Egy új fenyegetés üti fel a fejét a shyburi utcákon. Járványként terjedő kábítószer kezd hódítani a városban, és csak tehetetlen betegeket hagy maga után. Szentjánosbogárnak hamar személyes ügyévé válik, hogy felhajtsa a terjesztőket és kitakarítsa a szemetet a városából.
Résztvevők: Szentjánosbogár; Mesélő: Tammis
Szentjánosbogár naplójából
1485. március 7.-15.
A szokotthoz képest is túlságosan csendes este volt a mai. A szobámban éppen az egyik alkímiai könyvet olvastam, mikor lábak dobogását hallottam a lépcsőn elhaladni. Odalentről Luji hangját lehetett hallani, ahogy a három távozó fiú után kiált. Miután odalent elcsendesedett minden, újra belemerültem az alkímia rejtelmeibe. Nyugalmam nem tartott sokáig, hamarosan veszekedés hangja szűrődött fel az emeletre. Miután képtelen voltam a zajt kiszűrni, befejeztem az olvasást és a könyvvel együtt lementem a földszintre.
Gondok az utcán
Victor éktelen lármát csapott, Luji pedig folyamatosan nyugtatni próbálta az indulatos herceget. Mikor Victor a pultot kezdte csapdosni, megfogtam a könyvet és odacsaptam vele én is a pultra. Csend lett, majd mindenki rám figyelt. Kérdőre vonva Victort, elmutogatta, hogy jelentős mennyiségű készlet hiányzik, amik nélkül a mindennapi szükségleteink nem lesznek kielégítve. Luji hozzátette, hogy apróságokról van szó és nem hiányzik semmi a készletből, csupán késik a beszállító. Ekkor az odakint dolgozó lányok léptek be az ajtón, majd leültek az egyik asztalhoz. Luji megjegyezte, hogy elég korán van még a munka befejezéséhez, de a lányok lerázták magukról a dolgot. Átültem Szimonettáék asztalához, hogy megtudjam mi a baj. A lányok panaszkodtak, hogy hiába ácsorognak az utcán, az emberek nem foglalkoznak velük. Mindenki „bezombult”. A ruha alól előfejtettem Szimonetta kebleit és felhívtam figyelmét, hogy ezekkel felhívhatja a férfiak figyelmét. Tudatta velem, hogy már megpróbálták és nem vezetett eredményre. Ekkor Keva, Gendrel és Josher jött vissza és unottan leültek az egyik asztalhoz. Eddig minden este átnéztek a Kövér Kacsába szórakozni, de most lógó orral jöttek vissza. Azt mondták a hely tele van „zombikkal”, a jó hangulatú társaságból csak punnyadó, nyáladzó és hányó alakok maradtak. Hogy javítsam a fiúk kedvét, felajánlottam nekik a lányok társaságát. Megnyugtattam Victort, hogy holnap beszerzem az ellátmányt, de most nyugalomra van szükségem, így a könyvemmel visszatértem a szobámba, remélvén, hogy nyugtom lesz az éjszaka hátralévő részében.
Másnap reggel megmosakodtam valamilyen zavaros vízben. Sajnos a tisztítószer is elfogyott. Ideje kézbe venni a dolgot, mielőtt még a latrinapapírból is kifogyunk. Lesétáltam a földszintre, elvettem a listát Lujitól, majd elindultam a címre, ahol a felszerelést tárolták. Út közben útba ejtettem Mengele boltját, de a céhépület zárva volt. A banya boltjában sem volt szerencsém, az öreglány szó nélkül lelépett. El akartam vinni néhány üveg gyógyitalt, de úgy látszik a megmaradt készleteket is magával vitte, de az is lehet, hogy a megcsappant készletek pótlására indult?! A kovácsnál egy „zárva” feliratú tábla fogadott azzal, hogy a mester lánya beteg, ezért egész napját az ispotályban tölti. Belegondolva elég sok földön fetrengő, hányó vagy éppen bambuló emberrel találkoztam, és voltak köztük jómódú polgárok is, nem csak csőcselék. Talán járvány ütötte fel a fejét?! Az egyik pocsolyában egy tehetősebb fiatalember feküdt. Mivel nem igazán vett tudomást a külvilágról, a zsebéből kivettem hat aranyat és egy medaliont. Az ispotályhoz érve elég aggasztó látvány fogadott. Rengeteg beteg, gyomornedv és persze idegeskedő papok voltak minden felé. Senki nem tudta megmondani mi is történt, de a csuhások valamiféle mérgezésre gyanakodtak. Sétám végén megérkeztem a kereskedelmi lerakathoz. A kocsikat irányító nagydarab fickó elnézést kért a késedelemért, de valami baj történt a két fiúval, akiknek az árut el kellett volna szállítania hozzám. Állítólag szikrafű hatása alá kerültek. A telep vezetője többször is elnézést kért és megígérte, hogy délután leszállítja az ellátmányt, persze jelentős kedvezménnyel a késedelem miatt.
