Egy különös hullát találnak a kikötőben, a nyomozás szálai pedig olyan mélyen beleszövődnek Tebrus kultúrvilágának pezsgő életébe, hogy avatatlan szemlélődő elvész a részletek sűrűjében. A nyomozás nem várt fordulatokat eredményez…
Résztvevők: Terkios; Mesélő: Mateys
Terkios naplójából
1485. április 9-14.
Kijelenthetem, jól haladnak a dolgok. Sikerült a régi lakást felújíttatnom, anyagi helyzetem javul, és az otthonom vezetésére be tudtam szervezni apám volt inasát, az öreg Albertet. Gyerekként sok gondot okoztunk neki a testvéremmel, fel is emlegeti nekem ahányszor csak módja akad rá.
Valami történt a dokkoknál
A városőrségnél bőven akad munka, főleg a múltkori eset óta egyre többször kerülnek elém kihallgatásra szikrafű árusok. Mikor már azt hittem, unatkozom a zárt épületben és nincs semmi izgalmas, komolyabb fejtörést okozó bűnügyem, a főparancsnok küldött értem reggel, hogy találtak egy hullát a kikötőben, menjek ki a helyszínre. Mikor odaértem, eléggé nagy tömeg várt rám, a városőrség igyekezett a bámészkodó tömeget elhessegetni, de a kíváncsiságuk elképesztő volt. A strázsamestertől érdeklődtem, aki a nyolcas és kilences móló közötti részhez irányított. Itt csak nagyobb ládák voltak, a kikötői munkások szokták használni őket. A ládák mellett most hevert egy ember, durva vászonszövettel letakarva. Megvizsgáltam. Elnézve, egy középkorú férfi, egyszerű polgári származásúnak tetszett. Nyakán vékony csíkban kék és lila folt éktelenkedett, ajkai és arca felduzzadt és sápatag. Egyszerű, megfojtották, majd kirabolták. Az állítás azonban nem helytálló, történetesen a zsebeiben csak egy bőr erszény lapult, hét aranypénzzel, valamint egy összegyűrt papírost találtam a nadrágja belsejébe varrt zsebben. Megölni valakit, hogy egy ekkora összeget nála hagyjanak, nem logikus. És egyáltalán hogyan lehet nála ekkora összeg, hiszen ruházatáról nézve, nem vagyonos ember, hétköznapi kis polgár, még céhmester sem lehetne, hiszen ők sem gyakran látnak ezüstpénznél értékesebbet. Feltűnt még, hogy a jobb ingujja furcsán eláll, megvizsgálva egy kisebb vassulyom lapult az ingujjba varrva. Ezt az önvédelmi trükköt előszeretettel alkalmazták a vagyonosabb, tehetősebb emberek, ami kapcsán felmerül megint egy csavarás az esetben, történetesen, miért nem védekezett. Talán ismerte a támadóját?
A nyomozás nem sokat halad
Töprengés közben járkáltam a helyszín közelében, és megakadt a szemem egy apróságon. A halottól mintegy tíz méterre, az utca túl felén jól kivehető volt a macskaköveken, hogy állt ott ezelőtt egy kocsi. Konzultáltam a strázsamesterrel ezekről, mint kiderült a környéken lakók szerint egy feketére mázolt régies hintó állt itt az éjszaka, eléggé sokáig, majdnem három órán keresztül. E mellett megtudtam, hogy a papíron melyet találtam hét név szerepelt, hét női név, mellettük pedig pénzösszegek, nem kevés ráadásul. A papír hátoldalán egy női kézzel írt sor volt, mely felkeltette az érdeklődésemet. Pár utcával arrébb állt egy nyilvános ház.
A ház bejárata felett cirádás felirat, éppen az ami a papíron is. Be kell valljam nem volt egyszerű odabent bármit is kezdenem, de igyekeztem lényegre törő lenni. A ház nagyasszonyát keresve, a listán szereplő hölgyek után érdeklődtem. Az impozáns hölgytársaságtól kissé feszélyezve, a szalonban foglaltam helyet és érdeklődtem a hölgyektől a halott férfi iránt. Mint kiderült, Jeremiahnak hívták a megboldogultat, és időnként eljött, hogy az előttem ülő női társaságból elvigyen magával valakit, valamikor estélyre, valamikor színházba, vagy más kulturális eseményre. Ennél többet nem akart egyiküktől sem, ezt megerősítették mind. Azt is megtudtam, hogy volt egy felesége, de vele nem tudott ilyen helyekre elmenni soha, ezért keresett más partnereket, ilyen programokra. Nem igazán tűnt úgy, hogy bármelyikük is okozhatta a halálát Jeremiahnak, a rövid beszélgetésekből kitűnt azonban, hogy nagy gonddal válogathatta meg a női társaságot, a felsorolt hölgyek nemcsak csinosak, de igen műveltek is voltak, és tájékozottak a világi dolgokban.
