanácsát kérjem, mibe fektethetném a pénzem.
Miután megtudtam kihez is forduljak, a shyburi bankházat kerestem fel, ahol egy Maron nevű ember gondosan őrködik az enyémhez hasonló szervezetek pénze felett. Miután kockázatmentesen lekötöttem tizenötezer aranyat, úgy döntöttem kicsit felújítom a ruhatáramat.
Talán ez az eddigi legszebb napom. Jó a kedvem, rengeteg a pénzem és minden nagyon jól megy. Talán ez a legjobb alkalom arra, amire már hónapok óta készülök. Az ifjoncok a földet művelték, miközben valaki a gazdasági épület tetejéről kémlelte a környező földeket. Victorral bementem a házba, majd elmeséltem neki, milyen jól alakultak a dolgaink. Hogy emelje jó kedélyemet, elővett valami szeszt, amit a szomszéd gazda párolt le. Miután befejeztük a csevegést eljött a bemutatkozás pillanata.
Tiszteletteljesen és határozottan köszöntöttem a tizennégy fiatalt, akik a veranda előtt gyűltek össze beszédemet hallgatva. Rövidre fogtam a mondandómat, mivel személyesen akartam beszélgetni mindenkivel. A fiatalok lepihentek a ház árnyékában, míg Victorral visszatértünk az épület belsejébe. Erre vártam már nagyon régen. Szép kis társaság jött össze, de sajnos nem mindenből a jót kaptuk, ugyanakkor voltak kint hatalmas tehetségek. Ha nem is lesz mindegyikből orvgyilkos, de többségük páratlan képességgel bír, amit jól tudunk majd hasznosítani.
Victorral leültünk egy asztal mögé majd a házi szeszt iszogatva elkezdtük a meghallgatást. Igyekeztem mindenki származását és előéletét megismerni és kideríteni, milyen képességekkel is rendelkeznek. Ugyanakkor tudnom kellett mennyire bízhatok meg bennük, és hogy jelenlétükkel nem veszélyeztetik-e a céh működését.
Az első fiú, aki belépett az ajtón, Josher volt, egy 19 éves tebrusi tolvaj. Elmondása szerint a legjobb és ezt Victor is megerősítette. Ha tényleg olyan jó, nagy hasznára válhat a csapatnak, ugyanakkor a harci képességein lesz mit fejleszteni.
A második fiú Felrin, aki 20 éves és a Roem birodalomban éldegélt. Igen kifinomult a művészi és a kulturális érzéke, gyakorlatilag bármilyen iratot képes meghamisítani. Munkája gyakran jobban sikerül, mint az eredeti. Még egy hasznos képességekkel rendelkező fiatal. Ugyanakkor valamilyen incidens következtében nem térhet többé vissza a Roem birodalomba, de nem is olyan, akit ilyen küldetésre vinnék.
Ez után egy testvérpár lépett be a szobába. Az idősebbik testvér Gendrel, aki 19 éves és az öccse Tuwhan, 18 éves. Eddig a Perem-vadonban tevékenykedtek és rengeteg elf házat raboltak ki, a szakma a kisujjukban van. Némi ráfordítással talán más házak kifosztásában is komoly sikereket érhetnek el.
Robard már érdekesebb volt, mert mikor megkértem ezt 19 éves srácot, hogy mutatkozzon be, azt mondta, bárki lehet, akit csak akarok. Tökéletesen leutánzott engem, Victort, majd kérésemre Erica Feranova Atyát. Mint ha csak Finielt láttam volna újra, bár ezt a tehetséget én mindenkinél jobban értékelem és a mi szakmánkban igen hasznos, ha be kell jutni valahova. Robard a Völgyvidékről származik és a tolvajláshoz is ért, de legnagyobb fegyvere az utánzóművészet.
Keva következett. Victor figyelmeztetett, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a 17 éves jó két méter magas szekrénnyel, mivel fekete bőre és hatalmas mérete miatt kitűnik minden tömegből. Keva jóval idősebbnek nézett ki, de ez nem is baj. Dél-Hreeyn gyermeke, aki úgy bánik a dobókéssel, mint egy elf az íjjal. Szinte a legapróbb célpontot is képes eltalálni. Tény, hogy mérete és bőre korlátokat szab neki, de én nem akarom leírni ezt a tehetséges fiút.