Visszatérve a Zöld lámpásba, megtudtam, hogy az egyik lány kidőlt. Ugyanazok a tünetek jelentkeztek rajta, mint a városlakókon. Elmondtam a többieknek, hogy mit láttam az ispotálynál és azt is, hogy ezt valószínűleg szikrafű okozza. Luji szerint a szikrafű ártalmatlan, a vendégeink is rendszeresen használják és van is belőle raktáron. Nem kicsit lettem ideges, mikor megtudtam, hogy ilyen szemét is megtalálható a portámon, felszólítottam Lujit, hogy tüntesse el, vagy szívja el, de meg ne lássak még egy ilyet az üzletben.
Még nyugodt az utca...
Mivel az egész várost érintő problémáról volt szó, a városőrséghez fordultam némi információért. Meglepődve láttam, hogy Berett őrszobáját is elárasztották a betegek. A százados látszólag nehezen tudott megbirkózni a plusz feladattal, de jó katonához illően teljesítette felettesei parancsát. Elmondása szerint ez valószínűleg szikrafű, de valami újszerű anyagból kikeverve. A baj az, hogy túlságosan nagy méreteket ölt a hatás, a szerből jutott iskolákba és árvaházakba is. Ez azért már tényleg nem tréfa. Azt gondoltam, az Atya talán több információval tud szolgálni, így a kúria felé indultam. Sajnálatos módon nem tudtam Ericával beszélni, mivel a város vezetőivel tárgyalt a kialakult helyzetről. Hátrahagytam egy üzenetet, hogy hivasson magához amint lesz egy kis ideje.
Tanácskozást folytattam a lámpásban. Megegyeztünk abban, hogy bárki is áll a dolog hátterében, az én területemen terjeszti ezt a szemetet és ez megengedhetetlen. Josher emlékezett egy alakra, aki átadott valami szert a megbetegedett kurtizánnak. Tudta, hogy hol dolgozik, így felajánlotta, hogy elvisz a kereskedelmi kamarához, ahol a fickót elcsíphetjük. Victornál valami elpattanhatott, már tegnap sem volt teljesen észnél mikor úgy kikelt magából. Elővett egy hatalmas számszeríjat, majd kilépett az utcára. Nagy merészség fényes nappal fegyverrel sétálgatni a városban, de nem érdekelte a figyelmeztetésem.
A kereskedelmi lerakathoz érve megláttunk négy alakot, köztük volt a fickó is, akivel el akartunk beszélgetni. Mikor észrevettek minket, rohanni kezdtek, majd egy szekérre felpattanva elhajtottak. Josher gyorsan számításba vette a lehetőségeket és ahelyett, hogy utánunk szaladt volna, eltűnt a lerakatban, majd egy szekérrel hajtott elő. Victor felpattant a bakra, majd átvette a gyeplőt Joshertől. Én is felugrottam Victor mellé, majd követni kezdtük a távolodó szekeret.
A széles utcákon haladva igyekeztünk beérni a menekülőket. Victor átadta hatalmas számszeríját, hogy azzal próbáljam megállítani az előttünk haladó szekeret. Mikor jó rálátás nyílt, meglőttem az egyik fogatot húzó lovat. Szerencsénk volt, mert a fogat lassulni kezdett, de még így is elég messze volt. Egy hatalmas páncéltörő nyíl fúródott bele a bakba, pontosan mellém. Szép termetes darabnak látszott, így kihúztam és betöltöttem a számszeríjba. Ismételten meglőttem a lovat, így sikerült elég közel érnünk a szekérhez. A menekülők mindenféle ládát kezdtek ledobálni a szekérről. Az arcunkba zúduló zöldségek miatt ismét lemaradtunk, ami Victorból indulatos mutogatást váltott ki. A szekerünk tele volt posztóval és más kelmével. Szóltam Joshernek, hogy ha lát egy istállót, ugorjon le a szekérről és egy lóval próbáljon elébük kerülni. A következő sarkon így is tett, remélem használta a ruhákat a sima földet éréshez. Mikor Victor újra utolérte őket, át akartam ugrani a menekülő szekérre, de a kacskaringós utcák és a macskaköves út akadályoztak ebben. Nem akartam egy ház falára kenődve végezni, így inkább lángba borítottam a szekerüket némi alkimista tűz segítségével. A négy menekülő közül kettő rögtön hozzálátott az oltáshoz. Néhány városőr mellett haladtunk el, akik mint ha hozzánk beszéltek volna valamit, bár nem igazán figyeltem oda. Mivel Victorral összevesztünk, hogy melyikünk végzi rosszabbul a dolgát, átvettem tőle a gyeplőt. Elsőre elég nehéz volt megtartani, de hamar belejöttem. Villámgyorsan utolértük a menekülőket. Sajnos egy virágárus új előnyt adott a menekülő társaságnak. Ekkor feltűnt egy lovas mögöttünk, majd követte őt másik kettő. Azt hiszem nem Josher ért minket utol.
