A piac, a tolvajok édenkertje
Shybur városa már a Nagy Nap Királyság idején is létező település volt. Az évezredek folyamán a kis falucska nagyon lassan gyarapodott, hála a történelem viharainak. Mikor a Symerani Magiokráciát megalapították, már egy kisebb város állt ezen a helyen, de igazi fejlődése csak ez után indult meg.
Az eredeti város köré új épületeket húztak fel. A növekvő Shyburnak nem volt megfelelő infrastruktúrája, ezért egy egész várost behálózó csatornarendszert építettek. A környező földeken bőséges volt az élelem, ezért a gazdák és a parasztok megfelelő jövedelemhez jutottak a város kiszolgálásáért. A növekvő város terjeszkedni kezdet az óceán és a kereskedelmi útvonalak irányába. A Nagy Arkán Tanács tagjai rengeteg pénzt és energiát áldoztak a kereskedelem fellendítésére. Az északról és nyugatról érkező kereskedelmi út ugyan az ország területén futott össze, majd haladt tovább Dél-Hreeyn felé, de távol esett a várostól. Hogy a fővárost bekapcsolják a kereskedelmi körforgásba, kikötőt építettek a város szélén. Az új kereskedelmi útnak hála rengeteg portéka érkezett hajókon, majd karavánokkal indultak tovább észak felé. Megindult a népvándorlás, kereskedők és iparosok érkeztek a városba, ezért új negyedet építettek a piac és a kikötő körül. A Vezetői negyedben monumentális épületeket emeltek a magiszterek tiszteletére. A Nagy Arkán Tanács úgy érezte, külön kell választani a hatalom székhelyét a város többi részétől, ezért egy minden eddiginél nagyobb beruházásba kezdett. Az impozáns épületek, templomok eltörpültek a már egy évtizede épülő Magitórium előtt.
A Magitórium látképe
A város nem maradhatott megfelelő védelem nélkül, erős kőfalakkal vették körbe a még mindig fejlődő és terjeszkedő metropoliszt. Shybur közel 30 év leforgása alatt elérte mai formáját. A virágzó városban a kereskedelem fellendülésével megjelent a világ második legrégebbi foglalkozása is. A tolvajok megjelenése előtt is voltak lopások, rablások, így a hatóságok nem is vették komolyan a közelgő vihart. Ötszáz év leforgása alatt a szervezetlen zsiványok komoly gondot okoztak a magiszterek számára. Igaz, őket nem rövidítették meg, viszont ténykedésük következtében a kereskedelmi bevételek visszaestek és a város lassan hanyatlásnak indult. Bár a városőrség rengeteg tolvajt elfogott, újak léptek a helyükre. A börtönök lassan megteltek, és jól láthatóan nem volt elrettentő ereje a büntetésnek. A börtönök üzemeltetése és a rabok ellátása többletköltségeket rótt, az amúgy is gazdasági gondokkal küszködő magiokráciára. A Nagy Arkán Tanács többször vizsgálta a probléma megoldásának lehetőségét, de megfelelő törvény és intézkedés csak két évvel később született. 527-ben a magiszterek rendeletet adtak ki, nemtől és fajtól függetlenül. A másokat anyagilag megkárosító, tolvajláson kapott személyek kezét vágják le, a rablógyilkosokat pedig nyilvánosan fejezzék le. A fiatalkorú elkövetőket enyhébb büntetéssel sújtották, csupán a kezüket törették el. Az intézkedés hatására jelentősen javult a közbiztonság és a kalmárok is visszatértek a városba. A börtönökben lévő elítéltek kegyelmet kaptak, ha belépnek a symerán hadseregbe vagy a shyburi városőrségbe. Sokan éltek a lehetőséggel, de még így is elég bűnöző maradt a cellákban, akiktől a magiszterek szabadulni akartak. Egy symerán kastélyba, Asylumba szállították őket, aminek falai között egy új börtönt alakítottak ki.
