Hősünk visszatér otthonába, ahol egy új helyzet fogadja. Fel kell fedeznie, hogy körülötte elindultak az események, melyeknek nem képes gátat vetni. Ha halad az árral, és úszik vele, tovább jut mint eddig bármikor, ráadásul hatékonyabb segitséggel, mint ezelőtt.
Résztvevők: Szentjánosbogár, Mesélő: Tammis
Szentjánosbogár naplójából
1485. augusztus 29.-szeptember 7.
A hazaút sokkal gyorsabb volt, mint a Cherey-szigetre tartó vánszorgás. Köszönhető annak is, hogy hajónk jó szelet fogott ki és csak úgy szelte a habokat. Augusztus 29-én kötöttünk ki Shybur városában. Bár reménykedtem benne, hogy lesz fogadóbizottság, azt nem gondoltam volna, hogy egy szekeret sem küldenek értem.
Az utat gyalogszerrel tettem meg a Zöld lámpásig, közben pedig azon tűnődtem, mi történhetett a városban. A beharangozott építkezések gyorsított ütemben folytak. A városőrök nagy számban voltak jelen az építési területeken és ellenőrizték az embereket. Több ellenőrzőponton haladtam át, míg elértem a negyedünkig. Meglepve tapasztaltam, hogy Beret őrszobáját bezárták, az ablakokat bedeszkázták. A Lámpás mellett is valami építkezés kezdődött, de itt mégsem voltak városőrök. Az egész város furcsa képet festett, nem volt megszokott dolog, hogy fényes nappal leüssenek, majd kiraboljanak valakit. Egyre több helyen láttam a házfalakon festékkel felvitt bandajeleket. A dolgot tovább tetézte a randalírozó bandatagok pofátlan viselkedése. A Lámpás dolgozó lányai szóváltásba keveredtek néhány bandataggal. Mielőtt közbeléptem volna, a lányok számszeríjakat vettek elő szoknyájuk alól és elzavarták a molesztálókat. Mikor közelebb léptem hozzájuk, a lányok a nyakamba borultak és nagyon boldogok voltak, hogy újra látnak. A Cherey-sziget elhagyása óta nem voltam asszonnyal, így érthető módon hatalmas örömet okoztak ölelésükkel. Az idilli pillanatot a kirontó Luji tette tönkre, aki egy seprűnyéllel akart rám támadni. Miután felismert, nem győzött bocsánatot kérni.
A kocsmarészbe érve leültem és elmeséltem Lujinak, hogy milyen jóságos kiszolgálásban volt részem az Okiában. Tudattam vele, hogy ilyen irányba akarom elvinni a lányok szolgáltatásait. Lujinak tetszett az ötlet, de felhívta a figyelmemet, a jelenlegi állapotok nem teszik lehetővé a színvonal emelését. Victor is letelepedett az asztalhoz és elmesélte, mi történt távozásom óta. Sok újdonsággal nem tudott szolgálni, megmutattam az újságot, amit Jong dojójába küldtek. Az már bizonyossá vált, hogy nem ők postázták el nekem.
Javasoltam Victornak, hogy engedjen szabad kezet Terkának, hogy kipucolhassa a területünkön lévő „mocskot”. Victor tudatta velem, hogy ez nem jó ötlet, Terka egyre kezelhetetlenebb. Véleményem nem változott, úgy gondoltam, egyel több ok arra, hogy levezesse fölösleges energiáit. Miközben kipakoltam a táskámból, Victor felfedezte a két virágot. Megkértem, hogy locsolja meg az egyiket, a másikat ajándéknak szánom. Mikor közölte, hogy Hanna nincs itthon, megkértem locsolja meg mindkettőt.
Lent két lány várakozott törölközőkbe csavarva. A ruháik érthetetlen módon eltűntek a házból. Hamarosan Terka jelent meg a lányok ruháiban. Mikor megtudtam, hogy Terka mások területén űzi a prostitúciót, éktelen haragra gerjedtem. Pofon akartam ütni a lányt, de Victor elém lépett és egy pengét vett ki a lány szájából. Kezdtem megérteni mire is gondolt Victor és Luji Terkával kapcsolatban. A lány távozása után felvetettem egy korábbi ötletemet, mely szerint megszabadulunk Terkától, ha kezd túl sok gondot okozni. Victor egyet értet, de túlságosan okosnak találta a lányt ahhoz, hogy öngyilkos küldetésre küldjük.