- Megmondtam, hogy fejezzék be az illegális fogatversenyt!
Nem foglalkoztam az őrséggel, folytattuk az üldözést. Victor ledobott minden felesleges dolgot a szekérről, hogy gyorsabban tudjunk haladni. A menekülők elé akartam vágni, így egy párhuzamos utcán haladtunk velük végig. Sajnos nem sikerült megelőznünk őket, a lovaink megtorpantak, mikor elvágtattak előttünk. Gyorsan utánuk fordultam, de túl nagy volt az előnyük, igaz a szekerük egyre rosszabb állapotba került. Visszaadtam a gyeplőt a hercegnek és utasítottam, hogy kövesse őket azon a szűk sikátoron át. Ahogy behaladtunk a szekér megdobódott, majd hallottuk néhány csont roppanását. Nem hiszem, hogy az ott fetrengők éreztek valamit, már az előttünk haladó szekér is átment rajtuk. Visszatérve a főútra tovább folytattam a szekér rongálását, de egy másik szekér véget vetett a hajszának. A szekerünk darabokra hullott, a lovak kimúltak vagy lebénultak. Mi nyakig lisztesek voltunk, Victor ráadásul még csonttörést is szenvedett a lábán. Ahogy kikászálódtunk, megjelent Josher végre és kérdezte, hogy merre menjen. Megmutattam neki az irányt, majd elvágtatott. A városőrség is megérkezett, de szerencsére kimagyaráztam magunkat. Elhitték, hogy mi a lisztes szekéren ültünk és a fogatversenyzők áldozatai vagyunk. Elkísértek minket egy darabon az ispotály felé, míg bele nem botlottunk Berettbe, aki átvett minket.
A Zöld lámpásban Victor ágynyugalomban és teljes ápolásban részesült. Én magam kibontottam egy italt és kortyolgatni kezdtem. Brent leült mellém beszélgetni, ő az alkoholgondjai miatt visszautasította az italt. Visszaérkezésünk után megkértem Kevát, hogy Gendrellel, Tuwhnnal és Veshallal menjenek vissza és kutassák át a kereskedelmi lerakatot. Szerencsére meg is érkeztek és egy foglyot is ejtettek, akinek a lábából Keva egyik dobótőre állt ki. Az eszméletlen alakot vallatásra bevitettem hátra. Megfordultam, hogy szóljak Terkának, de az a szadista lány már ott állt a hátam mögött. Ha már önként jelentkezett, megmutathatja, mit tud. Miután a foglyot magához térítettem és megkarcoltam a szaruhártyáját egy tőrrel mindent eldalolt, de csak annyit sikerült tőle megtudni ez egy új szer és a szekeres alakoktól szerezte. Ez után átadtam Terkának. Hamarosan Josher is visszatért, így lett egy újabb lovam. Szerencsére sikerült magával hozni néhány üvegcsét az anyagból. Hannávalfelmentünk a szobámba és megpróbáltuk szétbontani az összetevőket. Valamilyen ismeretlen Dél-hreeyni nagy méreganyagú növényből készült.
Az éjjel kövekkel dobták be a lámpás ablakait, a tettesek elfutottak. Másnap reggel megtettem a hivatalos polgári feljelentést Berettnél. Továbbá átadtam neki a megszerzett üvegeket és az eredményeket, hátha kiderít még valamit. Nem kellett sokat várni, este a százados meglátogatott és megjelölt néhány lerakatot a térképen. Szerinte még több labor is lehet, de ezekről nincs elég információja. Mivel az egyik lerakat az én területemhez elég közel volt, összeállítottam egy kis csapatot, a többi helyet Berett embereire bíztam.
