Eryn és társai megérkeznek Babylonba. A város lenyűgöző szépségét, hangulatát és nagyságát csak a mágustanács problémája árnyékolja be, melyet ki kellene deríteniük. Utuk az erdő mélyére vezet, egy sor különös körülménytől övezve, s több mindenre választ találnak, mint amennyire szerettek volna.
Résztvevők: Eryn, Trenon, Alastaire; Mesélő: Tammis
Megjegyzés: A kaland alapjául szolgált a klasszikus Kaland, Játék, Kockázat, A trollok völgye című lapogatós könyve; Valamint a történet egyes szegmenseinek alapját a Szenvedés a Szigonyhal-szigeten című Kard és Mágia modul adta, melynek szerzője Lux Gábor.
Eryn naplójából
1485 március 11.-13.
Hol is kezdjem a történetem?! Á igen, ott tartottunk, hogy a léghajón csücsülveBabylon városába tartunk. Nos…
Nero állta a szavát, Babylontól nem messze tett ki minket majd tovább állt. Miután elváltak útjaink a városba vettük az irányt. Amikor áthaladtunk a kapukon, elmondtuk mi célból érkeztünk. William Booman fogadott minket, aki igencsak meglepődött, hogy sikerült ilyen gyorsan ideérnem. Későbbre vártak.
Amíg a helyi Rendhez és annak Tanácsához mentünk, elmesélte miféle furcsa jelenségekre, időjárási anomáliákra lettek figyelmesek hónapokkal ezelőtt. Ez a szokatlan eredetű probléma az utóbbi időben igen nagy méreteket öltött a városban. Egy fajta anti-mágikus mező jött létre.
Babylon Főkapuja
Amíg sétáltunk, volt időm kicsit szemügyre venni a várost. Akárcsak Tebrus, Babylon is igen nagy és hatalmas, ám az épületek mediterrán stílusban épültek. Nem csoda, hisz Hryen déli felén járunk.
Majd megérkeztünk egy templomra hasonlító, négyszög alakú, kupolás épülethez, a helyi Csatamágus Rendközpontjához. Itt székel a 6 fős Tanács, akiktől majd bővebb felvilágosítást kapok a különös anomáliák eredetéről.
A Tanács tagjai vázolták a helyzetet részletesen és elmondták, hogy egy eszközre gyanakodnak. 360–370 évvel ezelőtt készítettek több Idolt, amik koncentrálják és fókuszálják a város és környéke biztonságát. A többségüket hatástalanították és elpusztították az évek során, de maradhatott belőle egy. Elmondták, hogy az eszköz bemérése során arra jutottak, hogy néhány mérföldnyire az erdőben lehet. Nem is értették, hogyan került oda és ki vitte el?! A feladatom tehát az, hogy ezeket kiderítsem majd teljesen megsemmisítsem az eszközt. Megérdeklődtem hogyan is tudom majd elpusztítani az Idolt?! A Tanács átnyújtott nekem egy könyvet, melyet az Idolok készítője írt. A könyv leírja, hogy csak egy speciális Gyémántvéső nevezetű eszköz segítségével tudom véghez vinni a tervet. Már csak arra kellett rákérdeznem, hogy pontosan ezt a Gyémántvésőt merre találom. Mert ha még azt is ki kell derítenem, hogy ez az eszköz hol is van, akkor eléggé sok idő lesz mire a problémát sikerül orvosolni!
A Tanács szerencsére erre is rögtön tudta a választ. Egy közeli temetőben, az erdő szélén, a készítő sírjában. Na szép, szóval meg kell gyaláznom valakinek a sírját a küldetés sikeressége érdekében… Majd ahogy ezek a gondolatok keringtek a fejemben, átnyújtottak egy írásos felhatalmazást a sír feltárására. Ezután a protokollnak megfelelően elköszöntem és távoztam a szállásunkra.
Babylon utcái
A szálláson gondoltam lemosom magamról az út porát és pihenek egy rövidet ebéd előtt. Szerencsémre az egyszerű szobácskához egy hatalmas rézkád tartozott. Így kényelmesen tudtam relaxálni fürdőzés közben. Hiába, azért mégiscsak hölgynek születtem, szeretem én is az effajta kényeztetést.
Kicsit később Booman felkeresett minket. Elvitt ebédelni. Alastaire nem tartott velünk. Trenont és Alastairet a városhoz tartozó tónál találtam meg. Gyönyörű szép hely, tele növényekkel. Jól esett egy kis természet a szívemnek.
Másnap elindultunk, hogy mielőbb véget vessünk ezeknek a különös anomáliáknak. Egy arborétrumon át vezetett utunk. Eléggé elhanyagolt és gazos állapotban találtuk. Megálltunk egy növény mellett, ahol a táblán az alábbi szavakat olvastuk: „…szopó fürt” Érdekes egy növény, vajon miért ez a neve?! Trenon nem bírt magával és levágott egy kisebb darabot a növényből. S lám, a növény életre kelt és megtámadott minket. Nem volt egyszerű harc, ahhoz képest, hogy egy növényről van szó, de hát kalandjaink során sok furcsaságot láttunk már… Mindjárt új értelmet nyert a táblán álló szöveg, mint rájöttünk hiányosnak bizonyult a kiírás. Ez egy Vérszopó fürt!