Kisebb szünetet tartottunk, hogy megvitassuk Victorral Keva sorsát. Nem akartam megválni tőle, ha másra nem is, de kidobó embernek, esetleg testőrnek mindenféleképpen megfelelő lesz, de bízom benne, hogy többet is ki tudok belőle hozni. Miközben a számomra idegen bőrszínéről beszélgettünk, megkérdeztem Victort, hogy mindegyik fiatal ember-e. Nem válaszolt kérdésemre, felállt és behívta az egyik fiatal lányt.
Mikor megláttam Hannát, pillanatra megdobbant a szívem, ugyanakkor ott volt bennem a félsz Victor hallgatása miatt. Bőre egészen világos volt, arcát eltakarta hosszú, sűrű, fekete haja. Mikor kértem, meséljen magáról, elmondta, hogy Tebrusból származik, kurtizánként kereste a kenyerét, majd átvágta 3 elf torkát. Gyűlöli ezt a fajt, mivel anyját elfek erőszakolták meg. Ekkor oldalra fésülte haját és előtűntek hegyes fülei. Nem reagáltam, próbáltam érzelemmentes maradni, csupán csak figyelmesen hallgattam a 18 éves félelf szavait.
Miután kiment Victor elmondta, hogy nem tudta eldönteni mi legyen vele, mivel tudja, hogyan is érzek a más fajúak iránt. Felajánlotta, hogy elküldi a lányt, de engem viszont megfogott benne valami. Nem tudom, talán megsajnáltam, vagy talán a szépsége az oka, de az is lehet, hogy benne láttam a tökéletes orvgyilkos tanítványt. Victor még azt is elmondta, hogy a lány nemi beteg, így más jellegű feladatokra is alkalmas lehet.
Morgan egy 17 éves tebrusi ifjú, aki a város összes tornyát megmászta már. A magasban nincs félelemérzete, ráadásul sok betörésben is részt vett korábban. A zárak sem jelentenek számára különösebb akadályt, gyakorlatilag bármit képes kinyitni.
Pesrick 21 éves, Hyboriából származik. Ránézésre elég nagydarab keménykötésű legény. Ő az első, aki komolyabban ért a fegyverekhez. Nem tudtam eldönteni, mire lehetne őt használni, ha másnak nem is, de kidobó embernek mindenképpen lehetne alkalmazni.
Nevar 19 éves korához képest túl fecsegős, ami sok veszélyt rejt magában. Ugyanakkor a magasban otthon érzi magát, remek az egyensúly érzéke és egyáltalán nincs tériszonya. Eredetileg a hegyekben élt alpinistaként és tökéletesen megtanult bánni a kötelekkel, a csomókkal, ráadásul a zúzófegyverekkel is elboldogul. Azt hiszem, ha rajta tartjuk a szemünket, akkor talán nem lesz gond.
Brent a második, aki talán orvgyilkos kiképzésben részesülhet. 20 esztendős, a Hyxlaen birodalomban nevelkedett. Nem egy torkot vágott már át, és a zsebmetszés sem áll messze tőle. Ő is remek orvgyilkos lenne, viszont neki meg az alkohollal vannak komoly gondjai, ami szintén nagy veszélyt rejt magában. Meg akartam bizonyosodni róla, hogy képes ellenállni a csábításnak, ezért töltöttem neki a szeszből. Visszautasította, de unszolásomra elvette a poharat. Lehet, rájött mit akarok elérni, minden esetre belekortyolt az italba, majd visszarakta az asztalra. Ügyesen megtalálta a köztes utat.
Veshal 17 éves korához képest igen jól informált és elég jó kapcsolatokkal rendelkező fiatalember. A Völgyvidékről származik. Azon kívül, hogy bármit képes beszerezni, tolvajként is elboldogul. Veshal képességeivel megoldódhatnak a céh utánpótlási problémái, és ezzel jelentősen csökkenthetnénk a kiadásainkat is.
Konstantin 18 éves symeranita, aki a keleti határról jött. Papi neveltetésben részesült, de rájött, nem ez a kijelölt út számára. Remekül boldogul az egykezes fegyverekkel és már korábban is ölt. Saját elmondása szerint általam igazságot szolgáltathat a sötétben bolyongó lelkeknek. Victor szerint egy vallási fanatista, de szerintem csak remek humorérzéke van. Amíg képességei hasznosnak bizonyulnak biztos helye lesz közöttünk.