Ahogy a csapattal haladtunk, beszélgetni kezdtem Hannával. Igazából csak pár szót váltottunk, majd benyúltam a zsebembe és átadtam neki a korábban szerzett medaliont. Nem értette miért is kapta, de én sem igazán, miért adtam neki. Nem is akartam tovább foglakozni a fél-elf lánnyal, megpróbáltam a feladatra koncentrálni. Volt néhány kiadó pince ezen a környéken. Nem voltam meglepve, mikor beigazolódott a gyanúm. Egy esetleges bérlőnek adtam ki magam a pince fölött lakó ártalmatlan öregasszonynak, aki olyan készséges volt, hogy még a kulcsokat is átadta nekem. Fogalma sem volt róla, mi zajlik a háza alatt.
Meggyújtottam egy fáklyát, majd szétosztottam a csoportot. Én magam Hannával, Konstantin pedig Kevával haladt mögöttünk le a lépcsőn. Pesrick, mint a csapat legizmosabb tagja, a kijáratnál várta az esetleges menekülőket. Odalent egy komplett alkímiai labor működött. Itt állították elő a szert és valószínűleg nem ez az egyetlen hely a városban. Az egyik alkimista asztalára hajítottam a fáklyát, majd kiütöttem néhány fogát a szeges kesztyűmmel. Keva dobókésével egyet a fejénél fogva felszögezet a falra. Valaki egy számszeríjjal támadt rám, de Konstantin hamar összezúzta a fejét. Egy menekülőt Pesrick taszított le a lépcső tetejéről, a maradékkal Hanna bánt el. A két fogolynak eltörtük a lábát, majd magunkkal vittük őket kihallgatásra. A pincében tárolt anyagokat olajjal felöntöttük és megsemmisítettük.
A Zöld lámpásban Szimonetta azzal fogadott, hogy történt egy kisebb incidens, míg távol voltunk. Luji az ágyban feküdt, teljesen összeverték. Úgy látszik a tegnapi ablakrongálás figyelmeztetés volt. Terka nekilátott az egyik alkimista kihallgatásának, a másikat Konstantin gondjaira bíztam. Én magam megint ivásra adtam a fejem és éreztem a fölém tornyosuló felhőket. Azon gondolkodtam, hogy ha Keva vagy Pesrick itt lett volna, akkor Luji nem sérül meg. Keva észrevehetett rajtam valamit, mert leült mellém. Beszélgetni kezdtem a fekete emberrel. Azt mondta, hogy vadász volt a földjükön és azért jött ide, hogy megakadályozza, hogy a gazdagok kihasználják és megalázzák a népét. Legalábbis én így értelmeztem szavait. Furcsa a déliek gondolkodásmódja. Mikor megkérdeztem tőle, hogy van-e asszonya, azt mondta nincs, de még minden lehet. Elmondtam, hogy nekem sincs senkim, majd a sarokban üldögélő Hannára pillantottam. Ekkor Berett lépett be, majd megkért, kövessük a raktárba. Victor úgy látszik felépült, mert egy összeégett szekeret tolt be a raktárba Josher és Gendrel segítségével.
- Ez az a szekér? – kérdeztem az igen furcsán viselkedő herceget.
- Ez elégtétel. – felelte, majd levette a ponyvát.
A szekér tele volt pakolva az anyaggal, Victorék átjárták fél Shyburt a lerakatok után. Hogy még szebb legyen, Berett átadott egy levelet, melyet Perek Merheltzírt az egyik labor vezetőjének. Perek Merheltz az egyik mágus aki a tanács és a városvezetők közötti ügyeket intézi. Igen magas pozíciója miatt érinthetetlen. Az, hogy nálunk a szekér és ez az irat, nem elegendő bizonyíték egy ilyen magas rangú mágus ellen, ennél többre van szükségünk. Terka és Konstantin befejezte a kihallgatásokat. A hit ereje meggyőzőbbnek bizonyult, mint Terka kreativitása, ugyan sokkal lassabb volt. Az összes megmaradt labor helyét megtudtuk és bejelöltük a térképen. Ugyanakkor az is kiderült, hogy ez a szer csak egy gyenge kísérlet arra, hogy egy még erősebb anyagot hozzanak létre. Utasítottam Felrint, hogy használja a levelet mintának és kreáljon újabb bizonyítékokat és egy beismerő vallomást. Veshalnak sikerült ugyanolyan vízjelű papírt szereznie, mint amit a mágus is használt. A bizonyítékok készen álltak, már csak a Magitórumba kellett őket eljuttatni, ehhez pedig a legmegfelelőbb ember maga Perek Merheltz. Robard felöltötte a megfelelő ruhákat és Morgansegítségével elindult a Magitórium felé. Órák teltek el, az italok pedig egyre jobban fogytak. Megnyugodtam, mikor a két fiatal sikerrel visszatért.
