Nariff folytatja útját, hogy ősei tudását és törpe mivoltát erőssítse. Kragmarg alsóvárosában sok meglepetés éri, némelyik olyan kétségbeejtő, hogy úgy gondolja, ennél már nem lehet rosszabb…legfeljebb az a sok ezer lépcső a fellegvárba menet.
Résztvevők: Nariff; Mesélő: Tammis
Nariff naplójából
1485. január 3.-21.
Az erődítmény belseje igen csak elképesztő látványt nyújtott, látszik is, hogy törpe csinálta. Nincs egy másik faj aki ilyen hatalmas és csodálatos építményeket tudott létrehozni! De amiket bent találtam… Ahhoz, hogy tovább juthassak a fellegvárba ki kellett nyitnom a lépcsősort elzáró hatalmas kaput. Ez cseppet sem bizonyult könnyű feladatnak. A kapu nyitószerkezete hat darab hatalmas kő oszloppal működött, melyeket el kellett helyezni a zárban a földön. Az erődítmény hat különböző pontján voltak ezek elrejtve. Nem kis szenvedés árán sikerült is megszereznem őket, habár legalább egy hetembe tellett – amennyire itt a föld alatt tudom az időt számítani.
A fellegvárba vezető kapu
Rengeteg dolgot találtam a keresésem során – Goblinokat, Gnollokat, Halott törpéket, egy minotauruszt, és még sorolhatnám… rengeteg kincset találtam és rengeteg pénzt… találtam egy flaskát melyet ha kinyitok dobhártya szaggató sikoltást hallatt magából, míg be nincs csukva -sajnos saját tapasztalataim alapján tanultam meg ezt a fájdalmas dolgot róla -, ráleltem egy zsákra melybe szinte bármit berakhatok soha nem telik meg – mondjuk ez az utóbbi majdnem az életembe került a zsákot őrző ládán lévő csapda miatt -. A zombi törpék voltak talán a legrosszabbak… amikor több mint százan futottak utánam egyszerre egy járatban, és rum segítségével gyújtottam fel az összes agyatlan élőholtat elképesztő látványt nyújtott. De az sem volt semmi, amikor kidöntöttem az ajtót egyenesen kettő zombira, ezzel agyonnyomva őket – mondjuk a hat figyelemmel kísérő másik zombi már más tészta volt -. Még a kincseim közé sorolhatok egy remek törpe harci bárdot is, amit itt találtam – kora ellenére kitűnő állapotban van és szinte sugárzik belőle a dicső törpe kovácsot tehetsége.
Végül is sikerült kinyitnom az ajtót és elindulnom a hosszú lépcsőn a fellegvárba.
Ez a hely, meg az egyedül utazás elég sokban megváltoztatott és a fajom iránt is megnövelte a tiszteletem és szeretetemet, most már úgy érzem, büszkén vagyok törpe! És persze - *egy piros borcsöpp díszeleg a lap alján, az utolsó sort olvashatatlanná téve az oldalon.*
Kragmarg romos termei számtalan veszélyt rejtenek