Miután megtudtam amit lehetett, megkönnyebbülve elhagytam végre a bordélyt, hogy szomorúbb kötelességemet teljesítsem. Meglátogattam a megözvegyült asszonyt. Reakciói alapján világos volt, nincs köze a halálához. Mikor megtudta, hogy a kikötőben találtak rá, átváltozott őrjöngő állattá és elkezdte szidni és gyanúsítani a bordélyház női dolgozóit. Ezek szerint tudott a férje szokásáról. Rövid idő alatt rájöttem, az asszony eléggé zsémbes, nem nyitott a világra és semmire úgy igazán. Ezek után nem csodálom, ha Jeremiah nem tudta elvinni őt semmilyen társasági eseményre. Továbbá megtudtam, hogy Jeremiah színpad és kellékmesterként dolgozott az Ősz Suttogása Színházban. Mindezek után részvétem fejeztem ki ismét, majd utamat a színházba vettem.
Próba közben a szinházban
Be kell vallanom, bár szeretek színházba járni, vannak olyan társulatok, vagy színdarabok, amiket „modern” jelzővel illetnek a kritikusok, számomra teljesen élvezhetetlenek. A daraboknak se füle se farka, a színészi játék pedig összefüggéstelen, s néhol polgárpukkasztó is. Sajnos tudom, hogy a Suttogásban ilyen darabokat szoktak többnyire játszani, ritkán járok itt tehát. Odabent az igazgatóval kezdtem a beszélgetést, majd a kis létszámú színész és háttérmunkás gárdával folytattam. Újdonság gyanánt csak annyit sikerült megtudnom, mind úgy tekintettek egymásra, mint egy család. Az alacsony létszám végett a bensőséges kapcsolatokat meg is értem. A társaság tagjait mind lesújtotta a halálhír, és egyébként mind tudtak a színpadmester szokásairól, néhány férfi művész meg is akart volna esküdni, hogy egyik hölggyel sem volt viszonya Jeremiahnak. Ahogy hallgattam a kisebb anekdotákat a megboldogultról, a feleségéről és egyéb mulatságosabb történetekről, kezdtem szimpatizálni a néhai színpadmesterrel. Erősödött a belső késztetésem is, hogy megoldjam az esetet.
Mire végeztem a színházban, már késő délután volt, én pedig még nem is ebédeltem. Ahogy kiléptem az utcára, megmagyarázhatatlan érzés fogott el, amitől elkezdtem körbe kémlelni. És ekkor megláttam. Az utca sarkánál, olyan 100 méterre tőlem, egy hintó állt. Csinos darab, régi, 12. század végi rugós kocsi volt, teljesen feketére kenve, a hintó ablakán bíborvörös függöny, mely mögül sötétség meredt az utcára. A bak felett napellenző, a kocsi előtt két fekete paripa volt bekötve. Lassan a hintó irányába fordultam, de az elindult a körút felé. Utána szaladtam, de mire a sarokhoz értem, eltűnt az utca forgatagában.
Másnap a kaszárnyában kezdtem. Friss fejjel akartam átnézni a jelentéseket az irodámban, hátha elkerülte valami a figyelmemet. Megjegyzem, iroda… Nos a főparancsnok még mindig nincs jó véleménnyel irántam, felsőbb utasításra volt csak hajlandó kiállítani nekem egy dolgozószobát a kaszárnyában, de körülbelül, mintha a fogát húzták volna. Egy régi raktárhelyiséget kaptam, de nekem megfelelt. Pár órai keresgélés után egy kiskatona lépett be hozzám, és adott át egy levelet. Az otthoni címemre jött, de Albert valószínűleg ideirányította. A levelet a színházból küldte az egyik színésznő, bizonyos Lady Marlina. Ezen úton invitált, hogy jöjjek el az esti előadásra, és az utána megrendezésre kerülő estélyre, melyet Jeremiah emlékére szerveznek.