A törvények érvényben maradtak Shyburban és a Magiokrácia egész területén, több mint 900 éven keresztül. A visszatartó erő következtében a városőrségnek nem sok dolga volt, így csak a rendre felügyeltek. A felszabaduló börtönöket átalakították kaszárnyává, fegyvertárrá, ispotállyá, erődökké. Az új létesítményekben meghagytak néhány cellát szükség esetére.
A megcsonkított tolvajok többsége megbélyegezve érezte magát és képtelen volt beilleszkedni a társadalomba. Egyesek elhagyták az ország területét, mások rablóbandákba tömörülve bevették magukat a kereskedelmi utakhoz közeli erdőkbe. Az itt maradtak „ég alatt hálók” lettek és koldulásból próbáltak megélni. Akiknek sikerült a beilleszkedés, utcaseprők vagy csatornatisztítók lettek, egyesek még földhöz is jutottak. Az elkövetkező közel 400 évben a bűnözés szinte teljesen megszűnt, nemcsak a városban, hanem az ország egész területén.
962-ben a bűnözés visszatért Shybur utcáira, csupán más formát öltött. A szélsőséges intézkedések és azok következményei elültették a későbbi bűnszövetkezetek magvait szerte a városban. Az egész akkor kezdődött, mikor két rangos kereskedő, Igorovich Feranova és Fernandó Blackford kapitány találkozott. Feranova egy jómódú symerán család feje, aki elég ritka és különleges, olykor tiltott árukkal is kereskedett szerte északon. Blackford keze már nem ilyen tiszta. Korábban kalózként tevékenykedett a déli vizeken, majd később csempészettel és rabszolgákkal foglalkozott. A két kereskedő felismerte a másikban rejlő lehetőségeket. Kettejük üzleti kapcsolata egy titkos transzkontinentális csempészútvonal létrejöttét eredményezte.
Fernandó Blackford kapitány
Igorovich óvatos volt, nem akart nagy kockázatot vállalni, Fernandót viszont hajtotta a még nagyobb profit. Hogy jó kapcsolatuk fennmaradjon, Feranova új embereket vett fel a karavánok elszállítására, őröket és hivatalnokokat vesztegetett meg. Ez az extra kiadás ezerszeresen megtérült, és a két ember nagyon meggazdagodott. Feranova minden követ megmozgatott, hogy karavánjai átvizsgálás nélkül jussanak ki az országból, viszont a banditákkal még ő sem tudott mit kezdeni.
Igorovich Feranova
Bár a hadsereg többször átvizsgálta a Magiokrácia erdeit, nem akadt a rablók nyomára. 435 év alatt a megcsonkított banditák leszármazottai még mindig aktívan fosztogattak a karavánutak mentén. A titkos barlangokban, fogadók pincéiben, sátortáborokban felhalmozott értékeket a shyburi piacon adták el, feltűnés nélkül. Feranova maga vette kezébe az ügyet. Ahelyett, hogy új embereket vett volna fel a karavánjai őrzésére, kapcsolatot létesített a banditák egyik informátorával. Jelentős összegű védelmi pénzt fizetett a banditáknak, hogy karavánjai épségben jussanak keresztül az erdőiken.