A második lány Terka, 17 éves. Ez a sötéthajú lány Babylonból érkezett ide. Egy árvaházban nevelkedett, majd megölt néhány ottani fiút. Egy igazi gyilkoló gép, akinek kezében a fésűtől kezdve egy egyszerű koralldarabig minden halálos fegyverré válhat. A mérgek készítéséhez is kiváló érzéke van. A baj az, hogy öntörvényű és elég furcsa szokásai vannak. Asztalterítőket hozott el a Zöld lámpásból, majd azokat ruhaként kezdte viselni. Magán véleményem szerint a lány elég labilis és kiképzése nagyon nagy veszélyeket rejt magában. Nem akarok egy második Árnyékot adni a világnak, de az ellenségemmé sem kívánom tenni a lányt. Úgy veszem észre, hogy bármire képes célja elérése érdekében. Saját bevallása szerint kihallgatott két embert, akik a felhívásomra érkeztek volna. Miután végzett velük, idejött, mert unatkozott. Talán magánakciókra kéne őt küldeni. Ha idővel gondunk akadna vele, még mindig megszabadulhatunk tőle, a saját módszerével.
A délutántól estéig újra átbeszéltük Victorral a csapat sorsát. Úgy döntöttünk, hogy senkit nem küldünk el. Mivel későre járt az idő, mindannyian visszatértünk a városfalon belülre. Másnap kora hajnalban keltem és a könyvtárba indultam. Megkértem az ottani céhtagot, hogy szedjen össze minden mérgek készítésével és alkímiával foglalkozó könyveket a küszöbön álló utazáshoz. Ha elmegyek Jong szigetére, tanulással kívánom tölteni az utazásra szánt időt.
Mikor visszatértem a Zöld lámpásba, Victor éppen a gazdaságba készülődött a fiatalokkal. Megállítottam Hannát és szóltam, hogy ő nem tarthat a többiekkel, ugyanis kiválasztottam és személyesen kívánok foglalkozni vele.
Egy órán keresztül beszéltünk az elméleti dolgokról. Elmondtam neki, mit várok tőle, és hogyan fog felépülni a kiképzése. Miután mindent átbeszéltünk, a raktári csatornalejáraton keresztül kimentünk a gazdaságba.
A csapat egyik fele már odakint gyakorlatozott, míg másik fele a földet művelte. Hannával félrevonultunk és elkezdtük a célba lövést.
Néhány napig így mentek a dolgok. Február 26-án Luji ébresztett azzal, hogy van itt egy nő, aki engem keres. A leírás alapján a fehér hajú nő, akitől az Árnyákkal kapcsolatos dokumentumokat kaptam. Kértem Lujit kínálja meg itallal, felöltözöm és megyek. Mikor leértem és köszöntöttem, hideg és kemény szavakkal szólt hozzám és még a férfiasságomat is becsmérelte. Legalább az italt megitta velem. Rögtön a lényegre tért, tíz perc múlva indul egy hajó Emekisbe, el kell érnem, nincs apelláta. Egy csomagot kell leszállítanom, csupán néhány óráról van szó. Az idő sürgetett, így nem tudtam kifaggatni a nőt a részletekről.
Lerohantam a kikötőbe és felszálltam a hajóra. Szóltam, hogy Sikátor néven van egy kabin lefoglalva. Mikor bekísértek, semmi nem volt a kabinban csupán egy üveg bor. Megnézve az üveget, valami kristály volt benne. Ezt kéne leszállítanom?! Fogalmam sem volt mit kellene most csinálnom. Megpróbáltam a bort átönteni egy másik üvegbe, de ez nem sikerült. A bor nem folyt ki a palackból. Nem akartam széttörni, nehogy kárt tegyek a kristályban. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem megiszom a bort. Ez jó ötlet volt, mivel ez után hozzájutottam a kristályhoz és a hangulatom is javult. Ez valami memóriakristály lehetet, mert egy üzenetet tartalmazott a magát Sikátornaknevező nőtől. Emekisben máglyán fognak elégetni egy kereskedőt. Ez a személy információkat árult és cserélt, amivel a helyi papságnak komoly gondokat okozott. A cél az, hogy szerezzem meg a fejét, ép állapotban és szállítsam el a Cifra sárkány nevű fogadóba. Az egészre éppen csak negyed órám lesz. Ráadásul, ha nem járok sikerrel, akkor a fogadóban lévő hat hölgy fog gondoskodni róla, hogy több hibát ne kövessek el ebben az életben. Ez versenyfutás lesz az idővel és az életem a tét.
A hajó rövidesen kikötött. Szinte meg sem vártam, máris futásnak eredtem a főtér irányába.