Mivel nem volt más dolgom, elmentem. Jeremiah egyik kedvenc darabját adták elő a Bíbor esőt, nem volt rossz, néhol túl erőltetettnek éreztem. Az emlékesten volt alkalmam Lady Marlinával hosszabban beszélgetni. Udvariassági okokból, meghívták az özvegyet is, aki köszönte, de méltóbb módon gyászol egyedül, nem pedig kirakati mulatozással. A színésznővel való beszélgetés közben, mintha megállt volna az idő. Rengeteg mindenről el tudtam vele beszélgetni, igen művelt nagyvilági hölgy. Véleményem szerint, nem való ilyen kis színház színpadára, neki több tehetsége van ahhoz, hogy ilyen helyen játsszon. Akár babyloni Kultúr Palota dámája is lehetne. Akaratlanul is elmondtam ezen véleményemet, amitől kissé zavarba kerültem, de ő enyhe pírral és mosollyal köszönte meg szavaimat.
Az estély erősen az éjszakába nyúlt, ezért aztán gyalogszerrel indultam haza. Nem sokkal később felfigyeltem egy kocsi zajára, egy párhuzamosan futó utcáról. Későre járt már, de ezt tudnom kellett. Az utcasarokhoz siettem és mire odaért a hang forrása, megdöbbenve láttam, hogy a fekete hintó az. A Hármas Tavasz tér felé haladt, én is abba az irányba kezdtem rohanni a mellékutcákon, hogy elé vágjak.
Levegő után kapkodva bújtam meg a tér fából ácsolt árkádjának sötétjében, míg velem szemben a tér túl felén egy használaton kívüli bérház előtt vesztegelt a hintó, hosszú percekig. Mozgást nem láttam, de biztosan kiszállt valaki, hallottam az ajtócsapódást. Miután elment, odasiettem a bérházhoz. Odabent a padlón széles sávban, de finoman elsöpörték a port, felteszem, egy köpeny lehetett, mely leért a földig, könnyű volt követni. Az emeleten találtam egy viszonylag ép szobát, mintha időnként használva volna, de bizton állítható, hogy nem valamely városi ég alatt hálók tették ezt. Egy helyütt fel volt szedve a padló, alatta egy kisebb rekesz, valamit tároltak itt.
Későre járt, ez az egész pedig egyre zavarosabb, muszáj voltam pihenni. Másnap, reggeli tea közben érkezett egy távirat a halottasházból, hogy megvizsgálták tüzetesebben a holtestet. Amint tudtam, odasiettem. A kirurgus beszámolója alapján és a saját megfigyelésemet alapul véve, határozottan állíthatom, hogy kemény fába sikerült vágnom a fejszémet. A színpad mester testén néhol apró szúrt foltok voltak, de alig láthatóak. Valamint a tüdejében találtak valamiféle furcsa lila színű elváltozást. Egy általam megkérdezett alkimista szerint valamilyen toxikus növényi eredetű anyag okozhatta, de biztosan nem természetes, tehát kikeverték. Megígérte, hogy pár órán belül szétválasztja az összetevőket. Az újabb csavarás, viszont ezután jött. Történetesen, a kirurgus a vizsgálat után megállapította teljes pontossággal, hogy a szer, amit bevett, vagy beadtak neki – ez vitatott – már korábban kifejtette a hatását, minthogy a torkát elszorították volna.
Miért ölne meg valaki egy halottat? Furcsa dolog, de kezdett valami körvonalazódni a káosz közepette. Megkértem végezzünk el egy szem-orr-gége vizsgálatot még egyszer. Szinte semmire sem vezetett, ám már hozzászoktam a szikrafű hatása alatt állókhoz, így felfedeztem olyan jeleket, amik ennek a használatára utalnak. Furcsamód, a vérvizsgálata ezt cáfolta, és nem volt magyarázat az elszíneződésre a tüdejében. Az alkimistához siettem, aki szétbontotta nekem milyen növényi anyag lehettek. Nem voltam meglepve az eredménytől, a gyanúm kezdett beigazolódni. Azonnal a Felsővárosba siettem, és egy parfümboltot kerestem. Fél órás ott tartózkodásom után szédelegve estem ki az ajtón. A boltos egy igazán törzsölt fickó, mindenáron el akart adni nekem valamit a méregdrága szereiből. Sikerült megtudnom, a növényi anyagok külön-külön ártalmatlanok, és gyakori illatszerek, főként hölgyek számára. Az egyik viszont igen drága, egzotikus trópusi növényből készül, amit csak a vagyonosabbak tudnának megvenni. Mivel végig kellett szagolnom, így a kora délutáni sétám most a gazdagabb városnegyedbe vezetett, mégpedig Lady Marlina házához.
