Mikor érzed, hogy a húr már feszül, vagy még nem eléggé éles az a bizonyos penge, melyet a nyakadhoz szoritasz, hajt tovább és tovább a gondolat, mig végül elszáll minden kétséged. Ekkor jön egy kúszó meleg érzés, egy vágy, egy gondolat… és legközelebb csak arra leszel figyelmes, hogy már nem is akarod megtenni, pedig csak szenvedés vesz körbe. S mégis, ott van valahol a reménybe vetett hit…csak még egyszer… utoljára…
Résztvevők: Eryn, Alastaire, Mesélő: Tammis
Eryn naplójából
1485. július 8.-11.
Hazamentem Bistonba. Nehezen jutottunk be a városba, mert a trollok folyamatosan támadnak. Bistonban az épületek nagy része már alig lakható, főleg a városfal környékén. Utánpótlás alig érkezik. A kiküldött emberek kint rekednek. Északról semmi hír. Lassan fogy az élelem.
Utolsó csapatok
Booman kopogtatott az ajtómon egy személyesebb ügy miatt érkezett. Valaki ismét ki akart menni harcolni, akit felsőbb utasítás alapján kímélni kell. Nem jutottunk egyről a kettőre. Meghívott vacsorára, de én elutasítottam.
Délután ostrom kezdődött. A város északnyugati csücskében támadtak én pedi azonnal odasiettem segíteni. Mikor megérkeztem, láttam, hogy egy jól felszerelt, mellvértes és sisakos alak vezeti a trollokat. Az elmúlt hetek veszteségeitől már annyira nagy bennem a feszültség, hogy kezeim közül egy erőteljes tűzoszlop tört ki, amitől azonnal porrá hamvadt a vezér. A troll sereg ennek hatására visszavonult.
Ezután egy kerülettel lejjebb hívtak segíteni. Leomlott egy torony, a csapatokat itt Booman irányította. Visszavertük az ottani sereget sikeresen. Ekkor Alastaire szólt hozzám:
„Nem volt véletlen!”
Majd egy pergament nyújtott át nekem, ami arról szólt, hogy mikor és hol van éppen őrségváltás a falnál, ezt az egyik trolltól szedte el, miután végzett vele. Ezekszerint áruló van közöttünk.
Hárman átbeszéltük a dolgot egy viskóban. Booman magára vállalta, hogy figyel és intézi a váltásokat. Alastaire és én a kocsmában kezdtük meg az áruló utáni nyomozást. Hallgatóztam kicsit, de csak annyi vált számomra világossá, hogy az emberek reménytelenebbnek érzik a helyzetet mostanra. Ekkor Alastaire egy gyanúsan nézelődő alakhoz vágott egy korsót, amire az elkezdett kötekedni és engem méltatlan szavakkal illetni. Szavai alapján kiderült, hogy eleve baja van az elfekkel. Ez az enyves kezű a lökdösődés alatt elvette minden pénzemet ami nálam volt, hirtelen és határozottan nyakon ragadtuk és még neki állt feljebb. Tőrt akart rántani, miközben meghallottam ahogy három alkoholista nevet: „Ez jobb mint a tűzijáték, ami lesz.” A kis tolvajt a sikátorba vittük, Alastaire kissé erőszakosan de lerendezte, amikor is egy kiskatona érkezett. Kiadtam neki parancsba, hogy vegye őrizetbe a három kocsmában nevetgélő férfit, akiket meghallottam. Akit elfogtunk, azonnal a börtönbe vittük, ahol kiderült, hogy egy körözött személy.
Eközben a kocsmában késelést történt. Megtámadtak a városőrt. A haldokló alkoholista egyéntől megtudtunk némi információt, de ez édes kevésnek bizonyult. Két nap után se akadtunk a nyomukra. Ezalatt két kisebb támadás történt a város ellen, amik inkább tűntek csapatmozgásnak.
A városban sétálván, feltűnt a házak falain a sok imaszerű szöveg: „Laiper-coon segíts meg!” Egy kis utánajárás után, megtudtam, hogy egy hajdani istenkirályról van szó. A mondák szerint elérte a halhatatlanságot. Ő az egyetlen aki túlélte az istenkirályok pusztulását. Állítólag a Storval-fennsíkon volt neki otthona réges-régen, ma már nem él ott semmilyen civilizált lény. Az irások szerint látta a jövőt is mert jós volt, és amíg uralkodott a népnek szerencsét hozott.
Booman jelenti nekem, hogy a várost körülvevő fal állapota kritikus, jobban mint eddig bármikor. A kaputorony melletti épültebe hordókat vittek be és állítólag rám hivatkoztak, miszerint élelmiszer raktár. Hát odasiettünk, mivel én ilyesmiről nem tudok. Beszaladunk utánuk, egészen le a pincébe, ahol 30-40 hordót találtunk. Megnéztem az egyiket, olajszerű folyadékot találtam benne. Az oszlopokon rúnákat találtunk, méghozzá Robbanó rúnákat. Ekkor ránk támadtak. Kettőt sikerült kiiktatnunk, de egy elrohant. Ekkor robbant fel az egész hely, mi pedig beszoroltunk.
Egy ilyen szituáció sok dolgot kihoz az emberből, lelkileg megviselt, majd elaludtunk. Káli segítsgével ástak ki minket. Az ispotályban ébredtem, ahol ott volt Alastaire is aki nagyon aggódott értem. Egy igaz barát. Ő mesélte el nekem, mi történt míg mi odalent voltunk a romok alatt. Megpróbáltak a trollok elindulni tömegestül, de egy átlátszó fal állta útjukat. Olyan volt mint egy szellemszerű fal, melyben alakok, sok ezernyi lélek mozgott, ismerős volt, az elmondottak alapján Thor’amra gyanakodtam, de ő nincs a közelünkben. Különös dolog. Ráadásul álltólag egy fehér galambot vettek észre a romok közé szállni.
A kutya ekkor elkezdett ásni a fehér galambnál, mikor is megláttak egy erszényt nála. Egy pergamen tekercs volt benne. “A remény Lesrouból érkezik.”
Öt nappal később a frontról érkezett egy hír, miszerint Babylont csapataok zárták körbe Lesrou zászlaja alatt és még érkeznek. Szemmel láthatóan enyhült a városon is az ostromzár.