A téren hatalmas tömeg gyűlt össze és a máglya már égett. Próbáltam előreverekedni magam, mielőtt az egész kereskedő megsül. Mikor az első sorba értem, észrevettem, hogy rengeteg a városőr és a buzgó inkvizítorok is eljöttek. Itt nem nagyon van lehetőség taktikázni, idő meg főleg nincs. Felhörpintettem egy sárkánylehelet italt és utat égettem magamnak a városőrök között. Ahogy átrohantam az élő fáklyák között, engem is megnyaldostak a lángok, de semmi komoly. Felugrottam a máglya tetejére és lenyisszantottam a már ropogós kereskedő még ép fejét. Leugrottam majd futásnak eredtem a tömegben, jó néhány katonával a nyomomban. Igyekeztem lerázni őket, de szinte lehetetlen volt, ráadásul azt sem tudtam, merre rohanok. Ötletem sem volt, hol lehet a Cifra sárkány. Befordultam egy sikátorba és arra menekültem tovább. Lehetett hallani a páncélok csörgését a nyomomban. Mikor egyszer jobbra fordultam, beleütköztem egy szakaszba. Gyorsan visszafordultam és haladtam tovább az eredeti irányba. Az inkvizítorok is beszálltak a fogócskába, nyilván nem akarták, hogy valami szentségtelen rituálét végezzek a fejjel.
Az egyik sarkon egy alabárd vetett véget a menekülésnek. A két katona hatalmas fegyverük segítségével a földre kényszerített. Feltápászkodtam és felvettem a küzdelmet. Úgy terveztem, hogy az egyikkel végzek, a másikat pedig kivallatom a Cifra sárkány pontos helyéről. Bár megsebeztem egyiküket, a hosszú fegyvereik miatt jelentős előnyük volt velem szemben. Egy hatalmas csapás után ismét a földön találtam magam, de nem bírtam megmozdulni. Körülöttem vért láttam, sok vért, a saját véremet. A világ kezdett elsötétülni. A sors kegyes volt hozzám, még éppen volt annyi lélekjelenlétem, hogy megigyak egy gyógyitalt, ami felgyorsította a véralvadást és szinte meg is állította a vérzést. Felpattantam és futásnak eredtem, közben megittam még egy gyógyitalt, hogy ne essek össze. A két őr szintén futásnak eredt és loholt utánam. Mikor elég erőt gyűjtöttem össze, szembefordultam velük és leszúrtam az egyik katonát. A másik ismét készült lesújtani alabárdjával, de kitértem előle. Ahogy közel férkőztem hozzá, elkaptam a torkát és vallatóra fogtam. Most már sokkal közlékenyebb volt. Mikor megtudtam a fogadó helyét, eltörtem a férfi nyakát és a legrövidebb úton elindultam a kereskedő fejével.
Út közben folyamatosan halottam a páncélok csörgését. Már csak néhány utca és egy csoport inkvizítor választott el a Cifra sárkány bejáratától. Ahogy feléjük rohantam közéjük dobtam egy alkimista tüzet, majd egy sárkánylehelet itallal szétkergettem a középen állókat. Nem foglalkoztam a többivel, inkább bevágódtam a fogadó ajtaján. Odabent hat bőrruhás nő várakozott, hogy átvegyék a fejet. Gyorsan becsuktam az ajtót magam mögött ezzel a kinti zajok teljesen, elhallgattak. Különös, főleg, hogy idebent sincs senki más a hölgyeken kívül. Hatezer aranyat adtak át fizetségképpen és egy ismeretlen tekercset. Látszólag vámpírok voltak, számomra ismeretlen egzotikus fegyverekkel. Mikor megkérdeztem, hol szerezhetnék ilyet, elriasztottak tekintetükkel így inkább nem faggatóztam tovább. Miután a hátsó ajtón távoztak, elővettem a tekercset és elkezdtem kibogarászni a rajta lévő szöveget. Ahogy kiejtettem a papíron lévő szavakat, vakító villanást láttam, majd a shyburi kikötőben tértem magamhoz.
A Zöld lámpásba visszatérve már rutinszerűen láttak neki sebeim ellátásának. Mikor Luji meglátott, majdnem elejtette az egyik poharat, szerinte ez a seb halálos is lehetett volna.
Miután a kapott pénz egy részét Victor a bankházba vitte, visszatért, és késő estig beszélgettünk a szobámban. Azon tanakodtunk, kiket képvisel a Sikátor nevű fehér hajú nő és mi lehet a céljuk? Mit csinálhatnak a kereskedő fejével, mit akarhatnak tőlem és honnan van ennyi pénzük? Valószínűleg még hallani fogunk felőlük. A hajnalba nyúló tanakodás ellenére nem találtunk válaszokat, így lassan álomra hajtottuk fejünket.