Veshal egy levelet hozott nekem a Feranova család pecsétjével. Egy meghívó volt az Atyától. Az emberei látták, hogy hazatértem, ezért szeretne vendégül látni engem a céhvezetők születésnapi partiján. A meghívó csak nekem szólt, így felöltöttem a Cherey-szigetről hozott díszes ruhámat és felcsatoltam katanámat és tüzes kardomat.
Estély a Feranova házban
Victor szekéren vitt a Feranova kúriára. Megkértem, várjon meg. Belépve azt tapasztaltam, hogy új biztonsági rendszert szereltek fel. Mikor két kardomat leadtam, szeges kesztyűm még mindig becsengett, így azt is le kellett adnom. Odabent kellemes zene szólt és rengeteg ismerős arc tűnt fel a tömegben. Jelen voltak a céhvezetők és az Atya üzleti partnerei is. Némi frissítőt vettem magamhoz az egyik asztalnál, mikor Beret százados jelent meg a hátam mögött. A megszokott városőr egyenruha helyett, díszegyenruhát viselt, amin megjelent néhány kitüntetés is. A barátságos beszélgetés alatt sok részlet derült ki a fejlesztési tervekkel kapcsolatban. Némelyik a Zöld lámpás melletti épületeket is érintette.
Hamarosan Erica is köszöntött és üdvözölt itthon. Beszélgetésünk alatt meséltem neki a Cherey-sziget szépségeiről és gyönyörű hegyeiről, de jobban érdekelt az ő kitüntetése. Megkért, segítsek megkeresni a jobb kezét, Robertót, akit egy üveg különleges italért küldött el. A beszélgetés oldottan folyt, hála az Atya enyhén spicces állapotának. Mivel tudtam, hogy nyíltan beszélhetek, aggodalmamnak adtam hangot a területünkre befészkelt bandák és mellettünk indult építkezés miatt, ami sajnálatosan a raktáramat is érinti. Az egyik teremben megtaláltuk Robertót a csilláron lógva. Erica közönyösen vette tudomásul, hogy elvesztette jobb kezét, így folytattuk a beszélgetést. Megosztottam vele néhány észrevételt arról, hogy Robertó nem önkezével vetett véget életének, ugyanis a záron és a padlón lévő nyomok arra utaltak, hogy Robertó valahol máshol halt meg. A nyomokat követve eljutottunk arra a folyósora, ahol Robertót megölték, a dulakodás nyomait gondosan eltakarították. Beret érkezett hozzánk és a takarítószemélyzetre panaszkodott, akik bedobálták felszerelésüket egy lépcső melletti sarokba. Javasoltam a századosnak, hogy nézze meg a kisteremben lógó „csillárdíszt”, majd a kúria lezárása után csatlakozzon egy kis hajtóvadászathoz. Az Atya egyetértően bólintott.
A felső szintet már átnéztük az Atyával, így most már csak a földszint és a pince volt hátra. Biztos voltam benne, hogy a tettes még itt bujkál, így szisztematikusan haladtunk előre a századossal szobáról szobára. Beret nem ismerte az Atya szolgálóit, így mikor három gyönyörű szobalánnyal találkoztunk, javasoltam, hogy maradok és felügyelek rájuk, míg folyik a keresés. Végül az egyszerűbb megoldást választottuk és rájuk zártuk az ajtót.
A konyhában a séf a több fogásból álló vacsora elkészítésére felügyelt, míg a szakácsok különféle vad húsokat sütöttek mézbe forgatva, dióval, mandulával és áfonyaszósszal. A húsokat látva összefutott a nyál a számban és azon kezdtem gondolkodni, vajon mi lesz a desszert. Az egyik szakácsnő mellém lépett és alig észrevehetően egy tál ropogósra sült húst adott át, majd visszatért a munkájához.
A konyhából kilépve óvatosan megízleltem a húst, majd átadtam magam az íz varázsának. Kiválóan volt átsütve, enyhe szafttal. Azt hiszem, meglátogatom a lányt az éjszaka folyamán, hálából a kedvességért. A pincében további két holttestet találtunk, egy szolgálólányt és a kereskedelmi kamara elnökét. A lánynak hiányzott az egyik keze, a férfinak pedig az egyik lába. A sebeket kiégették, halálukat a nyakukon lévő kötélnyomok alapján fulladás okozta. A kereskedő körmei alatt festékréteget találtunk, olyat, mint amit álcázásra használt sminkkészletekben is lehet találni. Szegény megboldogult ember egy ezüst cigarettatartót hagyott hátra, kötelességemnek éreztem, hogy magamhoz vegyem.