Embervadászok céhe
Mikor elég idősek lettek, Feranova gyermekei is beszálltak Atyjuk üzletébe. A fiúknak más-más elképzelésük volt, mivel lehetne további profitot termelni, így Atyjuk beleegyezésével saját magánvállalkozásokba kezdtek. Hogy elrejtsék valódi tevékenységüket, fogadót, kaszinót, halfeldolgozót üzemeltettek a város több pontján. Az álca jól működött, ráadásul az új üzletekben tisztára tudták mosni a csempészáruk eladásából befolyt összeget, és más módon is tudták támogatni a céh ügyleteit. A városvezetők között néhányan felfigyeltek arra, hogy tiltott dolgok folynak a városban. Az öreg Igorovich jó kapcsolatot ápolt több magas rangú tisztségviselővel, így kisebb-nagyobb szívességekkel, és a városvezetésnek küldött adományokkal megvásárolta hallgatásukat. Ezzel a szervezetbűnözés soha nem látott méreteket öltött. A városvezetők nagyobb falatot akartak a tortából, de ehhez Igorovich nem rendelkezett elég erőforrással. Shybur főépítésze segédkezet nyújtott Feranovának, jelentős összegű aranyért cserébe. Az építész keze alá tartozó csatornatisztítók egy része megőrizte ősei mesterségét és saját céhet alapítottak. A segítségükkel a Shyburt behálózó csatornarendszerben titkos raktárakat hoztak létre. Rengeteg titkos bejáratot építettek, így a kikötőbe érkező árukat a csatornákon keresztül el lehetet juttatni a céhépületekbe, vagy a városon kívül lévő kijáratok egyikéhez.
A magisztereknek fogalmuk sem volt róla, hogy egy alvilág jött létre a város alatt.
A 44 évnyi együttműködés után Blackford vitába keveredett Igorovichal, ezzel kapcsolatuk megszakadt. Black rabszolgákat akart behozni az országba, de ezt az öreg Feranova ellenezte, mondván, ez a tevékenység jelentős kockázatot rejt magában. Igorovich végül visszavonult, és három gyermekére hagyta azt, amit életében elért. A három fiú úgy döntött, felosztják egymás között az üzletet, és külön alapítanak céhet. Az idősebb fiú apja üzletét vitte tovább, a második halászhajóival folytatta a csempészést, míg a legfiatalabb a szerencsejátékban látta a jövőt. A vezetőváltás gond nélkül zajlott le, és az új céhek működését sem zavarta meg. A városvezetők és hivatalnokok továbbra is a Feranova család mögött álltak és támogatták a céhek működését.
1023-ban, 91 éves korában meghalt az öreg Feranova. Az erdei banditák megalapították saját céhüket Shyburban, de továbbra is tartották magukat az Igorovichal kötött megállapodáshoz. Az öt céh remekül megfért egymás mellett, összedolgoztak, nem rivalizáltak egymással. Az öreg Blackford kapitány 18 év után visszatért Shyburba és kapcsolatba lépett a három Feranova testvérrel. Fernandó ismét előhozakodott az „élő árú” kérdésével, de fiúk Atyjuk emlékére nem akartak rabszolga kereskedelemben részt venni. Az öreg Blackford végül letett tervéről és saját üzletet indított a kikötőben, látszólag legális tevékenységet folytatva. A hajdan erős kapitány már csak árnyéka volt régi önmagának, alkoholmérgezésben halt meg saját üzletében. Emberei és rabszolgavadászai már halála előtt elpártoltak tőle, és a csatornatisztítókkal együttműködve saját céhét alapítottak a város alatt. Megszületett az embervadászok céhe és vele sok más későbbi iparág.
A legtöbb céh fő profilja még mindig a csempészet, de a szerencsejáték, és a védelmi pénzek szedése is komoly szerephez jutott. A csatornatisztítók közül néhányan a zsebmetszés felé kezdtek kacsintgatni, ami viszályt szított a céhvezetők körében. Hogy elkerüljék a belharcokat, a tolvajok elhagyták a céhet és az erdei banditák céhével szövetkezve igyekeztek boldogulni. Az embervadászok céhe és Blackford régi embereinek fő profilja az orvgyilkosok kiképzése és a méregkészítés lett, ezzel jelentős előnyre tettek szert más céhekkel szemben. Tettek ugyan kísérletet a rabszolga kereskedelemmel, de a jelentéktelen felvevőpiac és a többi céh rosszallása miatt ezzel hamar felhagytak. Az itt maradt, gazdátlan rabszolgák között sok faj képviseltette magát, ők később más céhek tulajdonába kerültek és a hasznosnak bizonyulók teljes jogú tagokká váltak.
