A háborút két oldalról lehet nézni, messziről egy város biztonságos falai mögül levelekből, és a csatatér közepéről, ahol a kegyetlenkedés és a halál mindennapos. Az idegek és értelem harca közben sokan megroppannak lelkileg, ám aki képes ezen felülkerekedni, talán túléli ép elmével.
Résztvevők: Alastaire; Mesélő: Mateys
Alastaire levele Erynnek
Jelentés ama hadiállapot állásáról, a frontvonalakról
Ralunso városa
Kedves Eryn!
Helyzetem nem engedte meg, hogy hazatérjek Bistonba a mellém osztott emberekkel, kiirányítottak a fronthoz segíteni, ezért ilyetén teszek jelentést az állapotokról.
Április 18.
Reggel az ideiglenes parancsnokságon kellett megjelennem a Storval-lépcsőárnyékában. Két másik hadnagy kíséretében egy száznagy alá osztott minket Bellinius tábornok, a sereg bal szárnyának erősítésére.
Az első komolyabb ütközet a troll sereggel – erdőfordulói csata, március 24. – lelombozó vereséget mért a csapatainkra. A tábornok taktikai zseniének hála, sikerül gyakorta előnyökhöz jutnunk, ám ezek mind elvésznek sorra, a troll inváziós haderők folyton fölénk kerekednek. Az emberek egyre elkeseredettebbek.
Az esti órákban megérkezik a Hármas számú Szabadcsapat négyszáz főnyi lándzsása Bistonból. Gyors tanácskozást ülnek a parancsnoki sátorban, majd közlik mindannyiunkkal, hogy mi a parancs.
Április 21.
Engem és egységemet Fürtös réthez rendeltek, hogy ellenőrizzük a sereg ellátmányának védelmét. Mindent rendben találtunk – több orvosságra és ruhára lenne szükség – , majd innét sietve északra vettük az utunkat, a 6 mérföldnyire lévő Kerekes-dombhoz, ahol a védelmi állást megtámadták a trollok. Kora délután értünk oda és napnyugtáig ellenálltunk az invázió hullámainak. 40 halott és 217 sebesült.
Éjfél előtt nem sokkal, újfent támadásba lendült az ellenség. A dombokon foglaltunk el lőállást, míg a fősereg és a szabadcsapatok igyekeztek föltartani őket. Négy órával később elvesztettük a Kerekes-dombi ütközetet, a fősereg arcvonala folyamatosan az előretörő trollok előtt maradt, a többieket a védelmünkön lévő hézagok kipótlására küldték. Minket nyugatra küldtek.
Április 23.
Némi pihenőt tartottunk, míg ismertették velünk a parancsot, a száznagy fel kívánja szabadítani Malnua városát. Előretörtünk, délelőtt tíz órára sikerült áttörnünk a frontot és haladtunk tovább nyugati irányba, hozzávetőlegesen 18 mérföldnyit. Útközben igyekeztünk kikerülni a nagyobb ellenséges csapatok elől, bár eléggé kevesen voltak. Estére elértük Malnua határát, feltűnően gyenge ellenállásba ütköztünk, amit fel is számoltunk hamar. A többi hadnaggyal való tanácskozás után, egyöntetűen döntöttünk, értesítettük a felfedezéseinkről Belliniust. Sürgönyzött hamar vissza, hogy roppant óvatosak legyünk és szorgalmazta egy előretolt megfigyelőcsapat felállítását, akik a város tövében elsődleges véd művet alkotnak, és innét kezdik a város ostromát. Önként jelentkeztem.
Április 27.
