Mindenki életében eljön az a pillanat, mikor szembesülnie kell, hogy a világ nem olyan, amilyennek ismerte ezidáig. Tebrusnak van egy másik, sokkal kevésbé árnyalt arca, amit csak azon kevesek látnak, akik tudják hogy mit keresnek. De vajon akarjuk-e egyáltalán tudni, amit még nem, vagy megmaradunk abban a langyos gyermeteg varázslatszerű képben, amitől azt képzelhetjük, hogynem érhet minket baj?
Résztvevők: Terkios, Mesélő: Mateys
Terkios naplójából
1485. április 29. – május 4.
Ez egy kemény szakma. Az ember vagy pénzt szerez, vagy barátokat. Apámnak mind a kettő sikerült, nekem igazából csak a megélhetéssel volt gondom. Az ember rá sem döbben, mekkora is a mocsok körülötte, csak akkor tűnik fel számára, amikor már el is nyelte őt teljesen. Nehéz szavakba önteni a haragot, az igazságtalanság és a bűn újabb formáinak azon képét amivel az ember legfeljebb csak álmában futna össze, majd felébredve elfelejtené azt. De miért is mondom el mindezt?
Az álmot a szememből, a bejárati ajtón dörömbölő vasalt kesztyű verte ki. Albert, előbb ért az ajtóhoz, mint ahogy én kikászálódhattam az ágyból, így mire észbe kaptam már a hálószoba ajtómban álltak az éjjeli látogatók, a két fiatal városőr.
Mikor már teljesen éberré váltam, máris a szomszéd városnegyedben voltunk. Az utca bal oldalán egy szövettel letakart test feküdt, körülötte, a macskakövek közti résekben megalvadt a vér.
Rövid kérdezz-felelek és vizsgálódás után a következőkre jutottam: Az áldozat egy pap, 38 esztendős, a Pelor Nagytemplomban volt aktív tag. A bőrén több helyütt csíkokban égési sérülések és korom látszott. Halálának oka ennek ellenére, hogy megcsúszott a lejtős úton, és beverte a fejét a macskakőbe, eltört a koponyája. Ennyi az egész, de erre a helyszínelő városőrök is rájöttek, engem csak a megerősítés kedvéért hívtak ki. Lesz egy pár szavam hozzájuk, de majd csak négy szem közt…
A sebei viszont igen nyugtalanítottak. Másnap ellátogattam az ispotályba és kikérdeztem alaposan a kirurgus mestert. Miután evvel nem mentem sokra, a megszerzett tudás birtokában felkerestem néhány alkimistát. Rá kellett döbbennem, hogy pályát tévesztettem, az alkímiai szerek előállítása és forgalmazása hatalmas üzlet, méreg drágán lehet őket eladni, így sok ezüst daktra üthetné a markomat. De én nem alkimistának tanultam, ezért mikor nem tudtam egyikkel sem dűlőre jutni, vásárlásba kezdtem, aminek az erszényem látta legnagyobb kárát. A nap hátralevő idejében azon fáradoztam, hogy mindent, amire szüksÈgem lehet összeszedjek akár alkimistáktól, akár a könyvtárból. Bevallom utóbbit kissé elhanyagoltam, ami komoly bosszúságot okozott. Néhány napig kísérleteztem a dolgozó szobámban felállított igencsak amatőr alkímiai laborban. Több-kevesebb sikerrel, sok köhögéssel és piszokkal járt a dolog, nem is beszélve, hogy véletlenül az egyik anyag meggyújtotta Albert kedvenc szőnyegét is, bár sikerült eloltanom, kissé megpörkölődött, kaptam is érte dorgálást.
Összességében sikerült rájönnöm, a pap testét fedő korom és égési sebek nem véletlenül kerültek rá, hanem valamilyen vegyszer hatása. Elmentem még egyszer a kirurgushoz beszélgetni a dologról, miközben eszembe férkőzött egy nyugtalanító gondolat, hogy a sebek csak velejárói egy esetleges mérgezésnek…vagy egy újabb idétlen narkotikumnak. Eléggé körülményes és erősen megkérdőjelezhető módon, amit itt most nem firtatnék, szert tettem az elhunyt vérmintájára. Otthon aztán újonnan szerzett ismereteimet latbavéve megvizsgáltam azt. Kiderült, nem méreg és nem szikrafű származékról van szó szerencsére, ám mégis találtam valamit a vérben, amit nem tudtam hova tenni. Ismételten felkerestem néhány alkimistát, szigorú diszkréció mellett, tőlük aztán fény derült a felfedezésem titkára. A vérben lévő anyag nem más volt, mint nemi vágyfokozó. Bizarr helyzet…
Elmentem másnap a templomba, és minden lehetséges módon információkat gyűjtöttem. Néhány szerzetes megjegyezte, hogy a rend őrei abbahagyták már a nyomozást, én diszkréten, ám erélyesen válaszoltam, hogy mást keresek. A papról annyit tudtam meg még, hogy szerette a küzdősportokat és az atlétikát, gyakran edzette magát. Ezek után sikerült eljutnom a lakására is. A lemenő nap fényében világossá vált, ahogy a szobákat néztem át, a pap eljárt éjszakánként, valamiféle küzdősport versenyre verekedni, vagy valami ilyesmi. Itt kerülhetett kapcsolatba valamilyen eszközzel, ami az égési sérüléseket okozta és a testébe juttatta a szert.
Már csak arra kellett rájönnöm, hogy ki, hol és hogyan tette ezt. Ám itt elakadtak a nyomok, nem tudtam hol folytassam. Legalábbis ekkor még nem, csak a tragédia után…