Mivel sok céh egymásra volt utalva, így lassan elmosódtak a határok az érdekek és a jogos javadalmak között. Az elmosódást követően, 1031-ben belharcok törtek ki, ami bomlasztani kezdte az alvilág rendjét. Az 50-es éveikben járó Feranova testvérek összefogtak, és véres harcok árán újraegyesítették a széthúzó céheket. Hogy biztosítsák a rendet és azt, amit Atyjuk elért, magukat Atyának nevezték ki, aki az összes céhvezető fölött áll. Később ezt le is szabályozták, így csak az válhatott Atyává, aki nemesi családból származik, és a céhek között is elismert vezetőnek számított. A Feranova testvérek ezzel megalapozták helyüket a hatalom csúcsán, ugyanis senki nem volt, aki rajtuk kívül mindkét kitételnek megfelelt volna.
Háromszáz év telik el jelentősebb események nélkül. A Feranova család és más nemesi házak között több érdekházasság köttetett, ezzel is erősítve pozíciójukat és politikai befolyásukat. Új Atyák léptek hatalomra, régiek adták át helyüket a fiatalabbaknak. Ez időben már hét Atya irányította az alvilágot. Kialakult Shyburkilenc nagy céhe. Ez a szám a sors fintorának köszönhetően nem nagyon változott az évek során. A századokon át folyamatosan tartó érdekházasságoknak köszönhetően a Feranova vér felhígult.
Az 1378-es év végén nagyobb politikai csatározások zajlottak a városvezetők körében. Cornelló Atyát megmérgezték, ezzel céhe vezető nélkül maradt. Az új céhvezető a többi Atya tiltása ellenére bosszúhadjáratot indított a feltételezett tettesek felkutatására. Néhány hónap leforgása alatt több magas rangú hivatalnokot tettek el láb alól, ezzel felhívva a figyelmet jelenlétükre. Hogy az Atyák megakadályozzák, hogy őket is magukkal rántsák, csontot dobtak a város vezetőinek és feláldozták Cornelló régi céhét. A városőrség szervezett akció keretében elfogta a céh tagjait és új vezetőjüket. Mivel a céhtagok nem estek bele a tolvajokról és a megkárosításról szóló 527-es törvény egy pontjába sem, így a tagokat Asylumba zárták. A várbörtönben vallatásra fogták vezetőjüket, ezzel információt szereztek a Shyburban működő alvilágról és feketepiacról. A hatóságok vizsgálatot kezdeményeztek és jó néhány magas rangú városvezetőt hoztak kapcsolatba tiltott tevékenységekkel. Az Atyák érezték, hogy kezdenek kicsúszni kezükből a dolgok, ezért néhányan mindent hátrahagyva menekülni szándékoztak az országból. A többi Atya kihasználva gyávaságukat, terhelő bizonyítékokat juttattak el a vizsgálatot végző szervekhez, így hamarosan új embereket és céhtagokat, valamint két Atyát fogtak el. Mielőtt a két Atyát kihallgathatták volna, véletlen „baleset” áldozataivá váltak. 1379-ben a pestis járvány söpört végig a Symerani Magiokrácia területén és haladt végig a kontinensen. A járvány hatalmas riadalmat keltett a symeranitákban. A hatóságoknak nem maradt erőforrásuk a vizsgálatok folytatásához, minden erejüket lekötötte a városok és az ország körüli zárlat fenntartása. Eközben tudósok és papok nekiláttak a járvány ellenszerének kifejlesztéséhez, de nem jutottak előre. A Nagy Arkán Tanács a legnagyobb titokban engedélyt adott emberkísérletek elvégzésére a színültig telt Asylum falai között.