Öt éjjelen és négy nappalon át a hideg patakmederben gubbasztottunk, én és kilenc társam. A várost gyanúsan kisszámú troll védte, a lakosokat rettegésben tartva a házaikba zárva tartották. 26-án este sikerrel bevettük az egyik kocsma épületét és sikerült üzennünk a csapatainknak. Éjszaka egész végig Malnua tisztogatásával telt, másnap délelőttre miénk volt a város. A lakossága körülbelül 400 fő, nem éppen kitörő örömmel fogadtak minket. Szemünkre vetették, hogy elkéstünk, korábban kellett volna megmentenünk őket, amíg még volt miért. A várost körbejárva, fény derült a rosszallásuk okára, a trollok rutinszerűen a lakosok gyerekeit, naponta kettőt-hármat, elevenen felfaltak, a tetemeket a helyi Pelor templom meggyalázására szétkenték az épületben. Gyomorforgató látvány volt, nem csak számomra. Egy másik hadnagy, Anoanmegjegyezte, mindez része a tervüknek. Nem legyőzni akarják Babylont, hanem elpusztítani, és ezt avval kezdik, hogy lelkileg megtörnek minket… Jó úton járnak, úgy hiszem.
Még aznap, késő délután jött a futár, észak-keletre tőlünk megjelent egy nagyobb troll csapat, és áttörték a vonalat, Ralunso városa felé tartanak. Azonnal útra keltünk, egy kisebb helyőrséget hagyva hátra. Út közben futár ért be minket, Bellinius hírei szerint egy kisebb csapat katona elhagyta a szolgálati helyét és csapatait, és menekülnek dél-keletre, Biston felé. A tábornok egyenes parancsát, a száznagy nekem és társaimnak címezte. Még naplemente előtt visszaértünk a csapatainkhoz a vadászatból… Minden dezertőrt megleltünk és teljesítettük Bellinius akaratát…
Április 29.
Ralunsoba érkezvén a hírek szerint elvesztették a trollok nyomait. Belliniusnak írattam egy levelet, minél előbb küldessen segítséget, a száznagy visszament Malnuába, előtte kinevezte ideiglenesen helyettesévé Anoant, hogy védje meg a várost. Közel 260 fős csapattal rendelkeztünk, igyekeztünk kiépíteni a védelmi vonalakat. Anoan lelkes és határozott nő, szerintem kedvelnéd.
Végzetes hajnal
Április 30.
Hajnalban támadtak. Lerombolták a főbb véd műveket, megszállták a sáncainkat. Bellinius lándzsásai délelőtt kilencre érkeztek meg, és hatoltak be a városba. Délelőtt tizenegyre a trollok körbezárták a várost… Egész nap folyik a harc, a város belsejébe szorultunk… Nem tudunk kijutni, a nap már majdnem lement… Egyre több troll kel át a sáncokon. Hosszú lesz az éjszaka…
Május 1.
A hajnali káosz közepette döntésre kényszerültem. Anoan kinevezett parancsnokot darabokra tépték az éjszaka, a másik tiszttársam sokkot kapott. Hajnali három órakor parancsot adok a katonáknak, hogy gyújtsák fel a várost. Reggel nyolckor tudtunk megszökni a romok közül, az utcák, és házak falai csöpögnek a vértől. Mindenütt halottak.
A tábornok utasításainak eleget téve délfelé vettem az irányt, hogy arrafelé egyesülve a Kettes számú Szabadcsapattal, visszatérjek majd a Storval-lépcsőhöz, hacsak a trollok főserege nem tesz egy újabb áttörést. Délután ötkor futár hozta a híreket, Malnuát visszafoglalta az ellenség, a száznagy halott. A ralunsoi vérfürdőben 29 sebesült és 597 halott, köztük civilek is, az írnok számítása alapján. Mi negyvenheten menekültünk meg. Több társam ispotályos szekerekre kért utazási parancsot, hogy visszamehessen Bistonba, sérülései okán. Közülük kevesen olyan sérültek, hogy erre szükségük volna… legalábbis fizikailag. Bárhová is kívánnak menni, Eryn kérlek, ne gátold őket…
Kelt, 1485. Május 1-én Nyírosmező-Biston útelágazásnál
Alastaire Farinn, kinevezett hadnagy
