“Nariff a bátor, nem ijedős
Bár még ittasan sem akkora hős,
Mint hiszi, részegen ordit, hiteget mindenképp
Olyat mesél, ő bizony a legnagyszerűbb törp példakép
Hiszi a piszi, meg aki neki elhiszin…”
(részlet Torguib Rhii, az agg törpe énekmondó balladájából)
Részvevők: Nariff, Mesélő: Tammis
Nariff naplójából
1485. március 17.-május 30.
Mire a teherfelvonó leért az aljára, teljesen elgémberedett a lábam. És még az élelmiszerem is megcsappant, az italokról nem is beszélve. Mindent összegezve, megérte már a látvány is önmagában kárpótolt érte. Előttem terült el Kragmarg lakóterülete, a hegy alatti város.
Város a hegy gyomrában
A lifttől egy roppant szakadék választotta el, ami felett egy irdatlan nagyságú hid nyújtózkodott. Oldalai és a kövek erősen meg voltak már kopva, a járólapok alól gombák és barlangi folyondárok kandikáltak kifelé és keresték a fényforrásokat. Az üreg falán lévő repedéseken át a levegő és a fény is beszivárgott, ezzel még selytelmesebbé tette a város látképét. Kellett pár óra, mire rájöttem, hogyan jussak át a bezárt és rozoga, de még igy is tiszteletet parancsoló falakon.
Itt aztán szabad volt a vásár arra mehettem, amerre kedvem szottyant. No persze, ilyen fenkölt pillanatot nem volt szabad csak holmi szeleburdi kiváncsiságra pazarolni, én ezért jöttem…a városért, hogy láthassam és megéljem, igy tudományosan megterveztem, mihez kezdek és pontosan mikor. Először is a már birtokomban lévő információk és térképek segitségével megterveztem az utamat. Majd igyekeztem az élelmet beosztani és már bele is vághattam a dologba. Először a polgári, lakórészhez mentem felfedezőútra.
…Mivel itt jóformán csak üres és romos házakat találtam semmi emlitésre méltót, nem nagyon jegyzeteltem, de legaláb egy teljes hétbe tellett, mire körbejártam…
…A kereskedelmi és gazdasági városrész sokkal érdekesebb volt, szép nagy raktárak és üzemcsarnokok, boltosok és céhesmesterek műhelyei fogadtak és vártak a kifosztásra. Alaposan átfésültem mindent, sok tartós élelemre szert tettem és nem kevés tartalék alkoholra, a borlepárlóból. Ha egyszer valaki úgy dönt, hogy megirja majd történetem, arra szeretném kérni, hogy ne úgy állitson be, mintha az egész felfedezőút számomra egy Fény ünnepi rokonlátogatásnak felelne meg…ami igaz az igaz, csak 3 hét alatt ittam annyit, mint eddig 2 hónap alatt…
elhagyatott csarnokok
…A törpe villák és nemesi udvarházak káprázatosak. A törpék ebben is fantasztikusat alkottak. Minden nap más kúriában “vendégeskedtem” és alaposan átkutattam a házat. Sok hasznos és haszontalan holmit, iratot és levelet tömtem a batyumba, a nadrágom zsebébe, és minden más helyre, ahova csak lehetett… Április 26-án aztán megtörtént a tragédia, miközben elagytam a negyedet, történetesen elszakadt a táskám…fantasztikus, látszik, hogy ezt nem törpék gyártották. Kitérőt kellett tennem, emlékeztem, hogy az egyik műhely a gazdasági negyedben egy szabóé volt valaha, legalább ennyi szerencsém volt…
Mélységlakó, ahogy Nariff hivja
…Sok-sok bolyongással teli magányos nap után, megláttam egy árnyékot az egyik ház ablakában. Kis hijján beszartam…na jó azért azt nem, de a boros üveget azt sajnos tényleg elejtettem. Kiváncsiságból utána jártam, bár ne tettem volna. Rájöttem, hogy Kragmargot itt fura rejtőzködő sötétbőrű lények lakják, akikben a pálika okozta mámor helyett, a rosszindulta teng túl. Most már, hogy egyikükkel összeakaszottam a fejszém, gyakrabban találkoztam velük. Már mikor kezdett elegem lenni belőlük, hirtelen eltűntek. Kellett némi gondolkodás – meg 8 liter sör – hogy rájöjjek, egy tárna felé haladok, amit valamiféle “Bánya városnak” neveztek, legalábbis ez volt kiirva több helyütt a falakra. Ha azok a lények – akiket később, némi ihlet után én magam, Nariff keresztelt el mélységlakókká – nem szivesen ólálkodnak errefelé, akkor nem kizárt, hogy valami borzasztóbb lehet arrafelé. Nos hát, ha már itt vagyok, üsse kavics, megnézem. Viszont ezt a batyut el kellene rejtem valahol…félreértés ne essék, rengeteg hasznos holmit gyűjtöttem össze, és még több arany és drágakőt szereztem, mikor kifosztottam a várost…Helyesbités, ezt a részt teljesen át kell még irnom…Szóval, felfedező körútjom alatt találtam elszórva néhány értékes vagyontárgyat, amit később használhatnék… igen, ez már igy jobban hangzik.
Szóval hát, tovább ereszkedtem a mély bányák felé remélve, hogy érdekes…
Az irás ezen szakasza teljesen megsemmisült, további részek nem maradtak fenn Nariff naplójából. Ám nem kell aggódni, hogy vajon mi történhetett. A folytatást hősünk maga irta meg, csak sokkal később, ezen emlékiratok a “vérrel irt jegyzetek” néven kerültek be a köztudatba. És hogy miről szólnak? Hamarosan kiderül…