1391-ben sikerült legyőzni a kórt. A magiokrácia lakosainak csaknem a fele életét vesztette, és a nagyvárosokban rosszabb volt a helyzet. A Magitórium területére a pestis nem tette be a lábát, de Vezetői negyedtől kezdve a csatornákon át mindenhol szedte áldozatait. A város vezetői mind meghaltak, így most a magiszterek kezében futott össze minden az áldozatok adataival kapcsolatos dokumentum és statisztika. A megmaradt nemesek közül kerültek ki az új városvezetők, kiknek első dolga volt az iratok összegyűjtése és a városőrség újjászervezése. Az adatok feldolgozása után, újraindították a vizsgálatot a céhek felkutatására, de még a nyomozás megkezdése előtt a folyamat leállt. Az elhalálozottak adatai szerint az összes céhtag és vezetőik a pestis áldozataivá váltak. Az ügy lezárása után a vizsgálatot lefolytató Celebra Feranovát polgármesternek nevezték ki.
Celebra Atya találkozik Theodor Costa és Mighuel Feranova Atyával. Ők hárman lassan újjáépítették a valójában nem is annyira megsemmisült alvilágot. A folyamat nagyon lassan haladt és a régi idők gazdagsága is a múlté lett. A város négy céhe újra kilenccé gyarapodott, Atyáik száma pedig kiegészült egy fővel.
1438-ban az elszegényedett Feranova családban megszületett Erica, majd nyolc évvel később a család egy másik ágában Andrej Feranova. Míg Andrejjómódban nevelkedett és a halászatot és a csempészetet tanulta, addig Erica 14 évesen már saját erejéből próbálta előkelő pozícióba tornászni magát. A kereskedelem nem volt az erősége, de a Feranovák ősi vére folyt ereiben, a manipuláláshoz és az előnyös üzletek megkötéséhez jobban értett, mint maga Igorovich. Erica Feranova végül beházasodott Shybur egy tekintélyes házába és férjét manipulálva hatalmi pozícióba került. Erica megtartotta büszkeségét, a Feranova nevet, ezzel kivívta új családja ellenszenvét.
1467-ben fegyveres harcok törnek ki a Perem Vadon és a Symeran határvidéken. A Perem Vadonban élő elfek támadást indítottak a symeranita állások ellen. A hadsereg közbelépett, de nem rendelkezett elegendő erővel földjeik megvédéséhez. Eközben a Szent Inkvizíció feltárt néhány régi iratot, mely szerint a Feranováknak köze lehetett a pestis idején megsemmisült alvilághoz. Azonnal elfogták a két Feranova család fejét, és kínvallatásnak vetették alá őket. Mikor az elfek visszavonulásra kényszeríttették a symeranita sereget, Mordekainen közbelépett, és amnesztiát ígért a két Feranovának és a céheknek, ha segítséget nyújtanak az elf invázió megállításában. Két nap elteltével a Feranovák vezetésével a céhtagok összeálltak, és az asylumi fegyencekkel együtt elindultak a front felé. Bár Erica igyekezett figyelmeztetni Atyját a csapdára, nem járt sikerrel. Hogy mentse a menthetőt, minden követ és kapcsolatát megmozgatta, hogy eltüntesse a céhek és azok tagjainak nyomait. A céhtagokról készített anyagokat Erica meghamisítatta, az emberek többségét ezzel megmentve a biztos pusztulástól. A harcok végeztével közel 400 főt eltűntnek nyilvánítottak, ők kivétel nélkül az amnesztiában részesített személyek voltak. A csatából visszatért emberek többsége mentálisan sérült vagy sebesült volt. A régi Asylum börtön teljesen kiürült, így azt elmegyógyintézetté alakították, hogy helyet biztosítsanak az új lakóknak. Akinek elméje maradandóan károsodott, azt Asylumba szállították.
Asylum, az 1484-es júniusi tűzvész után
Atyja eltűnése után Erica Feranovát a többi céh együttesen Atyává nevezte ki, hálából a rengeteg élet megmentéséért. Ezzel ő lett a történelem második női Atyája. A hamisított iratoknak köszönhetően, rengeteg céhtag került a shyburivárosőrség tagjai közé.