Feszélyezett kissé, hogy csak úgy rátörök a saját otthonában, de igen megkönnyebbültem, mikor örömmel fogadott. A háza kis kertjében ültünk le és beszélgettünk egy fertály órát körülbelül. Sokat kérdezett, én pedig igyekeztem tapintatosan válaszolni, és megtudni, amit akartam. Érdekelte, hogy holnap után eljönnék-e ismét a színházba, egy premier darabot adnak elő. Mikor nemet mondtam, elszomorodott, mondván örült volna, ha látom az új ruhájában. Megdöbbentem, mikor megtudtam, hogy tulajdon bátyám az, kinél varratja azt. Sikerült kiderítenem, hogy használ jeles alkalmakkor különlegesebb parfümöket, meg is mutatta a gyűjteményét. A keresett szer köztük volt.
Következő nap elmentem a bátyámhoz, a felesége tudta nélkül segítek időnként neki némi anyagi támogatással. Eldicsekedett, hogy a színésznő sokat beszélt rólam. Akaratlanul is elpirultam.
A premier estéjén a hölgy háza mellett vártam a sarkon. Illetlen dolog és nem éppen törvényes de fényt kellett derítenem az igazságra. Mikor láttam, hogy elmegy, a ház melletti sikátorba osontam, és a kocsiszín ajtaját mágia segítségével feltörtem. Összeállt a kép nagy része, odabent állt, egy régies, de szép koromfekete hintó.
Azonnal a színházba siettem, a művészbejárón eljutottam az öltözőjéhez. Megörült hogy lát, bevallom szomorú voltam, hogy el kell mondanom neki, hogy gyanúsítom gyilkossággal. Még inkább szomorú lettem, mikor sírva fakadt. Láttam a szemében, hogy őszintén mondja amit mond, így hát megkértem, hogy mondjon el mindent. Bevallotta, hogy ő fojtotta meg Jeremiah holtestét, máskülönben nem foglalkoztak volna a halálával. Ő és Jeremiah nagyon jó barátok voltak, és segítették egymást. Mint színpadmester, járt neki nem kevés plusz pénz az előadásokból. Ezt a járandóságot arra gyűjtögette titokban, hogy majd egy régi épületet felújít, hogy árvaházat nyithasson és kitaníthassa a fiatalokat színésznek. Nemes és szép gondolat, ám a megboldogultnak volt egy női partnere, aki többet akart puszta tetszelgésnél. Marlina szerint ő folyamatosan mérgezte az elméjét, és tudomást szerezhetett a pénzről is. Megerősítette a kérdésemre, hogy az elhagyatott bérházban rejtegette Jeremiah a vagyonát egy ólom kazettában, amit a Lady elvitt onnét. Megkérdeztem van-e valami bizonyítéka is a másik nő ellen, de sajnos nem tudott többet segíteni. Bocsánatot kértem tőle, a megbántó szavaimért, majd azért is, hogy nem maradhatok az előadáson.
Elsiettem a kikötői bordélyba, néhány városőrt is magammal vittem, akiket útközben szedtem össze. Az említett hölgy után érdeklődtem, azt mondták a szobájában van. Felmentem hozzá. Eléggé kelletlenül fogadott és igyekezett kizavarni, miközben hevesen keresgéltem a holmijai között. Ekkor megtörtént amire vártam, a városőrök kik velem jöttek, hirtelen szédülni kezdtek. Egy boszorkány, igen kezdő és tapasztalatlan. Egy határozott varázslattal ártalmatlanítottam. Alapos átkutatás után az ágy alól előkerült egy használt, de szétszedett hordozható alkímiai kislabor. Különböző herbáriumos könyvek, füstölők, gyertyák. Megcsíptem, elég bizonyíték ez, most már nem lesz semmi amivel védekezhet, minden bizonyíték ellene szól.
Két héttel később, a Hármas Tavasz téren álló épületet elkezdték felújítani, abból a pénzből amit színpadmester erre szánt, és tiszteletből Jeremiah-háznak lett elnevezve. Én pedig azt hiszem, ha már nem láttam a darab premierjét, most már illenék megnéznem, hisz minden előadására azóta egy jegy érkezik a házamhoz, Lady Marlinától.