Mikor már tudtuk, hogy az elkövető arcbőre valószínűleg kreolra van kikenve, a bálterembe indultunk. Megtaláltuk az emberünket, aki most kereskedőnek álcázta magát. Míg Beret és emberei körbekerítették, én felé indultam, és leöntöttem egy pohár itallal. Részegnek tűnhettem, legalábbis ezt akartam elhitetni a kopasz férfival. Sűrű elnézések közepette kértem bocsánatot, miközben kezemmel a ruháit tisztítottam. Mikor már kellően az intim szférájába hatoltam, hátracsavartam a kezét és a földre kényszeríttettem.
Szemek szegeződtek ránk, miközben a zene elhalt. Az Atya is odalépet és kíváncsian figyelte mit fog vinnyogni a kis patkány. Egy fáklyát hoztak nekem, majd Erica utasítására megkezdtem a kopasz fickó kikérdezését. A fáklya melege és az arcáról lepörkölődő szőr hamar megoldotta a nyelvét, de még egy-egy égésnyommal rá kellett segíteni. Mikor végeztem, a hasát és az arcát égett, vörös foltok borították. Kiderült az is, hogy a fickó ért a mágiához, a csilláron varázsolta elő a hiányzó kezet és lábat egy zsákban. Erica átvette a kikérdezést, majd egy versenyt hirdetett. A fickó nem hagyhatja el a várost, az emberei nem engedik át a kapukon és a kikötőben sem fog tudni hajóra szállni. Az a céhvezető aki elhozza a kopasz fejét, tízezer aranyat kap fél éven keresztül, elkülönítve a város pénzéből. Az összeget vállalkozásunk fellendítésére fordíthatjuk. Továbbá, mindenki megkapja területének felügyeleti jogát, így a városőrség nem fog közbeavatkozni mikor leszámolunk a bandákkal. A verseny csak reggel veszi kezdetét, így miután a kopaszt elengedték, mindenki visszatért a szórakozáshoz. Féltem, hogy a céhvezetők egymásnak fognak esni a pénzért, de nem így lett. Az Atya keménykezű nő volt és ezt már én is beláttam.
Hajnalban indultam haza Victorral. Az éjszaka alkohol mámorában telt és a szakácsnő nedves lágy húsába is belekóstoltam. Elmeséltem Victornak micsoda parti volt és miféle játék veszi kezdetét reggel. Követtük a kopasz férfi nyomait ameddig csak tudtuk. Úgy gondoltam hazatérünk aludni és reggel innen indítjuk a keresést.
Hanna már aludt, így nem ébresztettem fel. Beraktam a cserepes virágot a szobájába, majd lefeküdtem aludni néhány órára. Miután kipihentem magam, összeállítottam a kis csapatot. Keva, Brent, Nevar és Konstantin alkotta, mivel ők kimaradtak az utolsó nagy küldetésből. Luji bátorkodott összeállítani egy rövidke listát, mely azt taglalta milyen fejlesztéseket kíván eszközölni a szórakozóhelyen. Terka, aki akkor lépett be, egy erszényt tett az asztalra, benne 91 ezüstpénzzel. Még mindig tüske volt az oldalamban, megjegyzése, mely szerint nem tesz semmit a közösségért, tovább rontott a helyzeten. Megfogtam az erszényt és odadobtam elé. Megfenyegettem, hogy vagy most rögtön eltűnik, vagy a szabályaim szerint játszik. Ha marad és nem engedelmeskedik, akkor saját kezűleg ölöm meg. A fenyegetés bevált, így Victorral és Terkával kiegészülve a csapat elindult arra pontra, ahol elvesztettük a menekülő férfi nyomait.
Éppen csak kiléptünk az ajtón, mikor néhány fickó valami bandajelet mázolt a Lámpásra. A két csoport fegyvert rántott és egymásnak esett. Gyorsan végeztünk a támadókkal, sajnos nem maradt köztük senki, akit kikérdezhettünk volna. Mikor azt mondtam, elrettentésnek itt hagyjuk őket, Terka felkötötte a tetemeket a ház falára. Mikor jeleztem, hogy ez már túlságosan elrettentő, elrejtette a testeket a sikátorban.