Erica Feranova
A városban is megváltozott az élet. Rengeteg gyermek maradt árva a harcokat követően. Sokan próbáltak lopásból boldogulni, ők meg is kapták büntetésüket. A rengeteg eltöretett karú kisgyermek általános közfelháborodást keltett a városlakókban, mert ezelőtt sosem hajtották végre az ítéletet ilyen nagy számban, ráadásul ennyire fiatal gyermekeken. A magiszterek félve egy küszöbön álló lázadástól, eltörölték az 527-es rendelkezés minden pontját. A döntést persze Erica Feranova és a városvezetésben lévő gazdag céhtagok is elősegítették.
1468-ban Andrej Feranova Atyává nevezték ki, és Ericával szövetségesként igyekeztek felvirágoztatni a régi csempészútvonalat. Erica sikere akkor vált teljessé, mikor férjét polgármesternek nevezték ki. Ezzel újabb előnyökhöz jutathatta a politikailag erős céhet.
Shybur céhei újra kilencre gyarapodtak, a történelemben sokadjára. Ehhez még hozzájött az őket irányító négy, majd az ötödik Atya. A céhek fő profilja még mindig a csempészet volt, de már megvoltak a saját embereik bizonyos „különleges” feladatok elvégzéséhez, így már nem voltak ráutalva a többi céh segítségére.
A városban élő koldusok, és utcagyerekek közül többen csatlakoznak valamelyik céhhez.
A koldulásból és zsebmetszésből befolyt összeg 80%-át át kell adniuk a céhnek, ezért cserébe élelmet, szállást és védelmet kapnak. Bár nem gyakori, de egyes céhekben az idősebb tagok bizonyos szolgáltatásokat várnak el a fiatal gyermekektől. A bántalmazott lányok többsége később kurtizánná válik, és a testükből tartják el magukat és munkaadójukat. Az utcagyerekek még információt is szállítanak vezetőiknek, ehhez még hozzájönnek a fogadósoktól kapott hírek és a beszedett védelmi pénz. Az embervadászok céhe már „fájdalom technikusokat” is képez és továbbra is őrzik hagyományos mesterségüket. A kikötőben a csempészárukon kívül találni egy-egy eladásra szánt rabszolgát, de ezen esetek száma elhanyagolható. A szerencsejáték újra teret hódit magának, ugyan most már nem egy céh érdekelt benne.
A bűnözés még ma is korán kezdődik
1483 végén új céh alakul a városban a Végrehajtó vezetésével, ezzel tízre bővült a céhek száma. Sokan tudják, hogy Shyburnak tartósan kilenc céhe van, így valószínűleg ez is el fog tűnni. 1484-ben a Végrehajtó nem ismerve a város történelmét, új embereket toboroz más céhekből és nekilát megalakítani saját kis birodalmát. Árulók és pénzéhes bürokraták segítségével kezdi lemészárolni Shybur Atyáit. A céhek gyorsan reagálnak és sikerül leszámolniuk az új bandával, de a Végrehajtó megszökik és a még életben lévő Atyákra kezd vadászni. Andrej Feranova lemond az Atya címről és külső helyről kér segítséget. 1484 áprilisában egy bérgyilkos segítségével végeznek a Végrehajtóval és stabilizálják a rendet. Erica Feranova egyedüli Atyává válik a városban, akit újra kilenc céh támogat.
Miután májusban a feltörekvő bérgyilkos céhet alapít, sokan várják a tizedik céh bukását, de az nem következik be. 1484 szeptemberében az Árnyékámokfutása következtében az embervadászok céhét teljesen megsemmisítik, tagjaikat pedig rituálisan feláldozzák, ezzel a történelem ismét kilenc céhet adományozott a városnak.
Ezzel a shyburi alvilág története még nem ért véget, de azt senki nem tudja, mit tartogat a jövő a városban működő alvilág számára.