Este a pultnál ültem egy üres pohárral. Azon töprengtem, hogy túl sokat ittam az utóbbi napokban. Hirtelen egy ütést éreztem hátulról, majd minden elsötétült. Nem tudom mennyi idő telt el, de Viktor térített magamhoz. Beret és néhány embere szintén itt volt a lámpásban. Elmondásuk szerint néhányan betörtek és magukkal vitték Szimonettát, két másik lányt és Hannát. Egy levelet hagytak hátra, melyben a szekéren lévő árut akarják és 7000 aranyat kárpótlásul. A támadás során Keva és Pesrick is megsérült. A düh elöntötte az agyamat, nem tudtam józanul gondolkodni. Berontottam a raktárba és utasítottam a fiúkat hogy tolják ki a szekeret.
- Átadod amit kérnek? Négy lány élete megér 7000 aranyat? – kérdezte Victor, mire még dühösebb lettem. Levettem a falról az egyik számszeríjat, majd Viktor kezébe dobtam.
- Nem áll szándékomban átadni semmit! – feleltem ingerülten, majd összeszedtem a felszerelésemet. Egy ládába fémhulladékot rakattam, majd a tetejére szórtam ezer aranyat. A szekérről levettünk némi anyagot, hogy legyen elég bizonyítékunk, majd mindenkit utasítottam a fegyverkezésre. Ekkor Berett századoshoz fordultam.
- Figyelmeztettem, hogy ez nem utcai csetepaté lesz, mi háborúra készülünk. Ne álljanak az utunkba!
A százados nem próbált megállítani, tudomásul vette, amit mondtam. A szekér elé befogtunk néhány lovat, majd az összes harcképes emberemmel elindultunk a kikötő felé.
A levélben megjelölt helyen már vártak ránk. Elég sokan voltak. A négy lány az egyik rakodó szélén állt, kötéllel a nyakukon. Tudtam, hogy ha balul sül el a dolog, nem egy halálos áldozat lesz. Eszembe jutottak az Asylumban történtek, amitől idegességem átcsapott szilárd határozottsággá.
A vezetőjük egy kelet-babyloni akcentussal beszélő férfi volt. Előreléptem, hogy közelről a szemébe nézhessek. Kisebb feszélyezett beszélgetés után megtudtam, hogy a mágus nem az igazi vezére a társaságnak. A babyloni észrevette, hogy hiányzik az áru egy része, így megpróbált megfenyegetni. Sziklaszilárdan tartottam magam ahhoz, hogy annyit kap, ami jár, azért, mert betört a házamba és bántalmazta az embereimet. Az egyik emberét a szekérhez akarta küldeni, de útját álltam.
- Amíg a lányok nincsenek biztonságban, egy lépést sem tehettek, ha mégis megpróbáljátok, akkor vérfürdőt fogok rendezni! – ezzel levettem a kézi ballistát a szekérről és a vezetőjüknek szegeztem.
A babyloni rövid ideig gondolkodott, mérlegelte lehetőségeit, majd eleresztette a négy lányt. A szekeret átadtuk a ládával együtt, majd figyeltük, ahogy egyszerűen elsétálnak. Nem mentek messzire, hamarosan mágikus falak aktiválódtak körülöttük és a hatóság emberei lefegyverezték a terjesztőket. Berett néhány embere nagyon gyorsan eltessékelt minket a helyszínről.
A reggeli krónikásban már lehetett is olvasni a mágus letartoztatásáról és az alkímiai laborok felszámolásáról. Berett szerint készítik az ellenmérget is, így a szer hatása alá került emberek hamarosan meggyógyulnak. A mágusról kiiktatásáról az Arkán Tanács csendben fog gondoskodni. A mi céhünk vette ki egyedül a részét az egész várost érintő problémából. Ezzel a tettel nőtt a hírnevünk a többi céhvezető körében, ugyanakkor megint előjött a probléma, hogy ha túl nagy befolyásra teszünk szert, szálkává válhatunk a Feranovákszemében. Victorral megegyeztünk, hogy ha lesz lehetőségünk, elhagyjuk a várost.
Este ismét a pohár fenekére néztem. Nem tudom mi üthetett belém, de felmentem Hanna szobájába és magammal vittem egy üveg italt. Tudni akartam, hogy érzi magát a történtek után. Egészen megkedveltem a fekete hajú lányt és ezt közöltem is vele, bár az alkoholos befolyásoltság miatt elég nehezen tudtam kifejteni a mondandómat. Mikor befejeztem, nem szólt semmit sem. Mellém ült, majd átölelt, az este hátralévő részében így ittuk meg, ami még az üvegben megmaradt.