Végül diadalmaskodtunk az indái felett, a növény elmenekült. Így folytattunk utunkat a sírbolt felé. A kriptát már enyhén romosan találtuk meg. Nem volt rajta ajtó. Valószínűleg már járhatott itt rajtunk kívül más is. Miután a sírt felnyitjuk, nem találunk mást csak egy fémládikót teli hamvakkal, de semmi mást. Valószínűleg aki előttünk itt járt ugyanazért jött amiért mi is. Trenon nyomokat vett észre a porban. Nem maradt más választásunk mint követni. Az erdőbe vezettek, ahol kis idő múlva egy tisztásra értünk. Füstoszlopra lettünk figyelmesek. Habár a nyomok teljesen más irányba tartottak, mi mégis úgy döntöttünk, hogy megnézzük kitől vagy kiktől származik. Sátrakat pillantottunk meg a tábortűz körül, majd 7 goblint is amint épp ugrálnak körülötte. A mi kis buzgómócsing szerzetesünknek több sem kellett és közéjük toppant, minek következtében megjelent még tíz goblin körülötte. Alastaire és én ezidáig a bokorban lapultunk, mikor segíteni akartam, szerencsétlen módon hasra estem egy faágban. Mielőtt a földre érkeztem volna, próbáltam visszanyerni az egyensúlyom, így elkaptam a hozzám legközelebb lévő kapaszkodót, ami Alastaire karja volt, de sajnos nem sikerült a mutatvány és őt is magammal rántottam. De amint sikerült talpra állnunk, pörögtek az események és végül sikerült győzedelmeskednünk. Túléltük a dolgot. Majd nem sokkal később egy több sebből vérző törpével találkozunk akit egy tehén nagyságú szarvakkal rendelkező lény sebzett meg. Sikerül a bestiát leterítenünk, de sajnos a törpén már nem tudunk segíteni. Mielőtt távozott az élők sorából, még sikerül elmondania, hogy a nyomokat melyeket követtünk olyan lények hagyták akik vittek valami hosszú rúdszerű eszközt. A testét eltemettük, majd letáboroztunk, hogy pihenjünk kicsit és energiát gyűjtsünk.
Az erdő fenevadja
Másnap követtük a nyomokat tovább. Sajnos egy sziklához érve elveszítettük őket. Így hát jobbra indultunk, de 1 órás gyaloglás után nem találtunk semmit, csak gombákat. Úgy gondoltuk jól jöhet még, így szedtünk belőle párat és visszafordultunk, hogy megnézzük mi van a másik irányban. Egy keskeny hágót találtunk. Egyszer csak előlépett egy kőszerű lény és azt mondja: „A völgy le van zárva!” Meg valamiféle Mesterről magyaráz, Fagyhamuról. A stílusából és a beszédéből, egyből láttuk, hogy nem valami értelmes, éles eszű lénnyel beszélgetünk. Hát meggyőztük, engedjen át minket. Milyen jól is jött, a gomba amit szedtünk! Amint meglátta nálunk, csak úgy csurgott a nyála… hát odaadtuk neki és azzal tüstént bebocsáttatást nyertünk.
Ahogy beértünk a völgybe, a domb aljánál egy groteszk szobrot pillantottunk meg. Az Idolt. Majd négy lény lépett ki a fák közül. Trollok! Sikerül megölnünk őket, ám kettő újraéled. Furcsa rúnákra hasonlító jeleket fedeztünk fel a testükön. Végül tűzzel mégis sikerül halálosan megsebeznünk őket. Mivel az idő sürgetett tüstént elpusztítottuk az Idolt.
Az erdei Idol
Majd kiáltásra lettünk figyelmesek és egy szempillantás alatt még több troll lépett ki a fák közül. Mindegyik testén tetoválásokat, rúnákat vettünk észre. Mivel túlerőben voltak, mi pedig már több sebből véreztünk, így amilyen gyorsan csak tudtunk, menekültünk.
A lehető legrövidebb úton siettünk vissza Babylonba. A Tanács azonnal látni kívánt bennünket így rögtön odamentünk. Elmondták, hogy mágikus kisülést érzékeltek, majd ezzel párhuzamosan az anomáliák is megszűntek. Elmeséltük mit is láttunk. Beszéltünk a trollok állítólagos mesteréről is Fagyhamuról. Mint kiderült, az egykori Troll király leszármazottjáról van szó. Egy fiatal csatamágus lépett ki a tömegből és átváltozott trollá. Majd kapuk nyíltak és a trollok elözönlötték az egész termet és az összes csatamágust felkoncolták, a Tanács tagjaival kezdték.
Majd egy villanást láttunk és a várostól 3-4 km-re találtuk magunkat egy réten az egész babyloni lakossággal egyetemben. Az erdőből pedig özönlöttek ki a trollok a város felé. Miközben a katonák menekítették az embereket, Booman így szólt:
„Azonnal keletre kell mennünk!”
William Booman
Hogy ezután mi történt, az már egy másik történet…