Brent tanácsára a Fantomló Vigadóban kezdtük a keresést. Az útkereszteződésben utasítottam az embereket, hogy szóródjanak szét, mire Brent megkérdezte, hogy miért nem megyünk be. Meglepődött, hogy nem ismerjük a nemrégiben nyílt szórakozóhelyet. Követtük őt a sikátorba, ahol egy ég alatt háló az időjárásról zagyvált valamit. Válaszul Brent kimondta a megfelelő jelszót és a hajléktalan beengedett minket egy ajtón. Nagyon érdekes kis hely volt, ugyanis szellemképként az útkereszteződést láttuk, lovakkal, szekerekkel, emberekkel. Érdekes volt, mikor egy ilyen ló átgyalogolt a testemen, mintha egy szellemsíkon lettünk volna. Míg a többiek lefoglalták magukat, én kértem egy italt, majd beszédbe elegyedtem a csapossal. Sajnos a hely időpocsékolásnak bizonyult, de Brentet hátrahagytam. Lehetséges, hogy hal vagy lát valami érdekeset, amin tovább indulhatunk.
Következő úti célunk egy közeli színházba vezetett, ahol hozzá lehet jutni az álcázáshoz használt festékhez. A színpadmester elmondta, hogy többször is betörtek, de rend szerint csak az előadások előtt derült ki. Nem tudja, kik lehetnek az elkövetők, de rengeteg sminket raboltak, amit álcázásra, maszkírozásra lehet használni. Mivel ez a nyom sem vitt minket sokkal előrébb, a piacra mentünk, ahol más anyagokból is ki lehet keverni az álcafestéket.
A tömegben egy ismeretlen férfi tűnt fel, aki nagy mennyiségű hűsítő kenőcsöt vásárolt, amivel égési sérüléseket lehet kezelni. Mivel ez volt eddig a legjobb nyom, követtük a fickót egy romos épületig. Az első ajtón bekopogott, majd a sikátor felőli oldalon bement. Kevát az első ajtóhoz állítottam, hátha valaki ki akar törni az épületből. Miután elől bekopogtam, a hátsó ajtóhoz léptünk, ami ki is tárult. Olyan erővel löktem be az ajtót, hogy a mögötte álló férfi a falnak esett. Mikor elkaptam a cherey férfi haját, segítségért kiáltott, így jeleztem a többieknek, hogy senkit se engedjenek kijutni. Míg a házból küzdelem hangja szűrődött ki, addig nekiláttam az ajtó mellett heverő cherey vallatásának. Láthatóan nem rémítette meg, hogy esetleg levágom valamelyik ujját, így beledöftem a katanát a kézfejébe és forgatni kezdtem. Mikor minden szükséges információt elmondott, felszólítottam, hogy imádkozzon az isteneihez. Mivel nem voltak istenei, nem húztam az időt, megperdítettem a pengét és elválasztottam fejét a nyakától.
Odafent mindenfelé húscafatok hevertek, láthatóan nem egy embertől származtak. Egy másik fickó a falra volt felszegezve, míg a megégett kopasz az ágyhoz kötözve várt. Mikor meglátott megrémült és kiáltozni kezdett. Csak fenyegetni kellett azzal, hogy meggyújtom alatta az ágyat, máris dalolt. Ugyanazt mondta, mint az ajtóban álló férfi. Azt is megtudtam, hogy főnöke fejét tartom a kezemben. Mikor mindent elmondott, felemeltem a katonát és levágtam a fejét. Utolsó szavai megmaradtak a fejemben, bár jelentéktelennek tartottam őket. Terka a szétdarabolt emberi maradványokat egy zsákba tette és elindult kifelé. Victor azt mondta egy kutyára lelt a tanyán és most emberhússal táplálja. Akárhogy is, Terka is csak egy megvadult kutya, aki bármikor belénk haraphat. Victor megnyugtatott, hogy ha harap, a fogai beletörnek a szeges kesztyűmbe. Parancsomra Konstantin mondott egy imát a halottakért, majd felgyújtotta az épületet.
Délután az Atya birtokán tettem egy rövid látogatást. A céhvezetők bandatagokat hallgattak ki, és láthatóan elkeseredtek, mikor megláttak a véres zsákkal. Kipakoltam a fejeket Erica asztalára és hagytam, hogy alaposan szemügyre vegye őket. A polgármester asszony kiállította a szerződést a juttatásról, majd a céhvezetők elismerően megtapsoltak. Úgy intéztem, hogy Terka ne férhessen hozzá az összeghez, így a pénzem biztonságban lesz.
Mikor elindultunk, észrevettük, hogy megkezdődött a háború, amiről a kopasz férfi beszélt halálos ágyán. Egy hintóból nyílpuskások megsoroztak egy sarkon álló bandát, majd tovább hajtottak. A helyükre jönnek majd mások is. Victornak eszébe jutott, hogy Brent még mindig a Fantomló Vigadóban vár, így javasolta, menjünk érte és ha már ott vagyunk, akkor igyunk meg egy italt.
